Ázsiában, pontosabban Kínában, még pontosabban Hongkongban semmi jele annak, hogy az iPadek forgalmazása még nem indult meg a térségben. Már a különleges státuszú államba tartó repülőn feltűnt, hogy több utas is az Apple tabletjével játszadozik, a városba érve viszont egyből világossá vált, hogy mi ennek az oka: szinte az utolsó elektronikai boltban is lehet már iPadet kapni.
A hivatalos boltokba természetesen még nem érkezett meg a tablet, azokban csak szokásos felhozatalt, MacBookokat, iPodokat, iPhone-okat lehet vásárolni az itthon megszokott árhoz képest pofátlanul olcsón: a kártyafüggetlen mobilhoz például már 135 ezer forintért hozzájuthatunk, biztosan vettem is volna egy 3GS-t, ha nem csak néhány nap választana el minket az új készülék bemutatásától. Nem biztos, hogy azt fogom megvenni, viszont a 4G/HD bemutatása után csökkenhet annyival a szerintem még mindig kiváló 3GS ára, hogy érdemes legyen azt kivárni. Ha meg tud annyit az új mobil, hogy felkeltse az érdeklődésemet, nyilván azt fogom választani.
Visszatérve az iPadekre, a legtöbb hongkongi kereskedő kirakatában két-három-négy tablet várja, hogy elvigye őket valaki, szóval a világnak ezen a részén egyértelműen NINCS HIÁNY a kütyüből.
De nemcsak a kereskedésekben, a vevők oldalán is dúskálás van. Az Intercontinental szálloda klubrészlegén például, Alain Ducasse Spoon étterme fölött, ahol a Victoria bayt egy hatalmas ablakon át szemlélve tudjuk olvasni a híreket, megbeszélni a fontos ügyeket az üzleti partnerekkel, három iPad is várja a vendégeket, ezeket bárki felkaphatja, és használhatja, amíg a helyiségben tartózkodik.
Kínában, a szárazföldön már nem ilyen jó a helyzet: Sencsenben egyetlen iPadet sem láttam, és Sanghajban is csak az Expón futottam bele egy-egy bemutatódarabba, de hát Kínát és Hongkongot nemcsak egy határ, a pénznem, a rendszám és a politikai rendszer választja el egymástól. Persze biztos vagyok abban, hogy aki Sanghajban akart magának iPadet, az már megvette, és elnézve a város méreteit, belvárosának mérhetetlen gazdagságát, rögtön érthetővé válik az is, miért a kínai lesz a legfontosabb piac lassan mindegyik világcégnek.
Ezzel együtt is az országban jelenleg inkább a fake, mint valódi Apple cuccok aratnak sikert. Az utcán sétálgatva folyton olyan árusokba botlunk, akik a katalógust felnyitva eredeti, érted, eredeti (not!) Rolexeket kínálnak tíz dollárért, vihetsz Prada, Fendi, Gucci-táskákat minden mennyiségben, amiket a képen is látható módon zsákokba pakolva gyűjt be magának a turista (én) és ott vannak az iPhone-ok is, persze ezeknek kábé annyi közük van az eredetihez, mint a kétezer forintos óráknak.
Néha viszont többet tudnak az Apple kütyüjénél: hatvanezerért például már olyan modellt lehet kapni, amihez nem kell iTunes-t használnunk, sima áthúzással rámásolhatjuk a tartalmakat a mobilra. Az App Store alkalmazásai persze nem futnak rajta, de legalább nem kell vacakolni a szinkronizációval. Valamivel olcsóbban iPhone-nak látszó JAVA-s tárgyat lehet beszerezni, és aki igazán meg akarja nyomni magát Kínában, az két SIM-kártyás Apple mobilt vesz magának. A helyi kínálatból legjobban nekem mégis az a maós óra tetszett, amiben a nagy vezér karja integet, miközben a mutatók elárulják a pontos időt. Na AZ ütött.
