Az ember hajlamos arra, hogy ne változtasson az őt körülvevő dolgokon csak azért, mert hát azok olyanok. Olyanok voltak mindig is. Az "olyanság" a dolgok eleve elrendeltetett része. Azt hiszem, Sárvári György nevezi sématörésnek azt a pillanatot, amikor nem ezt tesszük, hanem lesöprünk az asztalról mindent. Steve Jobs nagy sématörő volt.

Mindegy.

Vegyük a billentyűzetemet. Ha kikoptak volna a használattól a billentyűk, akkor lennének jobban kopott részek (ASDW, na jó, nem, ez csak egy MacBook Air), meg olyan billentyűk is, amik szinte érintetlenek. Utóbbiak lennének ezek:

• Caps Lock
• Fn
• jobb oldali Cmd
• Tab (na jó, ezt azért használom, de nem sokszor)

Nagyon gyakran használok viszont keserves billentyűkombinációkat, keresek elrejtett kapcsolókat a szoftverben, minden nap ezerszer, és mégsincs rájuk egyszerű, ergonomikus megoldás.

• Másolás
• Beillesztés
• Beillesztés formázás nélkül (ez jelenleg: Cmd+Alt+Shift+V, őrület)
• Do not disturb
• Tethering csatlakoztatás iPhone-hoz

Milyen jó lenne, ha ezekhez lenne egy gombom. Vagy akár ilyenekhez:

• Új levelek a képernyőre, hadd nézzem át őket full screenben (hányszor csekkoljuk az emailjeinket egy nap? ötvenszer?)
• Energiatakarékos mód mostantól a lemerülésig, mert otthon felejtettem a töltőt
• Közösségi megosztás, előre beállítható accountokkal

Ésatöbbi.

Tudom, van programozható billentyűzet, meg virtuális billentyűzet, de közben a legtöbbször még mindig az egyszerű fizikain gépelek. És az még mindig olyan, mint ahogy évtizedekkel ezelőtt kiesett az anyaméhből, kisebb-nagyobb változtatásokkal.

I’m changing the world one keyboard at a time - mondta Jobs, amikor az autókulcsával elkezdte kifeszíteni a funkcióbillentyűket egy Apple Extended Keyboardról. De nem volt végül forradalom, az F1 felirat apróban most is itt virít előttem, csak mellé még egy számomra (!) tök felesleges Fn is foglalja a helyet.

First. World. Problems.