Korábban már bepostoltam, hogy a legutóbb becslések szerint másfél millió kikódolt iPhone működik világszerte, ami nagyjából negyede az eddig értékesített Apple telefonoknak. Az In-Stat legújabb elemzése szerint ebből négyszázezer a kínai felhasználó zsebében csörög. A mobilok kisebb része a kínai gyárból tűnik el (szerintem nincs a világon olyan termelő vállalat, ahol ne lenne állandó, megmagyarázhatatlan raktárhiány), nagyobb részük nyugatról vándorolt vissza.


"Sosem gondoltuk volna, hogy az iPhone nagyobb siker lehet Kínában, mint az iPod" - reagáltak a hírre a China Mobile-tól, az ország legnagyobb mobilcégétől. A vállalat Steve Jobs-szal is tárgyalt már az iPhone kínai debütálásáról, ami ebben az évben várható.

Óriási piac nyílhat meg az Apple előtt, feltéve, hogy jól pozícionálja a terméket. A kínai piac ugyanis más, mint az amerikai.

Lássuk a számokat: a 2007-ben (a disznó évében) 500 millió mobiltelefon-előfizetőről tudtak, és 800 millió olyan emberről, aki ugyan mobilszolgáltató által lefedett területen élt, mégsem vett soha telefont (félre ne értse senki, véletlenül sem nyomorognak ők, csak nyilván nem volt bátorságuk eddig beújítani egy mobilt. Mert hivatalosan Kínában ugye senki sem éhezik). A mobilt vásárlók ötöde költött 533 dollárnál többet a telefonjára, ők lehetnének az iPhone potenciális célközönsége.


De a piac nemcsak méretében különbözik: a kínai felhasználó több pénzt hajlandó elkölteni a telefonján, mint amerikai társa, az ázsiai országban talán még jobban adnak a tehetősek külsőségekre, mint a nyugati államokban, ami, tekintve a reálbéreket, elég szokatlan viselkedés.

Akad még egy különbség: Kínában nemcsak mobilra vágynak, sokkal inkább szórakoztatóközpontra. Noha a iPhone zenelejátszós, videónézegetős készülék, a kínai verziónak valószínűleg jobban rá kell majd feküdnie a játékokra. És most jusson eszünkbe az a beadvány, amiben az Apple azt kérte a szabadalmi hivataltól, hogy csak ő használhassa a brandet a játékokhoz. A levédés első lépésnek is tűnhet ezen az úton.