A freemium modell abszolút uralkodó az App Store-ban. Egyre több olyan ingyenes, minőségi alkalmazás jelenik meg iOS-re, amikben az appon belüli pluszokért kell csak fizetni. Sajnos.

A nagy gyártók is egyre inkább ráugrottak erre. Ez már nem is a mobiljátékok jövője, hanem a jelene. És ne legyenek illúzióink: egyedül annak köszönhető a freemium-mánia, hogy így több pénzt lehet leszedni a vevőkről. A játékmenet megtervezésekor pedig már nem a maximális izgalom, a kreatív történetvezetés van előtérben, hanem hogy úgy legyenek képesek rávezetni minket a pénzfizetésre, hogy észre se vegyük. Pontosabban hogy először azt gondoljuk, a program tényleg élvezhető ingyenesen is, aztán jöjjön el a pont, amikor nem.

A freemium modellt könnyű megideologizálni. Miért fizessen teljes árat valaki, aki csak ki akarja próbálni az alkalmazást, vagy nem épp egy hardcore gamer, és elvétve használja a programot? Aki többet játszik, fizessen többet. Igaz lehetne ez a tétel, ha lenne egy maximálisan elkölthető keret, egy ár, amivel a játék minden elemét elérhetjük, aminek a befizetése után már nem kérhet tőlünk senki semmiért pénzt.

De nem így van. Egyrészt az egész játék máshogy épül fel, másrészt ugye egyáltalán nincs plafon. Hallottunk nemrég arról a gyerekről, aki 3700 angol fontot költött lőszerre, páncélra, aranyládára, az apja bankkártyájával. Annak ellenére, hogy nem egyedi eset az övé, nem ezzel a módszerrel jön a nagy bevétel. Nem azok termelik, akiknek nincs fogalma a pénz értékéről. Inkább azok, akik végigmennek a fejlesztők által kijelölt úton. Addikció -- kezdődő unalom a játékmenetben -- pénz felajánlása több izgalomért -- költés.

Két játékot emelnék ki, amikkel elég sokat játszottam, így sikerült kiismernem az egyébként briliánsan felépített pénztárcacsapdát.

Az egyik a Hay Day volt. Ez egy Farmville-szerű cucc, van egy gazdaság, amiben nulláról kell felépíteni mindent. Veszel-eladsz, építesz, begyűjtöd a takarmányt, tejfölt, tojásrántottát meg hasonló marhaságokat gyártasz. Az állatok aranyosak, a grafika szép, el lehet nyomogatni egy darabig, aki szereti az ilyet.

Aztán elérsz a fejlődés egy pontjára, ahol megrekedsz. Már nem tudsz annyit termelni, és nem tudsz olyan áron eladni, hogy gyorsabban gyarapodj. Egészen odáig exponenciálisan nőttek a bevételek, de a bizonyos fejlettség után már stagnálsz. Ekkor veszed észre, hogy azok a pluszok, amiket más farmján láttál - bányák, hajók stb. - csak két esetben érhetőek el számodra. 1. a végtelenségig játszol, 2. költesz egy kis pénzt. És biztosak lehetünk benne, hogy a játékkészítő, aki ezt ilyen jól felépítette, az rávesz később arra is, hogy a kicsi költést toldjuk meg még egy kicsivel. Aztán ha már ennyit beleöltél, akkor ezt már nem fogod érte sajnálni és így tovább.

A játék úgy kezdődik, mint egy hagyományos non-freemium darab. Megvan az egyensúly a befektetett idő, az ügyesség és a növekedés között. Aztán észrevétlenül ez az egész eltolódik, és az emberek egy része ilyenkor csalódik, a másik része költ.

A másik jó példa a Real Racing 3. Gyönyörű autóverseny, csodálatos fizika. Alapból kapsz valamennyi pénzt, amiből vehetsz egy autót, és gyorsan gyűlik a dohány, ahogy nyered a versenyeket. Tuningolsz, új autót veszel, egyre jobbakat, szebbeket. Megint csak nem érted, miért nem kértek semmit ezért a játékért, hiszen nem kell itt költeni, megy minden magától.