Remek dolog, hogy az Appleinsider folyton az amerikai szabadalmi hivatal irataiban matat, mert folyton olyan találatokat túr ki nekünk, mint az iWatch vagy most az önmagát átméretező iOS-billentyűzet.
A képeken olyan virtuális gombok láthatók, amik alkalmazkodnak a felhasználó gépelési szokásaihoz, így könnyítve meg az adatbevitelt.
Akad olyan kép, amelyiken az A, az S meg néhány betű nagyobbra nő a többiek rovására:
De láthatunk olyat is, amelyiken a sorköz nő meg a betűk között, vagy egy betű új alakot vesz fel:
A rendszer monitorozza a felhasználó szokásait, és ha a W-t mindig a felső harmadánál nyomja meg, de az S-t is, ami miatt néha W-t visz be a rendszer, akkor egyszerűen átalakítja a gombokat úgy, hogy az S az mindig S legyen, a W meg W.
Nem mintha akut probléma lenne a gépelés az iPhone-on, utoljára akkor volt ez komoly kérdés, amikor megjelent a telefon és sokan a gyors vesztét jósolták a fizikai billentyűzet hiánya miatt, de mostanában már inkább akkor lepődünk meg, ha valódi gombokkal találkozunk egy mobilon.
Néhány évente elérkezünk valamiféle trendfordulóhoz az informatikában, mostanában jóval sűrűbben, mint régen: annak idején viszonylag lassan ment végbe a változás, persze nem történelmi léptékkel mérve, hanem a mai tempóhoz képest: megjelent az első asztali gép, az első grafikus operációs rendszer, az első laptop, az első pda meg mobil. Az iPhone óta viszont felpörögtek az események, mert nemcsak az okosmobilok forradalmát kaptuk meg, de alig három évvel később befutottak a tabletek is, a következő 12 hónap meg valószínűleg a hordható informatikai eszközökről fog szólni: egycsapásra elavulttá válik minden, amit eddig használtunk.
Az összes fejlesztést nem ismerjük, de kettőt igen: ott a Google Glass, aminek a prototípusait hamarosan megkapják a fejlesztők, és ami 2014. elején a boltokba kerülhet, és ott van az Apple iWatch is, ami a pletykák szerint már gyártásban van. Ezek a pletykák egyébként könnyen lehet, hogy közvetlenül az Apple-től származnak, a cég a hír kiszivárogtatásával reagált arra a videóra, amit a Google publikált a Glassről.
Ebben a versenyszámban egyelőre jobban áll a webkettes cég. Sergey Brin már tavaly áprilisban bemutatta a prototípust, és azóta sikerült is már a szemüveggel a fején lefotózni a metrózó milliárdost.
A termék tehát létezik, kint van a dzsungelben, nagyjából tudni lehet, hogy mire lesz képes, hogyan lehet majd irányítani, sőt, videót is készítettek hozzá, ami minden fontos kérdésre választ ad (kattintsátok be a hd-t!):
Állat lesz. Vagy legalábbis annak tűnik, ki kell majd próbálni, hogy tényleg nem zavaró-e a súlya, hogy használható-e a kamera, és a legfontosabb kérdés, ami folyton felmerült bennem a videó nézése közben: nem vonja-e el túlságosan a figyelmem az életről a folyton felbukkanó üzenetek sora a jobb felső sarokban. A Glass hozhat olyan változást, ami alapvetően javítja az életminőségünket, de olyat is, ami valamiféle apokaliptikus végkifejlet felé vezet majd minket, mint amilyet a Surrogatesben láttunk, vagy ami még rosszabb, emlékezzünk csak a Pusztító szexjelenetére. És különben is, a Hegylakó 2-ben egy nagyon hasonló szemüvegben halt nagyon kellemetlen halált az egyik statiszta (1 perc környékén):
Szóval látványos a cucc, nagyon várom, hogy kipróbáljam, de felmerül egy rakás kérdés. Egy részükre azonnal, a többire csak több éves, évtizedes távlatban kapunk választ.