Kína egyébként mindkét része, a szárazföldi és a hongkongi is egyértelműen fel van készülve az Apple-cuccok fogadására, mondhatni az a szabvány. Először a hongkongi Intercontinentalban találkoztam Bose-hangszórókra kötött iPod/iPhone dokkolóval, amik csak és kizárólag az Apple eszközeivel voltak kompatibilisek, tehát a térségben alapértelmezettnek veszik, hogy aki ilyen hotelben száll meg, és a saját zenéjét akarja hallgatni szobájában, az valamelyik i-kütyüt rántja elő a zsebéből. Ugyanez volt a helyzet a sanghaji Ritzben, ahol megint csak szívesen látott vendég volt az iPhone-om.
Holnap egyébként megint elutazom, ezúttal Toszkánába megyünk Dórával, szóval szegény Ádám újabb hétre marad egyedül, így sajnos az új iPhone bejelentést sem tudjuk közösen nyomni, de valahogy mindig ez van: a nagy show-k idején a legritkább esetben vagyok itthon, Ádám viszont, nem is értem, hogyan, egyedül is olyan közvetítéseket nyom, mint amikor ketten dolgozunk a témán.
Bocs Ádi, ígérem, nemsokára visszaadom ezt a két és fél hetet, amit most elvettem az életedből (egyébként behajtja!).
Végezetül álljon itt egy videó a sanghaji repülőtér VIP-várójából, ahol a következő vécémozgató szerkezettel találkozhat a gyanútlan arra járó (a 492 emelet magas, 101 emeletes Shanghai World Financeal Center 91. emeletén található, hét nyitott konyhával működő 100 Century Avenue Restaurantban egyébként ugyanezt láttam):
Az IDG News Service szerint a Taobao.com a webes értékesítés első két hetében összesen öt darab telefont adott el, 2 nyolc gigabájtos iPhone 3G-t és 3 darab 16 gigabájtos 3GS-t. Ha ez igaz, akkor ez még nagyobb lebőgés, mint a telefon China Unicomnál tapasztalt gyenge kezdése (5000 iPhone-előfizető az első hétvégén), öt telefon két hét alatt meg még a Vatikánban is kevésnek számítana.
Az eladási adatok nem annyira meglepőek, a kínai mobilcég ugyanis 5000 és 7000 jüan között árulja a wifi nélküli 3GS-t, vagyis 131 ezer és 183 ezer forint között mozog a telefon ára. Hongkongban ennél jóval olcsóbban lehet hozzájutni független telefonhoz, amiben ráadásul wifi is van, és még csábítóbb, hogy a piac évek óta tele van replikákkal, 25 ezer forintért bárki rendelhet magának például egy F003-ast Magyarországra, szállítási díjjal együtt.
A becslések szerint mára már 2 millió iPhone található az országban, a replikák eladott mennyiségéről még megalapozott találgatások sincsenek.
Öt telefon két hét alatt a Taobaón. A China Unicom persze nagyon bizakodó, legutóbb azt állították, hogy a 3G-szolgáltatás előfizetőinek tíz százaléka lesz iPhone-tulajdonos. Jelenleg nagyjából egymillió előfizetőjük van (október végi adat), amit azonban további egymillióval akarnak megfejelni minden hónapban.
Egy módon lehet csak elérni a tíz százalékos iPhone-részesedést: csökkenteni kell az árat, a hongkongi 800 dollár alá. Annyival, amennyit szerintük egy kínai vásárló fejében a wifiszolgáltatás ér.
Múlt héten volt hír, hogy az Apple telefonja elég magas áron, de megérkezett Kínába. A enyhén szólva is megkésett premier miatt azonban benne volt a pakliban, hogy az iPhone egyáltalán nem számíthat elsöprő sikerre az országban, hiszen a becslések szerint már így is van arrafelé kétmillió csempészpéldány, és még ennél is sokkal több eredetivel megegyező replika.
