Az elmúlt napokban voltak pillanatok, amikor pusztakézzel tudtam volna lekaratézni az összes Apple-termékemen sorakozó digitális kódot.
A következő hibajelenségekre figyeltem fel: eltűnt az iPhone-ból az usb-s tethering, de nemcsak nálam, hanem a hétvégi nyaralóban található többi iPhone-ból is. Csak úgy. A nyaralásból hazajöttem, de a probléma nem oldódott meg.
Indítottam egy backupot a Time Machine-ban, körülbelül 40 gigabájttal hízott a gépemen lévő adatmennyiség a legutolsó mentés óta, a külső merevlemezen 147 giga szabad hely van, de a rendszer közölte, hogy nem tudja lefolytatni a backupot, mert neki legalább 276 gigabájt kell. Negyven gigányi új adathoz mi az apja faszáért kell hétszer annyi?
A Safarim újabban rendszeresen kifagy a céges Gmailtől.
Az iPhoto vagy felismeri a gépbe dugott sd-kártyát, vagy nem. Többnyire nem.
Az iPhotót és az iTunes-t amúgy is valami rettentő kegyetlen kínzásnak vetném alá amiatt, ahogy az iPhone-os szinkronizáció alatt viselkednek. Kvázi.
A nap 24 órájából körülbelül 3 órát működik a Mail-nevű szoftver. Legyen szó a két iPhone, az iPad 2 vagy a Mac Mailjének bármelyikéről, a maradék 21 órában azt a hibaüzenetet kapom, hogy a felhasználónév, vagy a jelszó hibás. Aztán váratlanul ugyanabban a másodpercben megjavul a program az összes eszközön, majd másfél órával később megint elpusztul. Ezt eljátssza naponta kétszer.
A Mac OS X régen jobb volt.
Emberek, megdöbbentő, de eljutottunk oda, hogy régebben a szoftverek is jobbak voltak!
Ezeket a hibajelenségeket most elkezdem felderíteni, egyelőre magyarázatot nem, csak néhány megoldási javaslatot találtam a neten, de ha van valakinek ötlete, ne tartsa magában, árulja el bátran, bizalommal.
Két elemzés is megjelent a napokban az amerikai piacról. A a Gartneré, meg az IDC-é is elég megbízható szokott lenni, néhány százaléknyi eltérés azonban van a két adatsor közt, és ez bizony egy teljes helyezést ér: a Gartner szerint az Apple csak az ötödik legnagyobb gyártó Amerikában, míg az IDC a negyedik helyre hozta a kaliforniai céget.
Íme a két adatlap:
Tény, hogy óriási különbségek vannak az adatsorok között, az egyiken például 25, a másikon 42 százalékot zuhant az Acer, gondolom főleg annak köszönhetően, hogy elmúlt a netbookláz (végre!), az emberek inkább tableteket vesznek, ami érzékenyen érinti az olcsó laptopokra specializálódott távol-keleti céget.
Az viszont tisztán látszik, hogy az Apple mindkét elemzőnél elég jól vészelte át az első negyedével: miközben a piac 6-10 százalékkal csökkent, az Apple 10-19 százalékkal nőtt, ami önmagában is óriási eredmény.
De nézzük kicsit más szemszögből ezt a dolgot, hogy érezzük, még súlyosabb ellépés történt itt: a piac egésze ugyanabból az okból gyengült, amiért az Acer. Egyszerűen elfogyott a levegő a netbookok körül, eddig az olcsó, gyenge minőségű laptopok pörgették a keresletet, de az utóbbi hónapokban drámaian visszaesett az érdeklődés, ami az egész iparágat magával rántotta. Az egész iparágat, csak az Apple-t nem, a kaliforniai gyártó ugyanis nem forgalmazott ebben a termékkategóriában semmit.
A nyereség viszont kétszeres: ha csak a pc-piacot nézzük, akkor is látjuk, mennyire bevált ez a stratégia az Apple-nek, ezekben a számokban azonban pont azok az eladások nem látszanak, amik hazavágták a netbookpiacot: a tableteké, ahol viszont az iPadnek hála lényegében egyeduralkodó az Apple.
A számok tehát önmagában is hatásosak, de ha mindegyik gyártó eladásaihoz hozzáadnánk a tabletforgalmat is (és miért ne tennénk, ha egyszer ez a kategória látványosan a pc-piacot gyengítette), már elképesztő magasságokban lenne a teljes piachoz képes az Apple.
Steve Jobs megint ellopta a show-t, és azzal, hogy az Apple tökéletesen szembe ment a piaci trendekkel, egyedüli győztesként került ki ebből az összecsapásból. És az elemzéseket figyelembe véve úgy tűnik, hogy még évekig az Apple döntése lesz a nyerő, mert a tabletpiac csak nem akar kifújni, vagy gyengülni.
