Egyre többen és egyre jobb eszközökkel célozzák meg azokat az iPhone és iPod touch-felhasználókat, akik este nyolckor belesüppednek a foteljukba, és képesek bármiből távirányítót készíteni. Legkönnyebb erre a célra a takarításba belemerült barátnőnket használni, a kutyának már nehezebb elmagyarázni a dolgokat, és míg az összegyűrt zoknicsomóval még megpróbálhatjuk lekapcsolni a villanyt, seprűnyéllel váltani csatornát már rég nem megy.
Rengeteg alkalmazás van az AppStore-ban a kényelmes embereknek, egyesek ezek közül meghatározott programokat (mint a Remote az iTunes-hoz, a Keynote Remote, a Boxee media center vagy a VLC app) vagy berendezéseket (iHome remote vagy a Sonos multi-room hangrendszert kezelő app) irányítanak, mások tapipaddá változtatják a telefont, hogy az asztali számítógépünket is elérjük több méteres távolságokból is (Remote Jr., TouchMouse), és vannak azok, amik az IR-t vetik be, hogy minden otthoni kütyü egyetlen alkalmazással irányítható legyen.
Csakhogy az iPhone-ban nincs infravörös adó, így a gyártóknak kell kitalálniuk, hogyan lehet a legkönnyebben pótolni ezt, hová lehet felerősíteni egy jeladót a telefonra. Néhány hónapja a RedEye mutatott be egy olyan módszert, amivel sehová, egy base stationt lehet vásárolni 188 dollárért (nettó 37 ezer forint), ami kommunikál az Apple kütyüivel, a többit meg lerendezi a tévével, lejátszóval, hangrendszerrel.
Nem jó. Látszólag egyszerű, de az az eredménye, hogy kettővel több kütyüt iktatunk be magunk és a tévénk közé, ami ijesztő, főleg ha az árat nézzük.
A CES-en is láthattunk már egy új megoldást, a L5 Universal Remote Controlt, amit már a telefonra kell illeszteni, elindítani egy alkalmazást, voila. Kicsi, könnyű, első látásra barátságos. Viszont a bemutatón látni, hogy a gombokat egyenként kell felismertetni a jeladóval, és még olyannal is ijesztgetnek, hogy 100 ezer gombot tud kezelni. Ráadásul még meg sem jelent.
Nekem a RedEye legújabb megoldása tetszik a legjobban, több okból is. Az egyik, hogy a jack aljzatba kell dugni - ettől a telefon külső megjelenése időutazást tesz a kilencvenes évekbe, amikor az agydaganat elkerülése miatt vettek külső antennás telefont az emberek -, vagyis szabadon marad a dock konnektor, ha tölteni kell, vagy a laptopra nyomnánk a kütyüt, a hozzá tartozó alkalmazás pedig egy termetes adatbázisból szívja le a készülékeink utasításainak IR-kódjait. A másik, amiért tetszik, az az ára, 49 dollár, kevesebb mint tízezer forint (nem itthoni ár, pozor). Elvesztés ellen meg remélhetőleg piacra dobnak egy nyakba akasztásra kifejlesztett szütyőt.
Az Apple mobilja egyre nagyobb szeletet hasít ki magának az amerikai okostelefon-piacból, miközben a BlackBerry részesedése valamelyest csökkent 2009 utolsó negyedévében, derült ki a comScore felméréséből.
Ezzel együtt a BlackBerry maradt a vezető márka az országban 41,6 százalékos részesedésével, ami egy százalékpontos csökkentést jelent a három hónappal korábbi állapothoz képest. Nagyjából ugyanekkora mértékben növelte súlyát az iPhone, ami most 25,3 százalékával a második legfontosabb okostelefon az amerikai piacon.
Érdekes, hogy az évek óta semmi érdemlegeset felmutatni nem képes Microsoft még mindig tartja magát 18 százalékkal, ezután jön a Palm 6,1-gyel, majd a feltörekvő Google 5,2-vel.
Az egész piacot nézve még mindig a Motorola a legnagyobb gyártó az amerikai piacon 23,5 százalékos részesedéssel, ám mivel a nagyobb hasznot hozó okostelefonok közt jelenleg láthatatlan a cég, ez nem feltétlenül jelenti a pénzügyi helyzet javulását. A második és a harmadik legsikeresebb gyártó az LG és a Samsung 21 százalék körüli részesedéssel, őket követi a Nokia, végül a Blackberry gyártója, a RIM.
Az IDC szerint a válság ellenére is szép növekedést produkált 2009-ben az okostelefonok piaca, ami azonban még ennél is érdekesebb, az az iPhone átlagon felüli bővülése.
