Steve Jobsról sok jót és sok rosszat elmondtunk már itt a blogon, és számtalan könyv is elemezte személyiségének, vállalatvezetésének zsenialitását és árnyoldalait. Akik objektíven próbálják vizsgálni, megpróbálnak a dialektikus portréját megfejteni, vagyis dicsőségének és gyalázatának egységét, mint egyetlen jelenséget vizsgálni. Az úgy, együtt tette őt zsenivé.

Sokan szeretnének Steve Jobsok lenni. Tetszik nekik Jobs sikere, a szakmai életútja, a vagánysága, és persze az a szókimondás, faragatlan őszinteség, amit megengedhetett magának, hogy elérje a céljait. Ezek az emberek egy a ponton azonban elkövetnek egy végzetes hibát: azt gondolják, hogy ha a faragatlanság a zsenik kiváltsága, akkor ők is kézbe vehetik, ettől kicsit ők is zseninek látszanak majd.

Ki kell ábrándítsak mindenkit: hacsak nem vagy az Apple alapító vezére, akkor a rossz stílus egyszerűen csak rossz stílus. Egy ponton túl már kifejezett seggfejség. És nemhogy közelebb visz a céljaidhoz, de eltávolít tőlük.

Biztos sokaknak eszébe jut most néhány ember a környezetéből - esetleg a saját főnöke -, én is sokkal találkoztam közvetve vagy közvetlenül, és sok sztorit hallottam már róluk. Sőt, engem is kapott már el a gépszíj, és észrevettem magamon a seggfejség jeleit, azóta odafigyelek rá. Nem kell tehát fontos embernek lenni hozzá, sőt, sokszor középvezetők, kis- és középvállalkozók az áldozatok.

Figyelem. Ha az alábbiakat tapasztalod magadon, van rá esély, hogy te is egy vagy közülük.