Az Apple iWatch elsőre kevésbé tűnik veszélyes szerkezetnek, éppen ezért nem is olyan izgalmas. Ami mégis érdekessé teszi, az a pletyka, miszerint már gyártásban van a cucc, ami idei, sőt, talán tavaszi premiert sejtet. Hogy pontosan mire lehet majd használni, arról kevés információ áll a rendelkezésünkre, és nagyjából arra a szabadalmi leírásra kell hagyatkoznunk, amit az Appleinsider túrt ki a levéltárak mélyéről.
A képen egy okosóra látható körkörös, hajlítható kijelzővel, aminek az egész felületén jelennek meg a fontos információk. Igazából egy karperecről van szó, ami minden fontos adatot átad a viselőjének (most attól tekintsünk el, hogy a napfényes kaliforniai Cupertinóban, ahol a fejlesztés zajlik, láttak-e már kelet-európai telet, amiben a júzerek csak otthon találkoznak a csuklójukkal, annyira bebugyolálják magukat a kabátba meg a kesztyűbe).
A készülék egyébként nemcsak csuklón, hanem az asztalra kiterítve is használható lesz, bár nyilván elsősorban menet közben van értelme. A segítségével belenyúlhatunk a dalok playlistjébe, csekkolhatjuk a híváslistát, üzenetet is írhatunk vele és lesz benne valamiféle navigáció is, bár tegyük hozzá, nagyon úgy néz ki, hogy az iWatch inkább csak egy kiegészítő, mint önálló készülék: valószínűleg szükség lesz egy iPhone-ra is ahhoz, hogy használni tudjuk.
Ami viszont remek hír, hogy nehezen merül majd le: képes hasznosítani a napenergiát, valamint a mozgási energiát is. És a Bloomberg, a New York Times valamit a WSJ is úgy tudja, hogy már gyártják a készüléket, szóval nyakunkon a premier.
A következő 12 hónap tehát a hordható informatikai eszközök forradalmáról szól majd, és a piac két legnagyobb, leginnovatívabb vállalata szinte egyszerre dob piacra egy hasonló problémára egészen másféle választ adó eszközt. Izgalmas lesz látni, hogy melyik jön majd be jobban a felhasználóknak.
Természetes evolúciónak vagyunk tanúi, de attól még beszéljünk egy keveset a Macotakara értesüléséről, miszerint még idén megjelennek a retina kijelzővel szerelt Airek. A lap a harmadik negyedévre várja az új gépeket.
A vékony laptopok felbontása most sem vészes, 1440x900 pixel, ami mellett például a hagyományos Pro család 1280x800 pixele fájdalmasan kevésnek tűnik. De hát hol vannak ezek a 13-as retina Pro 2560x1600 pixeléhez képest?
Technikai akadálya nincs a lépésnek, a 13-as panel adott, ezt már bele is lehet építeni a nagyobbik Airbe, aztán ugyanezt kell legyártani 11 colos méretben, és készen is vagyunk. A hardverelemekkel szintén nem lehet probléma, hiszen a vékony laptopban ugyanaz a processzorba integrált grafikus gyorsító dolgozik, mint a 13-as retinában, a pixelek megjelenítésében, mozgatásában tehát nem lesz különbség.
Az egyetlen kérdés a pozicionálás, az ár. Az Airek az Apple legolcsóbb gépei, és most három út áll a cég előtt: vagy a Pro-sorozathoz hasonlóan lesz egy hagyományos felbontású és egy drágább retinás sorozat, így ugye a kecske is, meg a káposzta is, én azonban erre a forgatókönyvre látom a legkisebb esélyt.
A másik lehetőség, hogy a hagyományos gépcsalád megszűnik és csak a retinás modelleket lehet venni a harmadik negyedévtől, magasabb áron. Erre se fogadnék nagyobb összegben, őrültség lenne eltüntetni az Air árelőnyét a többi Machez képest.
