Ha a szüleid nem rángattak végig képtárak folyosóin havonta legalább egyszer és nem jártál semmilyen művészeti kurzusra, akkor elég kemény meló felnőtt korban magadra húzni a tudást. Akárhány könyvet nyitsz fel, akárhány művésszel ismerkedsz meg, mindig csak az derül ki, hogy milyen keveset tudsz és mennyi tanulnivaló van még hátra. A folyamat többnyire unalmas, száraz, felüdülést csak az olyan pillanatok jelentenek, amikor a kezedbe kerül például Vasari könyve, aki nemcsak kortársa volt a reneszánsz nagyoknak, de haverja is, séje, és a sok száraz elemzés után nagyon jól tudnak esni az ilyen kezdetű mondatok:
Amikor legutóbb Michelangelóval sétálni indultunk Rómában…
És persze ott a csúcspont, amikor eljutsz végre a világ nagy képtáraiba (ha egyszer a Szépművészeti bezár három évre) és élőben is megnézheted azt, amiről addig csak olvastál.
Ebben a folyamatban minden olyan impulzus, ami tanít, de játékosan, hűs szellő. Most például befutott egy új magyar fejlesztésű app, a kimondhatatlan nevű Artris (oké, mondd ki háromszor), aminek a címében ott van az art és a tetris szó, és akkor már tudjátok is, hogy miről beszélünk: egy tetrisről, amiben nem, vagy nemcsak az a cél, hogy az L-alak illeszkedjen az idomba, hanem hogy Van Gogh füle is a helyére kerüljön. Vagyis Van Gogh fülének a helye a helyére kerüljön.
Szóval nem is tetris ez igazából, hanem puzzle. Vagy PUZZRIS!
A játék sokkal nehezebb, mint amilyennek elsőre tűnik. Vagyis elsőre pont olyan egyszerű, jönnek sorban az alakzatok, amiken memegtalálhatók Van Gogh, Cézanne, Renoir, Klimt, Toulouse-Lautrec, Rippl-Rónai, Ferenczy Károly, Vaszary János, Szinyei Merse Pál, Tihanyi Lajos, Csernus Tibor és Szalay Lajos és még egy rakás másik festő képeinek részletei, neked csak annyi a dolgod, hogy helyükre csúsztasd ezeket az elemeket. A háttérben, homályosan mindig ott van az eredeti festmény, ami segít az elhelyezésben.
De amikor jön egy ilyen Rippl-Rónai a kis kavicsaival, csak zavartan vakarod a fejed, hogy pontosan hova is kéne rakni mit:
Aztán a program tovább nehezít, mert már el is forgatja az idomot, így nemcsak azt kell megtalálnod, hogy hova való az a darab, hanem azt is, hogy milyen szögben, ami mondjuk egy poros útszakasznál elég frusztráló tud lenni. És a későbbiekben az eredeti festmény is eltűnik a háttérből, máskor kitakarnak részeket a képekből, szívatnak ezerrel, végső soron persze azért, hogy aprólékosan megismerjünk egy-egy művet. Mert játék közben olyan apróságokat is felfedezel egy Cézanne-on, ami máskülönben elkerülné a figyelmed, mindez komoly adrenalinfröccsök kíséretében történik. Nem mondom, hogy játék közben egyszer sem akartam kitaposni a programozók belét, de ez az addiktív játékoknál mindig így van és az Artrisra eléggé rá lehet kattanni, ami jó: úgy foglalkozol festményekkel hosszasan, hogy közben igazából egy tetris-puzzle-koalahalmutánsmadár-kombóval szórakoztál, méghozzá ingyen, az app ugyanis nulla forintért tölthető le az App Store-ból, és olyan finomságok is vannak benne, mint az egymás elleni játék.
Ebben a Game Center talál neked egy játékostársat, elindul a harc, elkezded helyükre rakni az elemeket, és közben fogalmad sincs, hol tart az ellenfeled, ami tovább fokozza az izgalmakat. Mivel sietsz, nyilván hibázol is, amit büntet a program, de idővel sikerül a sebességnek és a pontosságnak a megfelelő elegyét belőni, és akkor viszonylag gyorsan tudsz jó eredményeket elérni. Meglepően izgalmas ahhoz képest, hogy végső soron csak idomokkal bohóckodunk, és nem machetével harcolunk a dzsungelben.
Próbáljátok ki hétvégén, egy próbát megér, és ha most beküldesz egy fotót bármilyen hazai szépségről, épületről, nevezetességről, értékről, bekerülhet a képed a játékba, sőt, százezer forintot is nyerhetsz. Csekkold a pályázatot, két perc alatt híres lehetsz és megkeresheted egy fél iPhone 6-os árát.
Innen tudjátok letölteni az appot, emmeg itt a készítők blogja.
Disclaimer: az Artrist az Appleblog együttműködő partnere.
szucsadam
2014.05.19. 14:45
Címkék: app app store freemium
Kezdjük ott, hogy utálom a freemium játékokat.
Nem az a bajom, hogy nem ingyen van. Legyen pénzért. Legyen demó, és ha tetszik, fizetek érte egy árat, amivel teljesen kihasználhatom a játék nyújtotta lehetőségeket, és az élvezeti faktort csúcsra járathatom. De a feneketlen kút, az élvezeti faktor miatti folytonos pénztárcába nyúlás utálatos dolog.
Na, az olaszok most megelégelték. Az ország versenyhivatala nyomozást indított az Apple, a Google, az Amazon és a Gameloft ellen, hogy félrevezetik az embereket az ingyenesnek látszó appokkal, mert nem lehet tudni, a végén mennyibe kerül majd az alkalmazás használata. Erre lehet mondani, hogy dehogynem, mindig figyelmeztetik a felhasználót, hogy most költenie kell, de a letöltés pillanatában ezt még nem tudja.
Mint amikor bemegyünk a zöldségeshez, és még nem tudjuk, hogy hány kiló epret veszünk: ez csak később derül ki. A félreértés ott lehet, hogy míg korábban a kasszától való távozás volt az app letöltésének metaforája, addig most a download gombbal csak egy üzletbe lépünk be. És a belépéskor nemcsak azt nem tudjuk, hogy mennyi az eper, hanem hogy fizetnünk kell-e a megszagolásáért, vagy sem.
A freemium modell viszont működik. Itt egy 2013-as kimutatás (App Annie):
Tovább olvasom