almalé és kungfu Rólunk

Kína lehet az Apple legnagyobb piaca

A kaliforniai cég jellemzően odahaza erős, az amerikai vásárlók akkor is kitartottak mellette, amikor a világ legtöbb részén már kezdték elfelejteni a Macintosht. Azóta sok minden megváltozott: a platform hatalmas növekedésen esett át, a legutóbbi negyedévben például elemzők szerint 22 százalékkal teljesített jobban, mint egy éve, miközben a pc-piac inkább csak stagnált.

De változott a növekedés motorja is: most már nem az amerikai piac az egyetlen mentsvár, ami egyébként körülbelül 12 százalékkal nőtt, hiszen a globális erősödés ennél jóval erőteljesebb volt. Ami meg főleg az ázsiai térségnek köszönhető, ami egy éve 76 százalékos növekedéssel zárt, és az eredmény az elemzők szerint idén sem marad majd el nagyon ettől a számtól.

És az ázsiai piac főleg Kínát jelenti.

A hatalmas és népes országban egy elég nagy fizetőképes kereslet alakult ki, akik egyre lelkesebben vesznek Apple-termékeket. Egy 1553 fő bevonásával készített felmérés szerint minden ötödik kínai azt tervezi, hogy Mac lesz a következő számítógépe. Ez nyilván nem az 1,3 milliárdos ország ötödét, hanem a fizetőképes tízmilliók húsz százalékát jelenti, ami még mindig őrületesen nagy szám.

Szóval mindenki nyugodjon meg, lesz még itt növekedés.



Újabb Lion-verziót kaptak a fejlesztők

Az Apple szétküldte az OS X Lion 10.7.3 fejlesztői verzióját a regisztrált programozóknak. A pontos verziószám: 11D46. A frissítés lényegében hibátlannak tűnik, és nem javít korábban felbukkant béta-problémákat, ami azt jelenti, hogy nagyon közel áll az update a megjelenéshez.

A fejlesztők azt kérték az Apple-től, hogy a frissítés az iCloud Document Storage, az Address Book, az iCal, a Mail, a Spotlight és a Safari problémáira koncentráljon, elvileg nemsokára mindannyian megtudjuk, hogy milyen ügyesen dolgoztak az Apple főhadiszállásán.

A csomag egyébként 996 megabájtos, a combo update 1,26 gigabájtos, szóval izzítsátok a netkapcsolatotokat, lesz mit letölteni.



400 milliárd dollár közelében az Apple

Saját csúcsára ért az Apple, a kaliforniai cég papírjainak az értéke elérte a 429 dollárt, ami azt jelenti, hogy a piaci kapitalizáció megközelítette a 400 milliárd amerikai dollárt: csütörtök reggel 398,82 milliárdon álltak. Ha valaki jelenlegi árfolyamon fel akarná vásárolni a cég összes részvényét, 95 ezer milliárd forintot kéne kicsengetnie érte, persze egy ilyen felvásárlásra egyből reagálna az árfolyam, szóval ez csak egy elméleti szám.

De attól még tény, hogy 400 milliárd dollár egy Steve Jobs visszatérése előtt majdnem csődbe ment cégtől elképesztő eredmény. 1997-ben négy dollár alatt jártak a cég részvényei, most 400 dollár felett.

Hogy legyen valami összehasonlítási alapunk: a magyar államadósság, ami egyre nő, és ami miatt annyit szívunk, 88 milliárd dollár, szóval 4,5-szer ki lehetne fizetni az állam évtizedek alatt felhalmozott összes tartozását az Apple részvényeiből.

De nézhetjük másként is: ha szétosztanánk az Apple értékét Magyarország lakossága között, akkor mind a tízmillió ember, nyugdíjasok, férjek, feleségek, barátok és barátnők, csecsemők és óvodások kaphatnának tízmillió forintot. Nyilván ez is csak egy elméleti játék, és a valóságban nem így történne, ha megpróbálnánk szétosztani az Apple-t, de attól még izgalmas szórakozni a számokkal

A kiváló eredmény egyébként annak köszönhető, hogy az elemzők szerint a kaliforniai cég remek negyedévet zárt körülbelül 5 millió számítógép és 30 millió iPhone értékesítésével.

