Rólunk
A Cult of Mac végzett egy első látásra tök értelmetlen kísérletet: a szerző fogta az iPhone 6 Plus mobilját és megnézte, mennyi idő alatt merül le normál körülmények közt: mindig körülbelül 12 órát kapott.
Aztán bekapcsolta az Airplane mode-ot, a Ne zavarj-üzemmódot és a Low Power mode-ot, újra elvégezte az egész napos tesztet és tádám:
Tovább olvasomTöbb 15 másodperces spotot is publikált az Apple, egyik sincs túlbonyolítva:
Nekem mondjuk tetszik, hogy nincs a szánkba rágva semmi, de az HBO Now és a Netflix hirdetése ezzel együtt is elég minimalista (lényegében: semmi). A másik három hirdetéssel meg csak ugyanaz a bajom, mint a teszt során is volt:
egyik sem mutatja meg igazán, mire képes ez a hardver.
Jópofa persze az Asphalt 8, de könyörgöm, két éve jelent meg iOS-re, amikor még csak az iPhone 5 volt piacon az A6-os processzorral, aminél pont két és félszer gyorsabb az Apple TV A8-asa (a grafikus teljesítményben meg még nagyobb az eltérés).
Nyilvánvalóan évek óta készültek a készülék piacra dobására, reszelgették, tökéletesítették a koncepciót: nem tudtak leszerződni egyetlen komoly fejlesztővel sem, hogy a premierre a boltban legyen egy olyan játék, ami az utolsó gigaflops teljesítményt is kifacsarja a hardverből, hogy lássuk, mire képes?
Két korai Mac UI-tervező is állítja, hogy az Apple maga mögött hagyott számos olyan alapelvet, ami korábban meghatározta a társaság grafikus felületeinek kialakítását és az esztétikát helyezte a praktikum elé.
Don Norman és Bruce Tognazzini szerint öt nagyon fontos princípium bukott el az elmúlt években:
Tovább olvasomAz éjszaka során beüthetett valami gebasz, ugyanis sorra álltak le a különböző i-szolgáltatások. Maga az Apple is jelezte a hibát a státuszoldalán:
Gondban volt az App Store, az Apple TV, az iBooks Store, az iTunes Match, az iTunes Store, a Mac App Store és a Radio. Bár a fenti listán nem szerepel, de sokan jeleztek működési nehézségeket az iMessage-üzeneteknél és az Apple Online boltból is, szóval eléggé széleskörű zavar támadt az erőben.
Óriási mázli, hogy ez pont akkor történt, amikor a többségünk épp aludt, szóval békésen végigszunyókáltuk az apokalipszist, de tengeren túli olvasóink elmondhatnák kommentben, hogy milyen volt, amikor úgy tűnt, elérkezett a vég.
Csendes forradalom indult Ázsiában, Japán az első ország a világon, ahol egy szolgáltató, konkrétan az au elfogadta az Apple SIM-et.
A konstrukció lényege, hogy az új kártyával nem kell cserélgetned a SIM-eket, ha más szolgáltatóhoz mennél, esetleg roaming közben a célország előfizetését használnád, elég csak az eszközben lévő kártyára beállítani a funkciót, és máris hasíthatsz. Mivel egyelőre csak az au-nevű szolgáltatónál érhető el az Apple SIM, nincs hova migrálni vele, szóval pont a funkció lényege nem érhető el, de amint sikerül akárcsak még egy mobilcéget bevonni a buliba, ki lehet próbálni, hogyan muzsikál a cucc.
Nyilván az lenne a jó, ha a világ összes telkóvállalatát be lehetne rántani, és akkor a szolgáltatóváltás csak egy kattintás lenne, illetve használhatnád a filléres percdíjakat és mobilnetet, amikor például az Egyesült Államokban nyaralsz, de hosszú idő lesz az összes multicéget rábeszélni a csatlakozásra.
Amit mondjuk pont az Apple-nek meg kell értenie, hiszen ha mobilszolgáltató lenne a cupertinói cég, nemhogy ezt a projektet utasítaná el, de valószínűleg olyan SIM-kártyája lenne, ami csak egyféle mobilba jó.
