A 2010-ben bemutatott formavilágú laptop, amihez 2015 óta nem igazán nyúltak, mára már nagy elmaradásokkal rendelkezik a termékpaletta Pro (és sokszor a sima MacBook) tagjaihoz képest.
az Intel 5. generációs mikroarchitektúrája, szemben a mostani Prók 8. generációjával
1440 x 900-as kijelzőfelbontás a 2560 x 1600-as Retina kijelzőkhöz képest (nem beszélve a True Tone hiányáról, a kisebb fényerősségről, az sRGB színpalettáról)
Force Touch nélküli trackpad
Régebbi Bluetooth szabvány (4.0)
Nincs USB-C port
A többi "hiányosságát" viszont nagyon lehet szeretni, ilyenek a
MagSafe 2 töltési lehetőség
SDXC kártyaolvasó
12 óra webezés egy feltöltéssel, szemben a több modell 10 órájával
És olcsó, nálunk különösen, hiszen az USA-ban nettó 999 dolláros alapgépet nálunk meg lehet kapni nettó 840 dollárért
Nagyon úgy tűnik - egyre több helyről hallani -, hogy idén minden megváltozik. Az Apple nemhogy behozza picit a kijelző felbontását és processzort érintő elmaradásokat, de még egy erőteljes vágással a 999 dolláros alapár alá is vág. Nem tudni, mennyivel, és azt sem, hogy ez a magyar vásárlókat is érinti-e az alapmodellnél (a felsőbb kategóriában már mindenképpen).
Egy Retina MacBook Air pedig egy mondjuk 20 százalékos áreséssel együtt biztosan nagyon megdobja az eladásokat, nem mellékesen egy a legtöbb embernek elfogadható árú Apple notebookot tenne az asztalra.
Sajnos előfordulhat, hogy a változtatások nem állnának meg itt. Szinte biztos, hogy ide is elérkezne az USB-C, ami jó hír, viszont ezzel egyidőben menne a MagSafe 2, a hardvermentések királya (a szervizesek ördöge), és ha már ott van, a SD kártyaolvasó is. Szinte biztos, hogy az akkuidő is csökkenne majd, a jobb kijelző miatt, ráadásul a mostani 15W-os proci helyett jó esetben egy 20-28 Wattos kerülne a gépbe.
Láthatjuk, hogy valószínűleg minden előnyös és a legtöbb hátrányos tulajdonságát elveszítené a laptop, sokkal jobban belesimulna tehát a jelenlegi kínálatba. Ez az Apple-nek jó, sokkal egységesebben lehetne kezelni a laptopokat, a vásárlóknak viszont sokkal szűkebb lehetőségeik lennének a választásra.
A termékneveket viszont ideje lenne mindenképpen átgondolni. Az új MacBook Air-eknek kellene sima MacBooknak lenni, a MacBookot - ami jelenleg elveszíti a létjogosultságát, de megmaradhatna az Apple játszótere, és idén belepakolhatnának abba is olyan technológiákat, amiket kipróbálnának - átnevezhetnék MacBook Early Adopterre vagy hasonlóra. A Prók már elég szépen kiemelkednek a kínálatból, itt nincs dolog.
A külső merevlemezek, ssd-k borzasztó egyszerű dologra kínálnak megoldást: plusz tárhelyet kapunk velük. Mégis, ez az egyszerű igény egy rakás kérdést vet fel: mennyire kell, hogy gyors legyen? Melyik biztonságos, és melyik megbízható? Mennyit vagyunk hajlandóak fizetni egy terabájtért?
Összeszedtünk egy rakás elég jó ajánlatot az Aqua Webshopról - kizárólag a külön áramforrás nélkül működő, kompakt megoldásokból válogattunk -, mindegyiknél kiemeljük a pozitívumokat, hogy könnyebb legyen dönteni. Vegyétek úgy a posztot, mint Tim Cook vesszőparipáját, egy emberi, kézműves válogatást a digitális választékból. Én ezeket választanám.
