A KGI jó tippekkel ellátott elemzője, Ming-Chi Kuo adta a részvényesek tudtára, hogy szerinte idén minden Apple laptop frissül majd az Intel hetedik generációs processzoraival.
A jóslat szerint először az új MacBook frissül, a második negyedévben lehet számítani erre, emellett a ventilátor nélküli gép 16 gigabájt RAM-os opcióval is érkezik majd. A harmadik negyedévben pedig a 13 és 15 colos MacBook Prók is frissülnek, szintén a Kaby Lake miatt. Ezenkívül a 15 colos MacBook Pro modelleből rendelhető lesz 32 gigabájt RAM-os opció is.
Kuo szerint a Touch Bar nélküli MacBook Pro árát is csökkentik, mert az eladások nem túl fényesek. Meg is írtam a bemutató után, hogy teljesen nonszensz a modell az ára, hiszen szinte kizárólag a szokásos upgrade-eket kapta meg, mégis hízott az alapgép árcímkéje a korábbi MacBook Pro árszinthez képest. Csak azért, hogy a TouchBar felára ne tűnjön olyan nagynak.
Olyan nagyon azért nem kell várni ezt a frissítést, a Kaby Lake csak a Skylake generáció ráncfelvarrása, és ahogy az, ez sem hoz drámai fejlődést.
Ami engem igazán aggaszt: Kuo azt mondta, az összes MacBookba belekerül az új procik valamelyike. De nem beszélt az Airről. Az Apple leginkább megfizethető laptopja annyira nincs a fókuszban, hogy meg sem említik. Pedig ha az Apple megszünteti ezt a kategóriát, a legolcsóbb Apple-laptop nagyjából 500 ezer forintnál kezdődik majd.
A KGI főelemzője szerint a kereslet az új gépekre elég lagymatag lesz, aminek oka pont az, ami nekünk is a fő bajunk az új gépekkel.
Az új modellek sokkal drágábban érkeznek, mint vártuk és az új konfigurációktól sem veri mindenki a földhöz seggét.
Legújabb befektetői jegyzetében Ming-Chi kiemeli, hogy a tavalyi frissítéssel összenézve a 13-as modell esetében 500, a 15-ösnél 400 dolláros drágulás tapasztalható, ami a potenciális vásárlók komoly százalékának veszi el a kedvét a beruházástól.
Csaba videójában is szó esett a további, Kuo által kiemelt, kétségesen okos dizájnváltoztatásokról. Cupertino a vékonyság oltárán talán kissé túl sok mindent áldozott be. A MagSafe hiányában egészen biztos, hogy jelentősen nő majd az asztalról lerúgott készülékek száma, ami a magas árral kombinálva sokak számára komoly gondot fog okozni.
Az USB-C kizárólagossága, az SD kártya kihajítása, és a 16 gigában maximalizált memória és a kisebb modellnél a dedikált GPU hiánya olyan dolgok, amik a mai átlag Mac-vevőnek csak részben jelentenek kényelmetlenséget, az Apple viszont ezzel évtizedes core usereket veszíthet a kemény magból.
Kuo 2017 első negyedévére még tűrhető eladási adatokat jósol, de onnantól negyedévente 15-25 százalékos visszaesésre számíthat a cég. Bár a közeljövőt borúsan látja, a 2017-es év második felére azért optimistább előrejelzéssel szolgált. Ennek fő oka az Apple hagyományos árleszállítása egy év után, ami egy komolyabb hardveres frissítéssel (32 GB, khmm-khmm, Cannonlake processzorok és még sorolhatnám) és az USB-C elterjedtebbé válásával jóval vonzóbb opcióvá teheti az új MBP modelleket.
Mélyen a 10.12.1 operációs rendszer könyvtáraiban, amerre a madár sem jár, valahol a System/Library/PrivateFrameworks mappán belül bukkantak olyan képre az Apple saját operációs rendszerében, ami a csütörtöki bemutatót spoilerezi elég keményen.
Fotókon vagy renderelt képeken láthatjuk, hogy is néz majd ki az OLED billentyűsor.
Látható, hogy az történik, amire számítottunk: eltűnik a felső gombsor, helyére egy érintőpanel kerül, a jobb szélén pedig ott figyel egy láthatatlan, ujjlenyomat-olvasós bekapcsológomb. A másik oldalról az Esc gomb tűnik el. Egy régi, megtapintható társunk akkor, amikor valamit nagyon nem akartunk, de mégis lefutott. Az esetek nagy részében hiába püföltük, de legalább püföltük.
De azért ez mégis minőségi csere lesz, azt gondolom.
Egyébként a képeken, úgy tűnik, egy 13-as MacBook Prót láthatunk, amin kétoldalt, a billentyűk mellett egy-egy vékony hangszórópárt is észrevehetünk. Ez is újdonság lesz. A billentyűkről nem sokat tudunk így megállapítani, a vájtszeműek szerint a kép arról is árulkodik, hogy az új MacBookok butterfly mechanizmusos cucca lesz itt is bemutatva.
A kis MacBookról jutott eszembe, hogy érdemes lenne készíteni néhány grafikont a valós erőviszonyokról. Alaphelyzetben ugye azt látjuk, hogy a legkönnyebb gép nevetségesen alacsony 1,1-1,3 gigahertzes órajeleken fut, ennek megfelelően tehát nyilván jóval gyengébb, mint az Airek, főleg mint a Prók, ha viszont izomból elkezded nyúzni a laptopokat, nem tűnik két-háromszorosnak a különbség.
Pedig a legerősebb MacBook 1,3-on fut, a legerősebb 13-as Pro meg 3,1 gigahertzen. Miért ne lenne sokszoros a Pro teljesítményfölénye?
Egy szó (kettő): Turbo Boost.
Az Intel processzorai rövid ideig meg tudják emelni az órajelüket, és amíg túl nem melegednek, nagyobb teljesítményre képesek. Ez a rövid idő az Aireknél és a Próknál gyakorlatilag korlátlan ideig tart, és a kis MacBooknál a hűtés hiánya miatt ugyan eljön az a pillanat, amikor a rendszer visszaveszi az órajelet, de nem átlagos felhasználás közben: fél óra render után kezd el valamelyest esni a teljesítmény, viszont még ekkor is sokkal közelebb marad az órajel a boostolthoz, mint az alaphoz.
Ez a grafikon remekül rávilágít arra, hogy miért nem látunk a teljesítményben akkora különbséget, mint várnánk: mert a 15-ös Prót leszámítva mindhárom csúcsmodell Turbo Boost órajele kábé ugyanabban a magasságban mozog:
A blogon található valamennyi írás, valamint a fényképek egy része a szerző saját tulajdonát képezik, amelyek másolása, terjesztése kizárólag előzetes engedéllyel lehetséges.