Azért gondoltam, hogy érdemes körbejárni ezt a kérdést, mert sokan gondolják úgy, hogy az Apple most egy netbookot dobott piacra, olyan teljesítménnyel, mint amit az Asus Eee, MSI Wind meg hasonló gépektől megszokhattunk.
Hogy tisztázzuk a kérdést, előbb válaszoljunk arra, hogy mi is az a netbook? Nehéz pontos definíciót találni, de a Wikipedia szerint olyan apró, könnyű, csökkentett teljesítményű laptop, ami olcsó is.
Vegyük át: apró? Eléggé. Bár a netbookok inkább 10 col körül tetőznek, 12 colig még ehhez a kategóriához lehet sorolni a gépeket.
Könnyű? Persze. Egy kilós súlyával szintén kimeríti a netbook-elvárásokat.
Csökkentett teljesítményű? Nem, és ekörül a kérdés körül van a legtöbb félreértés. Ennek oka talán az órajel: a netbookok Intel Atomjai 1,6 gigahertzesek, míg az új Air csak 1,4 gigahertzes, logikus lenne tehát arra a következtetésre jutni, hogy az Apple gépe egy lomhább netbook. Logikus, de téves.
A két processzort ugyanis egy világ választja el egymástól. A netbookok Intel Atomjai extrém alacsony fogyasztásúak, mindent a hatékonyságnak és az árnak rendeltek alá. A most használt Pineview-nevű csipek platformszinten is beérik 6-10 watt fogyasztással. Ez azt jelenti, hogy a wattokba a processzor fogyasztásán kívül az integrált memóriakontroller és a grafikus gyorsító fogyasztását is beleszámolják, ennek a remek értéknek köszönhetően bírják viszonylag sokáig az aprócska akkumulátorral szerelt netbookok.
A hosszú üzemidőnek persze ára van, amit a felhasználó keményen megfizet: az Atom csip teljesítménye minden szempontból idejét múlt. Nézzük például a processzor erejét, méghozzá a legtöbb gépben megtalálható N270-esét: ezek körülbelül 2,1 gigaflops teljesítményre képesek, tehát 2,1 milliárd lebegőpontos műveletet tudnak végrehajtani másodpercenként. Elég nagy számnak tűnik, nem igaz? Egészen addig, amíg össze nem hasonlítjuk valamivel, mert akkor rögtön kiderül, hogy a kis Atom ereje körülbelül a 900 megahertzes Pentiuméval egyenértékű, ami utoljára a kétezres évek első felében volt versenyképes.
Na jó, akkor az Air SU9400 Core 2-esének lehet körülbelül 55 százalék előnye, hiszen az 1,4 gigahertzes órajel pont ennyivel nagyobb a 900 megahertzes Pentiuménál, igaz? Nem igaz! A Core 2-es ugyanis egy jóval fejlettebb architektúra, nem új persze, de az Atoménál még így is jóval összetettebb, és számos olyan teljesítménygyorsító fejlesztés került bele, ami sokszorosára növeli az előnyét.
Vegyük például, hogy két mag van benne, míg a legtöbb Atomban csak egy, ami rögtön háromszoros sebességkülönbséget feltételez. Sokkal nagyobb a gyorsítótár, négyszer annyi a tranzisztorszám, emiatt aztán csak a processzor fogyasztása annyi, mint Atoméknál a teljes integrált rendszeré, de nem öncélúan: 11 GFLOPS teljesítményt tud felmutatni a csip, ami ötszöröse az Atoménak.
Az Air teljesítménye tehát valóban alacsonyabb, mint a belépő MacBooké, viszont sokkal közelebb áll egy teljes értékű laptophoz, mint egy netbookhoz: előbbi teljesítményének körülbelül a hatvan százalékát hozza, míg utóbbinak az ötszáz százalékát.
Nézzük a grafikus gyorsítót. Az Atomba integrált gpu nem sokra képes, hiszen ezt is az árnak és a fogyasztásnak vetették alá: az egyszerű kis szerkezet a 2D-s megjelenítésen kívül nem alkalmas semmire, éppen ezért a 3D-s teljesítménye körülbelül a nyolcada az Airben használt Geforce 320M-ének, a különbség tehát tovább nőtt.
Láthatjátok, hogy teljesítményben távol áll az új Air a netbookoktól, és az utolsó mutatóban, az árban is: a fejlesztések, a nagyobb teljesítmény, a jobb anyaghasználat miatt legalább kétszer annyiba kerül, mint egy netbook, ami tipikusan 500 dolláros áron szokott elkelni.