1 TB merevlemez
Az olcsó
Az 1TB Toshiba USB 3-as merevlemez nagyon olcsó megoldás azoknak, akik a legkevesebbet költenék, és nincsenek nagy igényeik. Viszonylag kicsi tárolási kapacitásról beszélünk, de a felhős világban nagyon sok embernek tökéletesen kielégíti sok évig a háttérigényét.
A LaCie gyártót a Seagate 2014-ben felvásárolta, és szokás úgy tartani, hogy a cégóriás legjobb, prémium márkája az eredetileg francia-amerikai vállalat. Az LaCie Rugged Triple egy ütésálló házzal érkezik, USB 3-as csatlakozóval, valamint 2 darab, ma már ősinek számító FireWire 800 porttal, ha valakinek ez kell.
A célközönség kifejezetten az Apple-felhasználók tábora, erre utal az is, hogy ez a merevlemez az USB 3 mellett Thunderbolt csatlakozót is kapott. Ráadásul úgy néz ki, mint egy következő generációs, végül soha el nem jött Time Capsule, és tényleg, formázhatjuk annak is.
Kevés olyan márka van külső merevlemezek terén, amit annyiszor hallunk ajánlani, mint a WD-t. Akármit mondanak a tesztek - és azért általában a tesztek is erősítik ezt a vélekedést -, magyar ember a WD-t gondolja az egyik legmegbízhatóbb gyártónak. A két terás My Passport egy rakás érdekes színben kapható, mi most az aranyszínűt linkeljük be, mert miért ne.
Egyébként fontos lehet: NTFS-re formázva kapjuk, és újrapartiionáláskor hibaüzenetet kaphatunk, miszerint nincs elég hely a lemezen a műveletre. Nekem ez a segítség működött, de azért csak óvatosan, és ha nem akartok ilyennel szórakozni, inkább vegyetek külön “for Mac” verziót, pár ezer forinttal több.
Akinek kell az ellenálló ház, azoknak az Adata kínál jó ár-érték arányú merevlemezt. Az IP68 vízállóságú doboz ráadásul háromrétegű kialakításának köszönhetően - akármit is jelentsen ez pontosan -, könnyedén kibírja a másfél méteres zuhanást is. Aki még olcsóbbat akar, a Silicon Power két terás winchestrere lehet még megoldás.
Ha adsz a kinézetre, akkor ebben a méretben ajánlott még a LaCie Porsche design tárhely is, alig pár ezerrel drágább a fenti modelleknél. Remélhetőleg valamivel halkabban röffen be, mint egy 911-es, máskülönben USB 3-as cucc, más extra nincs a kinézeten és megbízhatóságon kívül.
Hihetetlen, de találtunk az előző árakhoz hasonlót 4 terás verzióban is, ezúttal a Maxtor tett ki magáért. Nem a legmegbízhatóbb márka, így érdemes feljebb lőni árral, ha tehetjük.
A RAID-es, több vinyós, adatmegmentős-biztonságos megoldások egy külön posztot érdemelnek, de azért beemelek ide egy olcsóbb megoldást ezen a fronton: a LaCie ütésálló házban tálalt 4 terás, kétlemezes megoldása 0 és 1 RAID szinteket tud, valamint 256 bites AES titkosítást (IP54 behatásvédelmi minősítés). Ha nem szükséges bombabiztos megoldás, de a hagyományosnál nagyobb védelemre vágyunk, ez egy jó átmenet.
Már elég sokat tudunk az idén megjelenő három új iPhone modellről. Most viszont egy állítólag megbízható forrásból származó, működésképtelen dummy modelleken is megnézhetjük, hogy néznek majd ki az új méretek, az iPhone X Plus és az iPhone X Lite, utóbbit nyilván nem így hívják majd, csak hogy mégis értsétek. Az LCD-s, egykamerás, olcsóbb verzió, na.
