almalé és kungfu Rólunk

Google Docs az iPaden

Fut már a programcsomag desktop verziója is az iPaden, ami netkapcsolat nélkül is használható, mostantól tehát akkor sem kell abbahagynunk a gépelést, ha egy atomkatasztrófa folytán hamuvá lesz az összes vezetéknélküli hálózat, és egy összeroskadt ház pincéjében maradnunk a kies Budapest mínusz hatodik szintjén.

A programcsomag mindenféle fejlett szövegszerkesztési feladatot lehetővé tesz, például beállíthatunk betűtípust meg igazítást is, egyszóval közelebb kerülünk egy rendes asztali szövegszerkesztő élményéhez. Ettől persze még nem válik feleslegessé a Google Docs mobilverziója, amiből viszont tök jó lenne, ha készülne már egy rendes App. Az ugyanis nem alkalmazás, ami most van: hogy a Google Docs ikonjára bökve a program megnyitja Safariban a docs.google.com-ot.

Amint tudom, felrakom a cuccot a tabletre, és megírom a tapasztalataimat, de a kommentekben akár meg is előzhettek.



Utazó iPhone: London Underground

Balázs küldött egy újabb bizonyítékot a kis ribanc létezésére, úgy tűnik, Londonba ette a fene Utazónkat, akinek már annyira lefogyott a számlaegyenlege, hogy a metró használatára kényszerült.

London már nem először szerepel az Utazó iPhone rovatban, ezért úgy éreztem, kötelességem keresni valami érdekes történetet nektek kifejezetten a londoni metró történetéből. Valami szerelvényvezető celebre vagy a királynőről a metrón készült fotóra gondoltam, erre kiderült, hogy a londoni metróban érdekesebb dolgok történnek egyetlen nap alatt, mint a Pitcairn-szigeteken, Nauruban és Niuében egész évben. Igaz, többen fordulnak meg ugyanennyi idő alatt egyetlen szerelvényekben, mint a fenti három országban összesen.

Mire gondolok? Létezik történet Utazó Galambról, aki felszáll King's Crossnál, udvariasan félreáll az ajtó mellé, sztoikusan megvárja, amíg a szerelvény a Euston megállóhoz ér, ekkor pedig kiröppen. Ugyan ez 1995-ben történt, és akkor még sokan hittek abban, hogy 2000-ben megsemmisül az univerzum, szóval legkorábban 2013-ban bátran megtámadható a sztori.

Ami még jobb, hogy egy csomó kísértet is található Londonban a föld alatt, akik kimondottan egy-egy állomáshoz köthetőek. Aldwych-nél, az 1994-ben bezárt, idén újra kinyitott állomáson állítólag egy színésznő kísért, akinek annyira nem tetszett a kapott taps a legutolsó előadása után, hogy azóta is a munkásokat ijesztgeti.

A Bank megállónál a Fekete Apáca kísért, mivel a testvérét kivégezték 1811-ben, és ő valamiért 40 éven keresztül minden nap kijárt ide - még életében -, és ezt a szokását láthatóan megtartotta halála után is. A British Museum megállónál egy egyiptomi ágyékkötős kísértet járkált, az ő történetében annyira hittek, hogy régebben egy újság díjat is ajánlott annak, aki az állomáson tölt egy éjszakát a bizonyíték miatt. A Covent Gardennél az 1897-ben megkéselt színész, William Terriss ijesztget, és még folytathatnám a sort.

Valahol egy jelmezboltos pedig felmordul, mikor eszébe jut az évtizedek óta behajthatatlan követelése: egy apácaruha, egy ágyékkötő és egy William Terriss maszk.



2010 legkeresettebb AppStore-játékai

Az Apple idén is nyilvánosságra hozta, melyik alkalmazások fogytak idén a legjobban. Így ha egy-egy világsiker észrevétlenül elrobogott mellettünk, most újra felhívást kapunk arra, hogy esetleg érdemes a tömegek után menni. Egymillió légy nem tévedhet, ha a lista legyeknek szól.

A Rewind 2010 legkeresettebb fizetős appjai között nem sok meglepetést találunk, leginkább játékokat láthatunk itt, Angry Birds, Fruit Ninja, Cut the Rope, a klasszikusok. Aztán itt van a WhatsApp Messenger, amivel ingyenes üzeneteket küldhetünk okostelefonnal rendelkező ismerőseinknek a push notification szolgáltatás segítségével. Szerették még Talking Carlt is, aki vicces hangon mondja vissza, amit beleugattunk a mikrofonba.