Szóval akkor vegyük át: a netbookok apró, könnyű, csökkentett teljesítményű, olcsó laptopok, amik olcsók. Az Air ezzel szemben egy apró, könnyű, elfogadható teljesítményű és árú gép, márpedig ennek is van egy kategóriája, amit úgy hívnak, hogy subnotebook, és amit felhasználói élményben egy világ választ el a netbooktól.
Hivatalosan ugye hiába kéred, egyetlen hazai Apple-boltban sem tudod megvenni az iPadet, sőt, még durvábbat mondok, arról sincs hír, hogy mikortól lehet megvásárolni Magyarországon az Apple áprilisban bemutatott tabletjét. Akárhogy is nézem, lassan öt hónapos csúszásban vagyunk, szopóág van tehát, hiszen lassan a fél életciklusa lement a terméknek úgy, hogy azt nálunk nem is lehet megvásárolni.
Már hivatalosan, mert nem hivatalosan egyre több helyen felbukkan.
Kezdődött az egész ugye a Vaterával, meg a többi online aukciós térrel, ahol egy-egy példányt tudtunk megvásárolni azoktól, akik véletlenül ellátogattak Amerikába, és a nagy haszon reményében hazahoztak néhány készüléket.
Aztán komoly előrelépés volt az, amikor már komolyabb kereskedőktől is meg lehetett vásárolni az iPadet, például a Speedshoptól, ahol a 300 ezer forintos kezdőár után most már 220 ezer forintért is elhozható az alapmodell.
Most azonban elérkeztünk a harmadik fordulóhoz, amikor már egy igazi multi is árulja a tabletet: többen is beküldtétek azt a hirdetést, amin a Saturn csalogatja vásárlóit az iPaddel.
A retail 240 ezer forintért ajánlja a 32 gigabájtos modellt, ami több érdekes kérdést is felvet. Egyrészt, hogy honnan szerzi be a cég a terméket? Nyilván a német anyavállalatok keresztül, aki hivatalosan is kap iPadet az Apple-től.
Viszont hogyan kapott engedélyt a hazai forgalmazásra, ha a magyar Apple-üzletek le vannak tiltva az iPad árusításáról? Elvileg a szitu ugyanaz, mint az iPhone-nal: a vállalatok csak egy-egy országra kapnak forgalmazási engedélyt, és ahogy a hazai T-Mobile sem adhat el iPhone 4-est annak ellenére, hogy a németnél már meg lehet venni, úgy a Saturn sem hozhatná be az iPadet saját szakállára.
A harmadik a költség kérdése: az eddigi hazai iPad-árakat a nehézkes beszerzés határozta meg. Nem voltak olcsók a tabletek, de ez azért volt így, mert a kiskereskedők is sokat fizettek a beszerzőnek érte. A Saturn viszont elvileg annyiért kapja az Apple-től a kütyüt, hogy a német 600 eurós, 170 ezer forintos árban már benne van a haszna is. Ehhez képest a hazai 240 ezer forintos ár meglehetősen borsosnak tűnik.
Ez ugyanis 41 százalékos felárat jelent, míg a magyar és a német store között 18 százalékos az eltérés az iPod touch, 15 százalékos az iMac, 10 százalékos a MacBook Pro és 8 százalékos a Mac mini esetében. A Saturn tehát jó kereskedőként vaskos felárat pakol az iPadre, kihasználva azt, hogy a hazai Apple boltokban még nem lehet megvásárolni a készüléket, aminek az alapára szerintem 180 ezer forint körül alakul majd, ha egyszer végre hivatalosan is lehet kapni a készüléket.
Egyébként ezzel a fajta viselkedéssel nincs is semmi baj, csak eszembe jutnak azok a hongkongi kereskedők, akik lényegében az amerikai árakon árulták a szürke importból származó iPadeket már akkor, amikor hivatalosan még nem is lehetett kapni a tabletet az országban.
Persze arról továbbra sincs semmi hír, hogy nálunk mikortól lehet megvenni az Apple-boltokban a készüléket, addig meg a Speedshop és a Saturn olyan, mint az aranyáron vízek kínáló beduin a sivatagban: behúznánk nekik egyet, de a döntő pillanatban inkább őszinte szeretettel megöleljük őket.
Az iPad és az iPhone 4 körül kialakult helyzetet elnézve mindenesetre úgy tűnik, hogy az Apple piaci részesedésének legnagyobb gátja maga az Apple, pontosabban az alacsony gyártókapacitás, amitől ilyen hülye helyzetek tudnak kialakulni a világ nagyobbik részén.