Ami különleges észrevétel, hogy az LCD-s telefonnak láthatóan vékonyabb lesz a kávája, mint az OLED-modelleknek. A fentről belógó notch mérete viszont mindenhol ugyanakkora, ebben nem lesz változás idén. A fehér modellek fehérebbek lesznek, mint eddig.
Az árak lesznek ugye izgik, a 999 dolláros X mellé 1100-1200 dolláros Plusra és 700-800 dolláros Lite-ra számítanak, amennyiben Trump háborúját nem kell belekalkulálni.
Nem elég, hogy az Apple a termékbejelentéseinek nagy részét kizárólag szeptemberre időzíti idén, ráadásul két, várhatóan jó könyv is megjelenik. Ezek remek olvasmánynak ígérkeznek, és első kézből szolgáltatnak információkat Steve Jobs személyéről, valamint Steve Jobs munkahelyének körülményeiről.
Small Fry
Az egyiket Lisa Brennan-Jobs írta, Jobs lánya, akit sokáig letagadott saját maga előtt is, és akiről a Lisa számítógépet kapta a nevét. A Small Fry című könyvben nem annyira kifelé nézünk, nem az eseményeket próbáljuk boncolgatni, sokkal inkább egy belső képet kapunk, személyes benyomásokkal gazdagon tarkítva. A Vanity Fair által lehozott részletben például Lisa arról ír, hogy apja haldoklásakor gyakran meglátogatta őt és buddhista szellemi vezetőjét, aki kísérte a folyamatot, és lépten-nyomon elcsent valami apróságot a lakásból. Arcpírt, fogkrémet, ilyesmit. Emlékeket, az apjáról.
Ugyanitt történt, hogy talált egy drága arcspay-t az egyik vécében, leült a vécédeszkára, fellőtte a folyadékot a feje fölé, és élvezte, ahogy körbeveszi a rózsaillatú köd.
Lis?
Igen?
Olyan a szagod, mint egy vécének.
Így búcsúzott el tőle az apja. Valószínűleg a drága arcspray volt a vécéillatosító.
Izgalmasak azok a részletek is, amik a számítógépekről szólnak. Miután az el nem adott 3000 darab, extrém drága Lisa számítógép egy utah-i szeméttelepen végezte, és Jobs már a Macintosh lázában égett, egyszer odavitt egy demógépet a lánya hálószobájába. Izgatott volt, és olyanokat mondott, hogy: “Lássuk, hogyan nyílik” és “Azt hiszem, ezt a kábelt ide kell bedugni”, mintha nem tudta volna pontosan, hogyan hozza működésbe. Legalábbis a lánynak ez volt az érzése, nem úgy látta, hogy az apja ezzel ugratja, vagy hogy a felhasználó bőrébe bújt volna arra az időre - ami egyébként lehetséges.
Creative Selection
A másik könyvet Ken Kocienda írta, aki 2001-től 2016-ig dolgozott a dizájnrészlegen, tehát ott volt az Apple aranykorának kezdetén, akkor, amikor még Steve Jobs szabályai szerint ment minden.
Egy anekdotát ő is megosztott a könyvből, mégpedig az első iPhone billentyűzetéről, aminek a tervezésében ő is részt vett. Vagyis, ahogy az Apple-nél lenni szokott, nagyjából ő volt megbízva a feladattal. Készített is egy rakás skiccet, hogyan lehetne használni:
A probléma ugyanis az volt, hogy a kijelző mérete miatt könnyű volt félregépelni, így olyan megoldásra volt szükség, ami segít a felhasználónak. Az első ötlet, a körbefutó ABC-szalag, amit tekerni és nyomni kell a gépeléshez, nyilvánvalóan halott ötlet. A másik a billentyűzet karaktereit csoportokba szedte, és így nagyobb billentyűket alakított ki belőlük, a gépelésnél pedig a szoftver találta volna ki, hogy egy értelmes szóhoz melyik betűt fogadja el a következő karakterbevitelnél. Mi is csináltunk ilyet, még a jó öreg nyomógombos telefonoknál, működött is az esetek nagy részében.
