Maga Tim Cook is megosztotta nemrég a sztorit, hogy egy amerikai tinilány, Deanna Recktenwald azt állította: az Apple Watch megmentette az életét.
A sportos, röplabdát és gimnasztikát is űző 18 éves hölgynek egyszercsak jelzett az órája: nagyon magas lett hirtelen a pulzusa. Pedig épp templomban ült, nem volt észszerű magyarázat arra, hogy felmenjen a nyugalmi szívverése percenként 190-re. Aztán vissza 60-ra. Aztán megint fel. Az óra azt javasolta, azonnal kérjenek orvosi segítséget.
A kórházban kiderült, hogy Deanna krónikus veseelégtelenségben szenved, és átültetésre lesz szüksége.
Az Apple Watch ugyan csak a pulzust figyeli, de azt az újabb készülékeken állandóan és megbízhatóan, és értesít, amennyiben megemelkedett pulzusszámot észlel. Már ha be van kapcsolva a noti: ezt az Apple Watch Series 1 és ennél újabb modelleken tudod megtenni, az alábbi módon.
Nyisd meg az Apple Watch alkalmazást az iPhone-on.
Koppints a Saját óra ikonra, majd a Pulzusszám menüpontra.
Koppints a Magas pulzusszám elemre, majd válassza ki a BPM lehetőséget.
Ezen pulzusszám nyugalmi állapotodban történő elérésekor értesítést kapsz, ahogy Deanna is tette. (Edzés során persze folyamatosan méri az óra a pulzusod, legyen szó bármilyen típusról.)
az Apple Watch méri a pulzust a nap során, amikor Ön nyugalmi állapotban van, és időszakosan, amikor sétál (Apple Watch Series 1 és újabb esetén). Mivel az Apple Watch ezeket a háttérben történő méréseket az Ön által végzett tevékenységek szerint végzi, a mérések rendszertelen időközökben mennek végbe. Az Apple Watch kiszámolja a napi pihenési és gyaloglási pulzusátlagot is: összeveti a háttérben mért adatokat és a gyorsulásmérő által biztosított adatokat, amikor megfelelő mennyiségű háttérben mért adat áll rendelkezésre.
Az óra fotopletizmográfián alapuló pulzusmérője a fentiek miatt hihetetlen mennyiségű szívverés-adatot gyűjt be nap mint nap. Az egyesült államokbeli Apple Watch-használók egyébként már több olyan tudományos kísérletben vehetnek részt az órával, aminek során megosztják a tudósokkal a méréseiket, ezért cserébe ők az adatokból pontosabban tudnak következtetni a betegségekre - a szívverés gyakorisága alapján.
A MyHeart Counts például a Stanford Egyetem appja, ami többek között egy három perces gyaloglási tesztet hajtat végre a használóval, hogy felmérje a kardiovaszkuláris állapotát. Sokkal több ilyen háromperces teszteredményt gyűjtöttek így össze, mint korábban bármikor. Az Apple Heart Study pedig a pitvari fibrillációt hivatott megelőzni azzal, hogy minél több embert vizsgálnak állandóan. Az ötlet ugyanis az, hogy ha emberek tömegeinek figyelhetik egyfolytában a pulzusát, azzal észrevehetik a fibrilláció kialakulása előtti eltéréseket, így előrejelezve a betegség felbukkanását a későbbiekben.
Addig is, amíg általánosak lesznek az ilyen orvosi kísérletek, nyugodtan kapcsoljátok be az értesítést az órátokon. Mert kifinomult módszerek mindig kellenek, de ha ülve 190 fölé meg a pulzus, akkor tudhatjuk, hogy leginkább egy mentőben kellene már feküdnünk épp.
Nemrég volt 20 éves az iMac. Tim Cook Twitteren úgy kommentálta az évfordulót, hogy az Apple ezzel örökre megváltoztatta azt, ahogyan az emberek a számítógépre néznek, a cégnek pedig egy új irányt adott.
