Vegyük át. Ugye 2009 van. Az Úr kétezerkilencedik éve. A GSM-technológia évtizedes, sőt, túlhaladott, aki csak sima vonalat ad, az semmiképp sem menő. A szolgáltatók egymásra licitálva ismertetik a 3G-s lefedettséget, az egyik már 70 százaléknál tart, ami dicséretes, kár, hogy számos olyan pont van az országban, ahol még telefonálni sem lehet.
Nem valami földalatti cseppkőbarlangra gondolok, vagy egy mezőre, pitypangokkal, hanem sűrűn lakott, vagy legalábbis emberekkel rendesen feltöltött területekre.
Ott van a budapesti metró: képtelen vagyok megérteni, hogy miért nem lehet annyi antennát pakolni abba a nyomorult alagútba, hogy utazásonként legalább egyszer ne szakadjon a vonal. Nem a 3G-t hiányolom, ahogy a Szárnyas Fejvadász repülő autóit sem keresem az utcán, de hát az legyen már alap, hogy Újpesttől Kőbánya Kispestig kitart a térerő, ha épp úgy hozza az élet.
De nem is emiatt írok: amíg nem volt autóm, vonattal utaztam, és rendszeresen megesett, hogy a Budapest-Győr útvonalon szakadt a vonal. Ennek már lassan öt éve, gondoltam, azóta minden megváltozott.
Az élet úgy hozta, hogy szerda reggel felhívott Ádám, megbeszélni, hogy ki, miről ír aznap postot. A vonaton ült, valahol Ács környékén, ahol a legenda szerint csak azért áll meg a gyorsvonat, mert egy MÁV-os vezető oda ment nyugdíjba, és utolsó intézkedésként úgy döntött, hogy a kétmilliós Budapest, a 130 ezres Győr és a 70 ezres Tatabánya mellett a 7372 lakosú Ácson is fékeznie kell mozdonynak.
Na szóval, Ádám az ország egyik legnagyobb forgalmú vasúti útvonalán járt, de csak minden második szavát hallottam. Aztán minden harmadikat. Végül eltűnt a mobil-szélessávban: semmi nem maradt utána, csak az időmutató az iPhone kijelzőjén, ami arról árulkodott, hogy 3 perc 11 másodperce folyik a beszélgetés. 12 másodperc. 13 másodperc. Hang egy szál sem.
Tök jó, hogy van 3G, jön a 4G, de én már attól is nagyon boldog lennék, ha legalább egy telefonbeszélgetést le lehetne folytatni szakadozás nélkül. Márpedig ebben a jelek szerint nem sok előrelépés történt 2004 óta.
Magyarósi Csaba
2009.07.29. 08:25
Címkék: én magyarország megmondás
A kaliforniai központ szétküldte kutász-droidjait, hogy azok az európai boltokat vizsgálva valamiféle képet adjanak a helyi Apple-üzletekről.
Nem tudom, emlékeztek-e a Szárnyát vagy combját nagyjelenetére, amikor a Louis De Funes játszotta Charles Duchemin betért egy útszéli étterembe, és minden fogásból mintát gyűjtött zacskóval bélelt mellényébe.
Nos ennyire azért nem alapos az Apple embere, de megnézi, mennyire udvariasak az eladók, mennyire tiszta a környezet, mennyire felkészült a személyzet, egyszóval mindent, amit csak kell.
Két megállapítást tennék: európai összehasonlításban nem végeztünk valami jó helyen. Ez azonban nem feltétlenül baj.
Tovább olvasom
Magyarósi Csaba
2009.07.27. 17:23
Címkék: megmondás
Itt az Appleblogon is számtalanszor előfordult már, hogy egyesek kétségbe vonták a Mac vs pc-szembeállítás jogosságát. A leggyakrabban felbukkanó ellenérv az volt, hogy a Mac is pc. Technikai értelemben nehéz vitatkozni az állítással, hiszen valóban ugyanolyan alkatrészekből felépített termékekről van szó, amik ugyanazt a célt szolgálják.
Csakhogy!
Tovább olvasom