Érdekesség, hogy még ezzel a hihetetlen számmal is csak a második legértékesebb cég az Apple a világon, az első az olajipari Exxon 414 milliárd dollárral.

Az informatikai vállalatok közt viszont nincs ellenfél: a Microsoft jelenleg 237 milliárdon áll, a Google 204 milliárdon, az Intel piaci kapitalizációja 129 milliárd dollár, a HP-é 54 milliárd.

Szóval az Apple majdnem annyit ér, mint a Microsoft és a Google együtt.



Hetek múlva bemutathatják az új iPadet

Japán források szerint már februárban sor kerülhet az új tablet premierjére, és várhatóan ugyanúgy márciusban kezdik majd el árulni a modellt, mint annak idején az iPad 2-t. Csak a bemutató és a kereskedés közt eltelt idő lesz majd nagyobb, hiszen tavaly március másodikán láthattuk először a tabletet, amit március 11-én már meg is lehetett vásárolni.

Nem világos, hogy miért hoznák most előrébb a premiert, az viszont biztosnak tűnik, hogy a január végén esedékes kínai újévi gyárbezárások miatt egy februári start a kereskedésre elképzelhetetlen. A legtöbb forrás mindenesetre egyetért abban, hogy az ázsiai partnerek, a Foxconn és a Pegatron csak márciusban tudnak majd nagyobb tételben szállítani az iPad 3-ból.

Hivatalosan persze továbbra sincs premierdátum, de még arról sincs szó, hogy jönne a gép, pláne arról, hogy mi lesz benne. A piac mindenesetre nagyfelbontású kijelzőt és négymagos processzort vár, miközben állítólag az iPad 2 is piacon marad, csökkentett áron.



A tökéletes Apple-rendszer

Nemrég beköltöztünk Dórával az új lakásunkba és úgy döntöttem, nagyszabású kísérletbe kezdek: ha már én dönthettem el, hol legyenek a konnektorok, hogyan fussanak a kábelek láthatatlanul a falban, hol és mekkora legyen a konyha és milyen legyen a nappaliszekrény, megpróbálom létrehozni álmaim Apple-rendszerét is. Mivel a költözés minden spórolt pénzünket elvitte, nyilván nem tudtam magamnak megvásárolni az eszközöket, de kölcsönkértem őket három hétre az Apple-től, hogy megtudjam, hogyan is működik ez az ökoszisztéma. Mit lehet kihozni belőle.

Nem is tudom, melyik eszköz volt a rendszer alapja, úgyhogy csak felsorolom, mik vettek részt a kísérletben:

Time Capsule 3TB
MacBook Air 13
Apple TV
iPhone 4
iPad 2

Utóbbi kettő saját, ezek hazai pályán segítették a nagyszabású kísérletet.

A központ talán a MacBook Air volt, amivel pontosan olyan élmény volt dolgozni, amilyennek képzeltem: ez a valódi átlagfelhasználóknak szánt gép, nem a hasonló méretű MacBook Pro. Pár hete teszteltem a 13-as csúcsmodellt, ami a tesztprogramok szerint meggyőző erővel bírt, a gyakorlatban viszont semmivel sem tűnt gyorsabbnak, mint két és fél éves elődje, a saját laptopom. Az Air viszont egészen más.

Hiába gyengébb a processzor, az ssd-nek hála leírhatatlan a sebességérzet, böngészés, képnézés, videózás, de még videóvágás közben is sokkal fürgébb a 13-as Air, mint a 13-as Pro, legfeljebb a 3D-s grafikusoknak, meg néhány elképesztően hardverigényes munkát végző profi felhasználónak tudom ezek után ajánlani a Prót. A többiek sokkal jobba járnak majd az Air fürgeségével, vékonyságával, pehelysúlyával, és nagyobb felbontású, élvezhetőbb kijelzőjével.

