Ha a szüleid nem rángattak végig képtárak folyosóin havonta legalább egyszer és nem jártál semmilyen művészeti kurzusra, akkor elég kemény meló felnőtt korban magadra húzni a tudást. Akárhány könyvet nyitsz fel, akárhány művésszel ismerkedsz meg, mindig csak az derül ki, hogy milyen keveset tudsz és mennyi tanulnivaló van még hátra. A folyamat többnyire unalmas, száraz, felüdülést csak az olyan pillanatok jelentenek, amikor a kezedbe kerül például Vasari könyve, aki nemcsak kortársa volt a reneszánsz nagyoknak, de haverja is, séje, és a sok száraz elemzés után nagyon jól tudnak esni az ilyen kezdetű mondatok:

Amikor legutóbb Michelangelóval sétálni indultunk Rómában…

És persze ott a csúcspont, amikor eljutsz végre a világ nagy képtáraiba (ha egyszer a Szépművészeti bezár három évre) és élőben is megnézheted azt, amiről addig csak olvastál.

Ebben a folyamatban minden olyan impulzus, ami tanít, de játékosan, hűs szellő. Most például befutott egy új magyar fejlesztésű app, a kimondhatatlan nevű Artris (oké, mondd ki háromszor), aminek a címében ott van az art és a tetris szó, és akkor már tudjátok is, hogy miről beszélünk: egy tetrisről, amiben nem, vagy nemcsak az a cél, hogy az L-alak illeszkedjen az idomba, hanem hogy Van Gogh füle is a helyére kerüljön. Vagyis Van Gogh fülének a helye a helyére kerüljön.

Szóval nem is tetris ez igazából, hanem puzzle. Vagy PUZZRIS!

A játék sokkal nehezebb, mint amilyennek elsőre tűnik. Vagyis elsőre pont olyan egyszerű, jönnek sorban az alakzatok, amiken memegtalálhatók Van Gogh, Cézanne, Renoir, Klimt, Toulouse-Lautrec, Rippl-Rónai, Ferenczy Károly, Vaszary János, Szinyei Merse Pál, Tihanyi Lajos, Csernus Tibor és Szalay Lajos és még egy rakás másik festő képeinek részletei, neked csak annyi a dolgod, hogy helyükre csúsztasd ezeket az elemeket. A háttérben, homályosan mindig ott van az eredeti festmény, ami segít az elhelyezésben.

De amikor jön egy ilyen Rippl-Rónai a kis kavicsaival, csak zavartan vakarod a fejed, hogy pontosan hova is kéne rakni mit:

Aztán a program tovább nehezít, mert már el is forgatja az idomot, így nemcsak azt kell megtalálnod, hogy hova való az a darab, hanem azt is, hogy milyen szögben, ami mondjuk egy poros útszakasznál elég frusztráló tud lenni. És a későbbiekben az eredeti festmény is eltűnik a háttérből, máskor kitakarnak részeket a képekből, szívatnak ezerrel, végső soron persze azért, hogy aprólékosan megismerjünk egy-egy művet. Mert játék közben olyan apróságokat is felfedezel egy Cézanne-on, ami máskülönben elkerülné a figyelmed, mindez komoly adrenalinfröccsök kíséretében történik. Nem mondom, hogy játék közben egyszer sem akartam kitaposni a programozók belét, de ez az addiktív játékoknál mindig így van és az Artrisra eléggé rá lehet kattanni, ami jó: úgy foglalkozol festményekkel hosszasan, hogy közben igazából egy tetris-puzzle-koalahalmutánsmadár-kombóval szórakoztál, méghozzá ingyen, az app ugyanis nulla forintért tölthető le az App Store-ból, és olyan finomságok is vannak benne, mint az egymás elleni játék.

Ebben a Game Center talál neked egy játékostársat, elindul a harc, elkezded helyükre rakni az elemeket, és közben fogalmad sincs, hol tart az ellenfeled, ami tovább fokozza az izgalmakat. Mivel sietsz, nyilván hibázol is, amit büntet a program, de idővel sikerül a sebességnek és a pontosságnak a megfelelő elegyét belőni, és akkor viszonylag gyorsan tudsz jó eredményeket elérni. Meglepően izgalmas ahhoz képest, hogy végső soron csak idomokkal bohóckodunk, és nem machetével harcolunk a dzsungelben.

Próbáljátok ki hétvégén, egy próbát megér, és ha most beküldesz egy fotót bármilyen hazai szépségről, épületről, nevezetességről, értékről, bekerülhet a képed a játékba, sőt, százezer forintot is nyerhetsz. Csekkold a pályázatot, két perc alatt híres lehetsz és megkeresheted egy fél iPhone 6-os árát.

Innen tudjátok letölteni az appot, emmeg itt a készítők blogja.

Disclaimer: az Artrist az Appleblog együttműködő partnere.