A könyvben Kocienda leírja, hogy ezt a billentyűzetet végül saját közvetlen főnökén, Scott Forstallon kívül két másik vezérnek, Phil Shillernek és Tony Fadellnek is demózta. Az első esetben a demó két percig tartott, a másodikban kevesebb, mint egy perc volt a döntésig: nem kell az ötlet. Végül Jobs az első iPhone-bemutatón egy olyan verziót mutatott be, amikor fut a háttérben a prediktív szoftver, ami megpróbálja valószínűsíteni a következő karaktert, és az ahhoz tartozó billentyű méretét kicsit nagyobbra veszi.
Megkérdeztem az Apple-témájú könyveket jellemzően kiadó HVG Könyveket, tervben van-e már a fordítás, de egyelőre nincs a listán. Viszont erősen lobbizok érte, hogy legyenek fent, és magyarul is elolvashassuk őket.
Emlékszem, amikor mindenki szájtátva várta, mit lép az Apple a kötelező EU-s MicroUSB bevezetés határidejének közeledtekor. Most tényleg kicserélik az iPhone-ok csatlakozóját egy olyan formátumra, amit addig határozottan kerültek?
Aztán persze nem történt semmi. Nem volt revoluszión, nem intett be senki senkinek, nem volt közlemény, hogy miért nem, egyszerűen csak ment tovább a világ a maga medrében, a MicroUSB pedig nem terjedt el jobban, mint amennyire a képességei alapján predesztinálva volt.
Pedig az ötlet nem volt rossz. Évente 51 ezer tonna elektronikai hulladék keletkezik csak a régi, “elmaradott” töltők kidobásával az EU-ban, ezt szerették volna kordában tartani, esetleg minimalizálni. De ezt nem úgy tették, hogy rákényszerítették mindenkire az akaratukat, és valami főokos kitalálta, mi a legjobb megoldás (amiről öt perc alatt derül ki, hogy hülyeség). 2009-ben leültek 14 cég képviselőjével - köztük volt az Apple is -, és mindannyian megegyeztek, hogy az átállás 2011-ben megtörténik.
Aláírták a szándéknyilatkozatot.
2012-ben lejárt a szerződés, és valahogy mindenki elfeledkezett a kínos ügyről. Egészen máig, amikor Margrethe Vestager, az EU Versenypolitikai Főigazgatóságától azt állította, újra előveszik a témát, és megnézik, mit lehet tenni. Ez egy elég súlytalan ígéret, mert egyáltalán nincs mögötte egyelőre semmilyen cselekvési terv, csupán Margrethe Vestager személye biztosíték arra, hogy tényleg lesz a dologból valami. Ő volt, aki elintézte a 2,8 milliárd dolláros bírságot a Google-nek, és 15,3 milliárd dollár összegű adóhátralék-befizetést az Apple-nek. Imádják a nőt Kaliforniában.
Az időzítés nem is annyira rossz. Az okostelefonok nagy része ma már USB-C csatlakozóval készül, kivételt megint az Apple jelent a Lighninggal, de a pletykák szerint ez nemsokára megváltozhat. Ha aláírnának újra egy ilyen nyilatkozatot, az azt jelentené, hogy - legalábbis egyelőre - lenne egy mindenki által elfogadott szabvány. Egészen addig, amíg át nem áll a cég a full vezetéknélküliSÉGRE - ez töltő fronton nem is lesz olyan soká -, és akkor már mindegy lesz az egész.
A blogon található valamennyi írás, valamint a fényképek egy része a szerző saját tulajdonát képezik, amelyek másolása, terjesztése kizárólag előzetes engedéllyel lehetséges.