Egy probléma van csak a képpel: a szűkös tárolókapacitás, és pont emiatt kértem a Time Capsule-t. Nemcsak a Time Machine-hez használtam vezetéknélküli backup-lemeznek a merevlemezt és wifi-routert egyesítő eszközt, de átmásoltam rá az iPhoto és iTunes-könyvtáramat is. Mivel a Time Capsule elég jó wifi-router, a lakás legtöbb pontján megvolt a netszolgáltatóm által ígért 50 megabit, bár a távolság rossz hatással van a jelre, ez kiderült a próba során: a Time Capsule-től legtávolabbi ponton, a konyhában már csak ennek a harmada állt rendelkezésre. Mindenhol máshol viszont megvolt az 50 megabit, pedig nagyok a terek.

Ennek megfelelően remek hálózati meghajtó volt, amire tucatnyi gigabájtot lehet rámásolni egy óra alatt, és ami remekül küldi a jelet a különféle Apple-programoknak. Az iPhotót és az iTunest használva mindenesetre az volt az érzésem, mintha a gépen lennének a képek, így hirtelen 3,25 terabájtra nőtt a MacBook Air amúgy 0,25 terabájtos kapacitása. Ami pont eléggé meggyőző.

Végül jött az Apple TV, ami sokkal jobb, mint amilyennek képzeltem. Az még nem nagy ügy, hogy elérem a MacBook könyvtárait és a tévén keresztül tudom a zenéimet, fotóimat böngészni. A filmkölcsönzés már sokkal izgalmasabb. Nem olcsó az iTunes Store, de Magyarországon senki sem kínál olcsóbb legális online filmletöltést, viszont a kezelés annyira egyszerű, hogy alternatívát alig talál az ember. Ráadásul a minőség is meggyőző, igaz, még jobb lenne a helyzet, ha 720p helyett 1080p-ben is fent lennének az anyagok, de ebben az iparágban senki sem kínál lényegesen nagyobb adatsűrűséget, mint az Apple.

A legszórakoztatóbb viszont a készülék viszonya volt az iOS-eszközökkel, amik tökéletesen kompatibilisek egymással. Hallgattam egy dalt az iPhone-on? Egy gombnyomással átlőttem a tévére. Böngészni akartam a tévét nézve a Youtube-on? Betöltöttem a mobilon a távirányítószoftvert, amitől gyerekjáték lett a kezelés. Néztem egy netes videót az iPaden? Átküldtem a képét a tévére. És még lehetne folytatni. Eddig is tudtam, hogyan működik elméletben a rendszer, zseniális volt viszont látni mindezt a gyakorlatban: hogy nincs különbség.

A legjobb persze nem az, ahogy ezek az eszközök külön-külön működnek, hanem az a rendszer, amit a teljesen eltérő feladatot végző készülékekből létrehozott az Apple. Nincs még egy gyártó, amelyik ilyen gördülékeny integrációt biztosítana. Kívülről talán zártnak tűnik a cég és a termékpaletta, de aki használja az Apple eszközeit, az pontosan tudja, hogy nagyobb szabadságot, több lehetőséget biztosítanak, mint a nyíltabb platformok, amik pont az egységes, központilag átgondolt ökoszisztéma hiánya miatt nem tudnak ennyire meggyőzők lenni. Dolgozhat egy sok elemből platformon ezernyi profi független fejlesztő, a végeredmény nem lesz annyira hatásos, mint amikor egy kézben összpontosul a tervezés és a kivitelezés.  

És akkor most következzen a videó, amin nem túl meggyőző hangminőségben, de bemutatom képileg is azt, amiről eddig dumáltam:




süti beállítások módosítása