A legnagyobb bevételt elért alkalmazások között többek között a drága, mégis népszerű programokat találjuk meg, a 90 eurós Navigon és a 80 eurós iGo navigációs alkalmazás is jól hozott a konyhára. Ingyenes program is van a listán, természetesen ebben az esetben az In App Purchase-re, esetleg reklámokra kell gyanakodnunk.

A legkeresettebb ingyenesek között természetesen a Facebook, az MSN, a Skype, meg néhány Lite program szerepel. A Coin Dozert is sokan szerették, ez a digitális megfelelője annak az automatának, amit a kilencvenes évek elején rengeteg helyen láttam felbukkanni, és az igazán szerencsétlen alakok mindig ebbe szórták a húszasaikat, hogy a mozgó fémlapok végül az ő érméjüknek köszönhetően tolják le a felgyűlt pénzmennyiséget. Most már nem megy rá a fizetés.



Milyen nem lesz a Mac App Store?

A Mac App Store bejelentése óta a fejlesztők megállás nélkül nyomják a fekvőtámaszokat, készülnek a januári indításra. Ez elsőre furcsának tűnhet, hiszen a Mac OS X alá nyilván eddig is lehetett programokat vásárolni, ezek összegyűjtése egy online shopba nem feltétlenül tűnik akkora durranásnak, mint az AppStore, ami az egyetlen lehetőség volt az újdonságok beszerzésére iPhone-on. Fontos, hogy többet lássunk bele egy gyűjtőhelynél.

Az AppStore-hoz hasonló sikerre lehet számítani itt is, hirtelen szexi lesz biztonságosabb forrásból programokat keresni a számítógépre, az árak pedig a nagyobb kereslethez igazodva alacsonyabbak, a fejlesztők az egyszerű bevételmegosztási modell miatt pedig igencsak motiváltak lesznek. Én is hallottam olyan iOS-fejlesztőről, aki eddig nem készített Mac OS X appot, de regisztrálni fog januárban, és elkezdi a programozást.

Ezek alapján számos ötlet merülhet fel, mitől lehetne az AppStore sikeres ötleteit átültetni a Macre. Ezek közül többről is kiderült az utóbbi időben a fejlesztőkhöz küldött értesítőben, hogy nem tervezik bevezetni. Nevezetesen:

Nem lesz In App purchase, vagyis alkalmazáson belüli vásárlási lehetőség, ami a hírek szerint egyre népszerűbb az iOS-en. Nem lesz Game Center sem a Mac App Store-os játékok számára.

Nem lesznek promó kódok, amikkel ingyen tölthetőek le a fizetős progik, nem lehet demókat, bétákat, trialokat feltölteni, csak kész és teljes alkalmazások jöhetnek.

Izgatottan várjuk a januárt.



Megjelent az Infinity Blade

Naná, hogy egyből letöltöttem az 5 eurós játékot. Akik lemaradtak: az Infinity Blade az Epic Games Unreal Engine 3-asát használja, egyben az első game, ami az ingyenesen kipróbálható Epic Citadel bemutatópályán játszódik, vagyis elképsztő grafikát facsar ki a telefonunkból. Csakhogy míg abban ellenség nélkül mászkálhattunk szabadon egy dombtetőn lévő várban, addig itt telepakolták a szobákat mindenféle lovagi orkokkal meg pengeforgató kisiparosokkal.

Az előző mondatot viszont sajnos úgy is meg lehetne fogalmazni, hogy míg az Epic Citadelben szabadon mászkálhattunk, itt nem. A feladatunk ellenségtől ellenségig menni, vannak ugyan választási lehetőségeink, hogy merre fordulunk, de a Kaland, játék, kockázat könyvek óta tudjuk: tök mindegy, merre fordulsz, úgyis megdöglesz.

Közben gyűjtögethetünk aranyat, fejleszthetjük a képességeinket, de ismétlem: nem járkálhatunk szabadon a pályán, ami óriási hiány. Most még csak a harmadik ellent gyaktam le, szóval van még hátra, remélem, bőven, pár screenshotot azért beteszek ide (természetesen az iPhone 4 kijelzőjéhez képest alacsonyabb felbontásban, de így is szép).

Tovább olvasom



süti beállítások módosítása