Most már tudjuk, hogy az iMac ugyanúgy egy állomás volt Steve Jobsnak az iPad felé tartó megszállott útján. A történelem hozta csak úgy, hogy mind az iMac, mint később az iPhone innovatívabb, gyakrabban hivatkozott, több izgalmat generáló termék lett, mint az, amit Jobs a nyolcvanas években végcélnak gondolt, a tablet.
Személy szerint azt gondolom, hogy az iMac tényleg egy fordulópont volt, ha nem is technológiai értelemben. Az Apple ezzel a termékkel végleg történelemmé változtatta az Apple I-esből kiindult számítógépeit, innentől fogva vált Woz egy aranyos mackóvá, aki valaha valami nagyot hozott létre. Minden műszaki innovációnak, áttörésnek, gondolatnak van ugyanis egy életciklusa. A ciklusa elején az ötlet köztünk él, és meghatározza az aktuális fejlesztések irányát. Egy idő után azonban belesimul az állandóságba, természetes összetevőként lebeg felettünk, és a valaha felfoghatatlan ugrás az aktuális generációnak abszolút átlátható, logikus és érthető lépésnek tűnik.
Tiszteljül az embert, aki véghezvitte az ugrást, de tudjuk, hogy ha egy időgépben átutazna a mi korunkba, csak kapkodná a fejét, és nehezen fogná fel, mi zajlik körülötte.
Tőlünk az első iMac éppúgy 20 éves távolságra van, mint ahogy az Apple I-es az első iMactől, mégsem érezzük, hogy újra valami paradigmaváltás történt volna. Sok kommentben, olvasói véleményben, újságírói kinyilatkoztatásban látszik: várunk valamit, ami nem jön. Nincs új, iMac-szerű áttörés. Pedig ha lineárisan vizsgáljuk, és a 2010-es évekre ugyanakkora fejlődést számítjuk, mint az 1980-asokra, itt kellene már lennie VALAMINEK. Különösen ha hozzávesszük, hogy a Moore-törvény értelmében a mai fejlődés az akkorihoz képest iszonytató sebességűnek tűnik.
Azt a fejlődést, amit az Apple I-es óta a számítástechnika letett az asztalra egészen az első iMacig, ma egy óra alatt megtesszük, elméletben.
Ezt is a Moore törvényre alapozva mondom, annak ellenére, hogy a törvény - a 18 havonta teljesítményduplázás - nem minden területen érvényes (CPU-kra egyáltalán nem, GPU-kra még alá is becsültnek tűnik), sőt 2017-ben és 2018-ban többek a halálhírét keltették. Ezzel nem mindenki értett egyet, de azt minden szakértő elismerte, hogy legalábbis haldoklik a szabály.
Ráadásul, mint írtam, az iMac nem a teljesítményével hódított. Megtestesítette a Think Different szlogent. És ugyanezt az ideát érzem ma is a cég identitásában, fejlesztéseiben, még mindig minden olyan, mintha Jobs meglökte volna a szekeret, ami még mindig gurul.
Steve Jobs 2011 óta, lassan hét éve halott. A kérdésem a következő: mikor lesz az, amikor visszanézünk, és nem érezzük Jobs lökésének erejét? Mikor lesz, amikor már protonhajtómű működik a járművünkön, és csodálattal gondolunk rá, hogy egykor valaki kézzel tologatott minket? Mert ez a hét év szinte észrevétlenül eltűnt.
Másként feltéve a kérdést: az Apple jelenlegi érdeklődési körei között vannak-e olyanok, amik kiteljesedése egészen úgy irányt ad az informatikának, és az ember-számítógép kapcsolatnak? Hát persze. Nem nagy titkok ezek, mások is ezen a területen tevékenykednek: VR, AR, IoT. És mindenek felett: a mesterséges intelligencia.