Tekintsük át a tegnap esti bejelentés óta történteket. Steve Jobs ugye közölte, hogy a hiba valóban létezik, de ez iparági sajátosság, a legtöbb okostelefon képes elveszteni a jelet érintésre, ha gyenge a térerő, ráadásul az iPhone 4 sem produkál lényegesen több hibát, mint az iPhone 3GS. A vásárlók elégedettek, alig néhányan viszik vissza a mobilt, de mostantól, akit zavar a térerőprobléma, annak harminc nap áll a rendelkezésére, hogy meggondolja magát. Ha nem tud vele együtt élni, visszakapja a pénzét.
A többieknek ingyen tokot ajánlott az Apple, akik meg már korábban megvették a burkolatot, azokat utólag fizeti ki a cég. Ez a megoldás, jelenleg ennyire futotta.
Más kérdés, hogy mi várható később. A sajtótájékoztatón nem kapott nagy figyelmet, pedig fontos, hogy az akció csak szeptember harmincadikáig él. Utána jönnének az újratervezett mobilok? Jobs válaszában nem tért ki konkrétumokra, annyit mondott csak, hogy jelenleg a tok tűnik a legjobb megoldásnak, de folyamatosan vizsgálják a kérdést, és elképzelhető, hogy őszre előrukkolnak valami jobb megoldással. Nagyon úgy tűnik, hogy októberig adtak maguknak haladékot a probléma valódi kezelésére.
A befolyásos ConsumerReports mindenesetre továbbra sem ajánlja a telefont, mert mint mondták, a tok ugyan szép gesztus, de csupán egy kezdeti lépés, ennél többet várnak az Apple-től. A vicc az, hogy az iPhone 4 a legtöbb pontot kapott mobil EVER a ConsumerReportsnál, de az antennagate miatt mégsem ajánlják azt.
Az Apple mindenesetre nem hagyja annyiban a dolgot, és létrehozott egy oldalt az antennaproblémának. Itt elsősorban azt demonstrálják, hogy miként megy el érintésre az iPhone 4 térereje, és ezt leírásokkal, meg videókkal érzékeltetik. Aztán utána jön a lényeg: bemutatják, hogy a Samsung Omnia II, a BlacBerry Bold 9700, a HTC Droid Eris és az iPhone 3GS is produkálja ezt a jelenséget, tehát iparági jellegzetességről van szó, csak az új készülékük valamivel nagyobb figyelmet kapott a konkurenciánál.
Ez egy fontos megállapítás, amit figyelembe kell venni, és nem értek egyet azokkal a kommentekkel, amik szerint a sztori szempontjából érdektelen a konkurencia viselkedése hasonló helyzetben. Pont, hogy csak ez számít: ha sok készülékkel produkálható a jelenség, akkor az iPhone 4-en számon kérni azt olyan, mintha soha le nem merülő akkumulátort követelnénk az Apple-től. A fizika törvényeit ez a cég sem tudja felülírni.
És persze bizonyára sok Bold meg Droid-tulajdonos írná most be kommentbe, hogy az Apple csalt, mert az ő mobiljukon még sosem ment el a térerő, de annyit érdemes figyelembe venni, hogy az iPhone 4-felhasználók jelentős részének szintén nem sikerült még produkálnia a jelenséget. Amikor kipróbáltam, direkt kerestem a hibát, de csak egyszer tudtam kikényszeríteni a mobilból, utána, akárhogy fogtam, nem jött elő többet. És közületek is vagy másfél tucat ember ott volt a Stexben, amikor Ádámmal élőben, nyilvánosan teszteltük a mobilt, mindannyian megerősíthetitek, hogy együtt próbáltuk, mégsem dobta el a térerőt az iPhone 4.
Éppen ezért most lapozzunk: az Appleblogon elég részletesen lekövettük az iPhone 4 antennahibáját, írtunk róla, amikor kiderült, teszteltük, közvetítettük a reakciókat mindkét oldalról, és élőben követtük Steve Jobs péntek esti sajtótájékoztatóját is. Ahogy azt a tesztünkben is írtuk, és ahogy azt most a vezér is megerősítette, a hiba létezik, viszont a saját tapasztalatunk is az volt, hogy normál körülmények közt szinte lehetetlen előcsalogatni, és hétköznapi használat során aligha jelentkezik. Mivel tegnap hivatalosan is választ kaptunk a kérdésekre, ha csak nem történik valami rendkívüli, most foglalkozunk utoljára az antennakérdéssel, mert már mi is kezdjük unni.
És akkor a témától búcsúzóul nézzük meg azt az iPhone 4-dalt, amivel a sajtótájékoztató indul. Aloha!
A blogon található valamennyi írás, valamint a fényképek egy része a szerző saját tulajdonát képezik, amelyek másolása, terjesztése kizárólag előzetes engedéllyel lehetséges.