A statisztikák szerint az Apple mobiljának forgalma 2009. utolsó negyedévében 97,7 százalékkal volt nagyobb, mint egy évvel korábban, különösebb kerekítés nélkül elmondhatjuk tehát, hogy duplázott a cég. Azért az iparágnak sincs oka panaszra, hiszen az említett időszakban 39 százalékos volt az általános bővülés. A 8,7 millió leszállított iPhone-nal egyébként az Apple 16 százalékos piaci részesedést szerzett meg, ami a harmadik helyre volt elég közvetlenül a Nokia és a RIM mögött (a két cég csak általános növekedést ért el).
Hasonlóan alakult egyébként a világpiac, ha az egész évet nézzük: az Apple 81,9 százalékos növekedés után 25 millió készülékkel megerősítette harmadik helyét az okostelefonok piacán, az utána következő HTC 8 százalékos növekedés után 8,1 millió mobillal érezhetően kisebb. A RIM 19,8 százalékos részesedésével belátható távolságra került, míg a Nokia 38,9 százaléka még a csökkenő trendek ellenére is behozhatatlannak tűnik.
Megtörtént a csoda, az Apple engedélyezte a legújabb iPhone SDK-ban a 3G-s hálózaton történő VoIP hívásokat. A szándékról már korábban is tudtunk, de ennek most érett be a gyümölcse.
A frissítésre le is csapott az iCall, ezen a héten jelentették be, hogy ők az elsők, akik kihasználják a 3G-s nyújtotta VoIP telefonálás lehetőségeit. Persze nem ingyen, az iCall iPhone-os verziójában fizetni kell, de lehetőség van egy Trial időszakot kérni, hogy kipróbáljuk a szolgáltatás minőségét, és persze azt, milyen minőséget ad nekünk a hazai 3G.
Hosszas gondolkodás után úgy döntöttünk, nem próbáltuk az appot, mert a trial verziónál három nap után automatikusan szívják a pénzt, és mindketten olyan feledékenyek vagyunk Csabával, hogy tutira elfelejtenénk leiratkozni. Akkor pedig már buknánk Csaba iPadjának 4 százalékát. Ellenben nagyon várunk egy olyan alkalmazást a telefonra, ami fizetés nélkül kínálja ugyanezt, és az ilyen gyáva szarok is szívesen használják, mint mi.
De ha ti kipróbáltátok már, megoszthatnátok velünk a tapasztalatokat.
update: A Fring a második, ők tegnap jelentették be egy szuperbéna videó formájában, hogy már működik a dolog (nemcsak papíron). Hétvégén kipróbáljuk, mire jutunk a magyar 3G-s szolgáltatással.
Megjött a tesztkészülék, gyorsan toltam egy böngészőtesztet wifivel, a küzdelem persze eleve egyenlőtlen volt: a Google telefonja sokkal újabb, mint az iPhone 3G, a wifije ennek megfelelően fejlettebb, arra viszont alkalmas a videó, hogy lássuk, mennyit fejlődött másfél év alatt a világ. Az iPhone 3GS egyébként körülbelül arra képes, mint a Nexus, az én szépségem azonban már csak távolról figyeli az eseményeket.
EZZEL EGYÜTT PERSZE SOKKAL JOBB!!!
Hancu, Balage és Dávid részvételével íme a teszt:
Update: kipróbáltam pár alapdolgot a mobilon. A kijelzője gyönyörű, szebb, mint az iPhone-é, a menük és az almenük átláthatók, a gombok szerintem többnyire hasznosak. A hangfelismerés angolul működik, magyarul viszont a PINA-szó rendületlen üvöltésére New Yorkot és a "The Knot"-ot hozta be, a FÜTYI-re meg a Wiki-t. Talán azért, hogy érdeklődjünk a közösségi lexikonon.
A sebességgel viszont nem voltam megelégedve, a menüs görgetés sem volt valami folyamatos animációtól függetlenül, az ujjmozgás utáni századmásodpercnyi kihagyástól folyton úgy éreztem, mintha erősebben kéne nyomnom a panelt.
Ennél is rosszabb, hogy az Appleblogot és az Indexet is hibásan jelenítette meg a készülék: a képek kitöltötték a teljes képernyőt, a szöveghasábokat viszont feleekkorára vágta. És ami a legjobban zavart: ha a szövegre böktem kétszer, a részlet kinagyítása közben minden alkalommal tisztán érezhetően szaggatott a készülék, ami még a négyszer lassabb hardverrel szerelt iPhone 3G-nél sem elfogadható. Részletesebb teszt hamarosan Balage tollából az Indexen.
A blogon található valamennyi írás, valamint a fényképek egy része a szerző saját tulajdonát képezik, amelyek másolása, terjesztése kizárólag előzetes engedéllyel lehetséges.