Az AI annyira kiemelkedik a lehetőségek közül, ahogy a tyukodi kilátók a magyar pusztából. Szinte biztos, hogy ennek a fejlődése vezet majd először a körülöttünk zajló dolgok gyökeres változásáig.
Szóval az én tippem a következő: amikor Siri eléri azt az értelmi szintet, kortárs AI-val, teljes integráltsággal, minden eszközben, ami szükséges az észrevétlen és magától értetődő jelenlétéhez, akkor válik Jobs munkája, az ergonomikus számítógép, múzeumivá. Az AI az a cél, amit az Apple-nek mindenáron és főcsapásként követnie kellene, és ugyanez a terület az, ami viszont nem nagyon mutatott fel bármilyen változást az elmúlt években, csak ígéret szintjén. A HomePoddal az asszisztens elérhetősége ugrott nagyot, az algoritmusok fejlesztésére pedig épp idén kezdtek el felvenni sok mérnököt. Innen azért lesz még néhány év az áttörésig.
Kurzweil azt állította, az “emberi képességekben mélyreható és drámai hirtelenségű változást eredményező szingularitás” dátuma 2045-re tehető. Az még 27 év. Az lesz az a legkésőbbi pont, amikor Steve Jobs és minden korábbi technokrata történelmi figurává értékelődik át, addig a pontig kellene még beiktatni Tim Cooknak néhány izgalmas paradigmaváltást, amik remélhetőleg korábbra hozzák a 2011-ben elhunyt Apple-vezér erejének halványulását. Egyelőre nem látni, mikor lesz ez, de még jó néhány év kell.
Alighogy megemésztettük, miszerint az iPhone X valójában egy szoftver, most egy újabb Apple termékről derült ki ugyanez. Míg korábban az iPhone X-nél az Apple azon bukott le, hogy egy hardveres problémát szoftveresen javított ki, a 7-es sorozatnál épp az ellenkező irányban csúszott meg a banánhéj:
egy szoftveres update vágott haza egy hardverelemet.
A 9to5Mac információi szerint ugyanis az iOS 11.3 frissítés után használhatatlan mikrofonok, amiket leginkább egyes iPhone 7 és 7 Plus tulajdonosok figyelhettek meg, nem javíthatóak egyszerűen egy másik frissítéssel. A szervizeknek legalábbis küldtek állítólag egy memót, amiben javasolják, hogy bizonyos esetekben az ilyen telefonoknál cseréljenek hardvert. Hogy a telefont vagy csak a mikrofont, nem tudjuk pontosan.
De mindegy is. Miután kiderült, hogy az Apple-nél a hardver és a szoftver egy ponton véglegesen és elválaszthatatlanul egybemosódott, szerintem simán letölthetünk torrenten egy új mikrofont vagy iPhone-t is. Ugyanilyen megfontolásból, amennyiben szoftveres frissítésre van szükségünk, egyszerűen belehelyezzük az eszközeinket egy tál fővetlen salátába.
Korábban már írtam róla, mennyire fontosak a hangalapú fejlesztések, és hogy a HomePoddal az Apple hová pozicionálta magát ebben a versenyben. Az kétségtelen, noha még nem látszik tisztán, hogy a hangunk által kiadott egyszerű utasítások összetett parancsokká történő fordítása ma már a felhasználói élményinformatika legfontosabb feladata - az ujjunkkal való nyomogatásból kiszedtük, amit lehet.
A HomePod mellett a Siri és a mostanában megjelenő AirPlay 2 az, ami segíti ezt a folyamatot. Siri sajnos olyan, amilyen, ráadásul továbbra sem tud magyarul, de az iOS 11.4 bétája olyan ügyes multiroom kezelést mutat, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni.
