Kezdjük ott, hogy utálom a freemium játékokat.

Nem az a bajom, hogy nem ingyen van. Legyen pénzért. Legyen demó, és ha tetszik, fizetek érte egy árat, amivel teljesen kihasználhatom a játék nyújtotta lehetőségeket, és az élvezeti faktort csúcsra járathatom. De a feneketlen kút, az élvezeti faktor miatti folytonos pénztárcába nyúlás utálatos dolog.

Na, az olaszok most megelégelték. Az ország versenyhivatala nyomozást indított az Apple, a Google, az Amazon és a Gameloft ellen, hogy félrevezetik az embereket az ingyenesnek látszó appokkal, mert nem lehet tudni, a végén mennyibe kerül majd az alkalmazás használata. Erre lehet mondani, hogy dehogynem, mindig figyelmeztetik a felhasználót, hogy most költenie kell, de a letöltés pillanatában ezt még nem tudja.

Mint amikor bemegyünk a zöldségeshez, és még nem tudjuk, hogy hány kiló epret veszünk: ez csak később derül ki. A félreértés ott lehet, hogy míg korábban a kasszától való távozás volt az app letöltésének metaforája, addig most a download gombbal csak egy üzletbe lépünk be. És a belépéskor nemcsak azt nem tudjuk, hogy mennyi az eper, hanem hogy fizetnünk kell-e a megszagolásáért, vagy sem.

A freemium modell viszont működik. Itt egy 2013-as kimutatás (App Annie):

A néhány eurós appok helyett ez termeli a pénzt, mert kihasználja, hogy nem racionálisan hozunk döntéseket.

Mondhatjuk, hogy ha valami működik, az azt fejezi ki, hogy az emberek amellett tették le a voksukat. Hogy piac kialakítja a maga egyensúlyát, és ha valaminek létjogosultsága van, ne szóljanak bele fentről. És ez mindaddig igaz is, amíg nincs szó átverésről.

A freemium pedig nem átverés, legalábbis nagyon ügyesen egyensúlyoz valahol a peremen.

Mint a gázszerelő, akivel megállapodsz telefonon 10 ezer forintban, és ad egy 10 ezer plusz ÁFA-s számlát, hogy hát ő úgy értette. Nem ver át, nem hazudott. Csak épp ügyeskedett, kicsalt tőled pénzt, olyanra vett rá, amihez nincs kedved, így aztán nem hívod többet.

Vagy mint az áruházban, ahol ki van téve egymás mellé a 0,4 kilós téliszalámi, meg a 0,41 kilós, az első 2000 forint, a másodikat már kilóra mérik, és miután lemérik a kasszánál, 2800-ra jön ki. Átvertek? Nem, mert te nyúltál a rossz doboz felé, magadra vess. Szívesen mész oda legközelebb? Nem.

Átverték a gyereket/felnőttet, hogy ingyenes az app? Nem, ott van mellette a felhívás, hogy lehet a programon belül vásárolni. Csalódás éri, amikor szeretne fejlődni a játékban, és már csak pénzért tud - vagy 300 évnyi játékkal? Hát persze. Letölti a következő freemiumot? Igen. Most még igen.

És nem is azzal van a baj szerintem, hogy az emberek használják. Használják nyugodtan. Csak mondjuk az ár helyén ne virítson a “free” felirat. Legyen ott, hogy ár: 0 - ∞. Ebben benne van az is, hogy ingyen volt, meg az is, hogy 300 eurót költesz rá a végére.

Más szóval: fel kell tenni a kérdést, hogy megvennéd-e 300 euróért is? Mert lehet, hogy annyi lesz. Olyan, mint egy szerencsejáték az addikciónkkal. És a felelősség 99 százaléka a mi kezünkben van, egy százalék meg a fogyasztók érdekeit védő szervezeteknél, akik most úgy érezték, eljött a beavatkozás ideje. Változást szerintem nem fog hozni.