Hogy ez mennyire így van, arra a Wall Street Journal hívta fel a figyelmet. Az első hét eredményei állítólag lesújtóak, bár a nyitó bulin sokan voltak, a pekingi Apple Store előtt nem alakult ki sor a 3GS-re várva. Miért is alakult volna, szerintem a bulizók jelentős részének régen az lapul a zsebében.
A kínaiak leginkább Hongkongból szerzik meg a telefont, de például az ország látja el a világ jelentős részét iPhone-replikákkal is. Jövő héten én is kezembe fogok egyet az eredetire hasonlító (azért persze nem teljesen) F003-as iPhone klónból, amit 25 ezer forintért lehet beszerezni Hongkongból. Plusz elbír két SIM-kártyával is, és mobiltévézni is lehet vele.
Na, csak sikerült, másfél éve szurkolnak Cupertinóban, hogy bejuttassák az 1,3 milliárdos létszámú országba a telefont. Igaz, hogy csak az alig 125 millió előfizetővel vegetáló China Unicommal sikerült megegyezni, igaz, hogy a kormány beleszólása miatt nem került végül wifi a telefonba, de csak sikerült megszülni.
És hogy milyen áron? 5000 és 7000 jüan között árulják a lebutított 3GS-t, vagyis 136 ezer és 191 ezer forint között mozog a telefon ára.
Ez azért is vicces, mert pont nemrég olvastam az AFP hírügynökségtől, hogy mára - a másfél éves várakozás után - már mindenkinek van iPhone-ja, aki szeretett volna egyet. Min-den-ki-nek. Mondanom sem kell, bőven a mostani ár alatt.
A becslések szerint mára már 2 millió iPhone (persze wifivel) lapul a kínai zsebekben, az olcsóságra vágyók meg az eredetivel megszólalásig megegyező készülékeket vehetnek. Sőt, ott ez annyira keresett áru, hogy egy ottani kereskedő állítása szerint még jobban is viszik a replikákat, mint a csempészárukat.
Persze ott van még kábé 715 millió mobilhasználó az országban, de valljuk be, ha ők eddig nem vettek iPhone-t, miért most kezdenék el, amikor ilyen áron kínálják? Hongkongban a legdrágább modellhez egyébként már 150 ezer forintnyi dollárért hozzá lehet jutni.
Úgy néz ki, a 148 milliárd dollár értékű cég megegyezett az 1,34 milliárd lakosú Kínával (gondolom minden állampolgárért adott 22 ezer forintot), mehet a biznisz, jöhetnek az iPhone-ok. Nem volt egyszerű harc, több szolgáltató, több módosítás is szóba került, de hát ez van, amikor összecsapnak a titánok: a perfekcionista náci Apple és a kommunista diktatúrát éltető Kína. Látszólag kibékíthetetlen ellentétekről beszélünk, egy közös azonban mégis van a szereplőkben: a pénz szeretete, úgyhogy végül csak sikerült tető alá hozni a megállapodást.
A China Unicom embere mindenesetre megerősítette a hírt, és kiderült az is, hogy a szolgáltató már ötmillió iPhone-t vásárolt az Apple-től, ami nem rossz, tekintettel arra, hogy eddig körülbelül 20 milliót adott el a kaliforniai cég a mobilból. Ja, az új piac valószínűleg nagyobb, mint az eddig bekebelezett huszonvalahány országé összesen.
Éppen ezért az Apple feladta eddigi álláspontját, és belement abba, hogy csak a mobil után kap pénzt, a havidíjból már nem jár neki a részesedés. Ugyanakkor a hírek szerint elég kövér profitra tesz szert az iPhone-ok eladásával is a társaság, ami majd kárpótolja a hosszabb távon kieső bevétel miatt.
A blogon található valamennyi írás, valamint a fényképek egy része a szerző saját tulajdonát képezik, amelyek másolása, terjesztése kizárólag előzetes engedéllyel lehetséges.
