1984-ben Fremontban kezdték el gyártani a Macintoshokat, méghozzá olyan körülmények közt, hogy arról még Walter Isaacson Steve Jobs-életrajza is megemlékezik. Ilyen gyár ugyanis nem volt a világon még egy. Jobs perfekcionizmusa mindenre kiterjedt: apjától tanulta, hogy a nem látható dolgokat ugyanolyan gonddal kell kialakítania, mint a láthatókat, mert csak így érhető el az igazi tökéletesség. Ezért fordítottak nagy gondot arra, hogy még a gépházba dugott nyomtatott áramkör is harmóniát sugározzon (ugyanez az alaposság egyébként az idén bemutatott Retina MacBook Pro gépeken is felfedezhető), meg arra, hogy szép legyen a gyár.
Szép.
Fehér falak, fehér padló, automata gyártósorok, tiszta felületek, ami annyira nonszensz volt, hogy koncepcióként hamar meg is bukott: két év utál leállították a gépgyártást és printereket, valamint egyéb kiegészítőket kezdtek el készíteni Fremontban.
Steve Jobs halála után a városvezetés elhatározta, hogy feleleveníti a legendát és elkezdett harcolni azért, hogy az épületet felvegyék a történelmileg fontos nevezetességek közé. Fremont annyira komolyan gondolta ezt a projektet, hogy összesen 45 ezer dollárt költött rá, amúgy tök jogosan: történelmileg valóban jelentős épületről van szó, ahonnan elindult a személyi számítógép forradalma, ráadásul gyárként is olyan egyedülálló a helyszín, hogy biztosan sok érdeklődőt vonzana.
Kiderült azonban, hogy minden erőfeszítés hiábavaló volt, az amerikai előírások szerint ugyanis csak az ötven évnél idősebb épületeket lehet felvenni a listába, a gyárat viszont alig harminc éve kezdték el építeni. Így akármennyire is fontos helyszínről van szó, még legalább húsz évet ki kell húznia a jelenlegi állapotában, hogy regisztrálni tudják a listán.
