Ahogy haladunk előre az időben, úgy nő a kikódolt Apple-mobilok száma, persze csökkenni nyilván nem fog. Az mindenesetre döbbenetes adat, hogy az eladott mobilok negyede soha nem regisztrált be az AT&T hálózatába, ami megmutatja a termékmodell alkalmatlanságát. Már csak az a kérdés, hogy mire világít rá a jelenség: arra, hogy a mobilszolgáltató túl sokat kér a telefonért és az előfizetésért (ez akkor lenne igaz, ha elsősorban az Egyesült Államokban használnák a feltört iPhone-okat), vagy csak azt bizonyítja, hogy a gyártó minden igyekezete ellenére sem tudja elzárni a mobilt a világ Amerikán, Franciaországon, Anglián és Németországon kívüli részétől.

Nekünk is jár az a rohadt telefon, ha egyszer fizetnénk érte, és a jelek szerint teszünk is azért, hogy hozzájussunk az iPhone-hoz. Nagyon helyes.

Elemzők szerint mindenesetre a korábban számolt egymillióval szemben másfélmillió kikódolt Apple-mobil van forgalomban, ezek a telefonok körülbelül 35-40 országban üzemelnek, szóval csak az nem vesz iPhone-t, aki nem akar. Az Apple meg mindig kikódolt telefonnal veszít a nyereségéből, hiszen az előfizetési díjakon keresztül is komoly bevétel ütné a cég markát, a feltört iPhone-ok után viszont nem kap semmit, a különbözet meg a szürkeimportőröknél marad.

Reméljük, hogy másfélmillió mobil (ha egymásra raknánk őket, felérnének a Holdig?) már elég nagy tétel ahhoz, hogy Cupertinóban elgondolkodjanak:  érdemes felgyorsítani a tárgyalásokat a szolgáltatókkal, és a világ többi részén is megkezdeni a forgalmazást. Mert lehet trükközni az árakkal, meg a tárolókapacitással, de az emberek nem azért törik fel a mobilt, mert nem kedvelik a specifikációkat, hanem mert a világ népességének 85 százaléka nem kaphat az iPhone-ból.