Inkább a harmadik verzióban hiszek: kisfelbontású modell nem marad a kínálatban, csak retina, ezek azonban nem lesznek drágábbak a mostani gépeknél. Ezt a verziót erősíti a retinás Pro MacBookok múlt heti árcsökkentése is, ami után karnyújtásnyira került egymástól a hagyományos és a nagyfelbontású sorozat ára. A retinás 13-as gépek jelenleg 1499 dollártól indulnak, a sima Prók 1199-től, ám ha utóbbiba szintén 8 gigabájt memóriát és 128-as ssd-t rakunk, már 1499 dollárnál járunk, a retina kijelzőt tehát ajándékba kapjuk. Az Airben viszont már eleve ssd van, ami éppen ezért nem is lehet árnövelő tényező.
És az új Airekkel szerintem eltűnnek a hagyományos Prók is, amik a retinás modellek árcsökkentése óta sokkal kevésbé versenyképesek, mint korábban voltak.
A legfontosabb hír most nyilván az, hogy a Sony bemutatta az új PlayStationt, vázolta a koncepciót, megismertünk néhány hardverelemet, kiderült, hogy a géppel a játékokat még a megvásárlás előtt ki tudjuk próbálni és hogy szemlélődőként be tudunk csatlakozni az ismerőseink akcióiba. A kérdés persze az, hogy miként festenek majd a játékok az új generációs konzolon, de az ígéretes bemutatók mellett minket mégis inkább az érdekel, hogy a Sony a rendszer részévé teszi az iOS-eszközöket. Meg az androidosokat is.
A lényeg: az iPhone és az iPad a PS4 második kijelzője lesz, amin mindenféle hasznos információk jelenhetnek meg a játékkal kapcsolatban: például egy térkép, vagy egy műszerfal, amire éppen szükség van. De a Sony még tovább megy, elég arra gondolni, hogy akár az utcán mászkálva is beléphetünk a mobilunkkal az alkalmazásboltba és megvehetjük a legújabb játékokat, amik le is töltődnek a PS4-re, mire hazaérünk. Vagy hogy az iPad képernyőjét nézve is becsatlakozhatunk ismerőseink játékmeneteibe.
A Sony tehát nem ellenségként tekint az iOS-eszközökre, hanem partnerként. Nem küzd ellenük, mert az értelmetlen lenne, inkább bevonja őket.
Emlékszem még azokra 2007-es, 2008-as kommentekre, amikben biztosítottak minket arról, hogy az iPhone egy értéktelen vacak azokhoz a Japán csúcstechnikás telefonokhoz képest, amiktől azonnal kiégne a nyomorult kelet-európai agyunk.
Azóta is várom a részletes bemutatókat ezekről a mobilokról, bemutatókat, nem specifikációlistát. Valójában már nem is várom, a japánok sem teszik, 2012-ben ugyanis az iPhone lett a legnépszerűbb mobil az országban, mindenki az Apple után kullog. A kaliforniai cég piaci részesedése tavaly elérte a 15 százalékot, míg a második helyezett Sharpnak és Fujitsunak 14-14 százalékkal kellett beérnie. Úgy látszik, már a japánok sem értik, mi kell a japánoknak.
Az egyébként tény, hogy az ország a világtól elszigetelten fejlődött, sokan mobilipari Galápagos-szigetnek is hívták, mert olyan sajátos fajok alakultak ki. Mindenkinél előbb kezdték el használni a mobilkamerákat, az NFC-fizetési módokat és a mobil TV-t, és bár ezek közül van, ami a mai napig hiányzik az iPhone-ból, a felhasználók egy részének a jelek szerint már fontosabb a mobil többi jósága: a külső, a kijelző, az app store, a GUI.
A blogon található valamennyi írás, valamint a fényképek egy része a szerző saját tulajdonát képezik, amelyek másolása, terjesztése kizárólag előzetes engedéllyel lehetséges.