A Control Centerből a jobb felső antenna ikonnal vagy a lejátszó appokból közvetlenül egy gombbal érhetjük el a hangszórók és Apple TV-k listáját, amiken az AirPlay képes lejátszani a telefonunkon megszólaltatott tartalmat. Ami AirPlay 2 kompatibilis, azok mellett látható egy checkbox, így téve egyértelművé, hogy az ilyen példányokból több is kiválasztható egyszerre. Ezen a kiválasztás után a hangot szinkronizálva játsszák le ugyanazt.
A képeken látható, hogy a HomePod egyelőre nem AirPlay 2 eszközként tűnik fel, ahogy például az Apple TV. Ez nyilván azonnal megváltozik a végleges iOS megérkezésekor, és frissítik a hangszóró szoftverét is.
Na de. A legjobb a dologban a hangvezérlés. Egyrészt azért, mert egy bizonyos tartalom egy bizonyos eszközön való megszólaltatása kifejezetten az a kategóriájú parancs, ami
ezerszer gyorsabb kimondva, mint gombokat nyomogatva.
Másrészt ott van a HomePod, ami most már a lakás bármely pontján megérthet minket sima beszédhangerőn, így elég elkezdenünk mondani, mit akarunk.
Noha még csak béták érhetőek el, máris látszik az összehangoltság ezen a területen. A mostani tesztszoftverekben, ha az iPhone-unk Sirijének azt mondjuk: játssza le valamely zenét vagy podcastet valamelyik helyiségben, kérdés nélkül végzi el a dolgát az asszisztens. Kikeresi a podcastet, kiadja az utasítást az adott Apple TV-nek, az Apple TV bekapcsolja a tévénket a HDMI-CEC kapcsolat révén, a lejátszás megvárja a tévé elindulását, és kész.
Még nem teljesen kiforrott a rendszer, hiszen mint írtam, a HomePod nem frissíthető a megfelelő szoftverrel. A HomePod Sirije ráadásul nem vezérli Apple TV-t, ugyanezért, egyelőre csak iPhone-ról vagy iPadről vezérelhetjük a rendszert. Az Apple Watch és a Mac Sirije pedig még a legutóbbi bétában sem támogatta ezt a fajta vezérlést, de én biztos vagyok benne, hogy nemsokára itt is frissül minden. A lényeg ugyanis az, hogy a Siri mindenhol ugyanarra legyen képes, egész egyszerűen azért, hogy a felhasználónak egységes Siri-élménye legyen, ne kelljen gondolkonia, hol szól az asszisztenshez.
A zenén és a podcasten kívül fontos lenne, hogy filmeket, sorozatokat is lejátsszon ugyanígy a rendszer. Vagyis hogy egy
játszd le a Moloko 11.000 Clicks koncertet a nappaliban, és a zenét a hálószobai hangfalon is hallhassam
kijelentés tökéletesen érthető és végrehajtható legyen a Siri által, azonnal. Efelé tartunk, rohamléptekkel, és végre azt érezhetjük, hogy minden hülyesége ellenére a Siri elért egy általunk is jól használható, hasznos, és a közeljövőben már nélkülözhetetlen szintet.
Több mint fél éve vásároltam magamnak egy D-link IP kamerát, pontosan a DCS-8200LH fantázianevű gépet. Eléggé féltem ettől, mert korábban több IP kamerát próbáltam az ennél magasabb árfekvésben, de mindegyiknek volt valami idegesítő tulajdonsága: leálltak, a szoftver béna volt, rossz volt az érintkezésük egy idő után a tápkábelnél, a fejüket nem forgathattam, vagy nem lehetett őket falra szerelni. Úgy tűnt számomra, hogy az IP kamera piac el van átkozva, és valahogy senki nem képes az olyan egyszerű elvárásoknak megfelelni, amit én kerestem.
Én kettős céllal kerestem kamerát, az egyik cél a babaőr funkció, vagyis hogy a szobájában alvó babára bármikor rá tudjunk nézni, hallgatni, megtudni, mi folyik a másik helyiségben. Akár éjszaka is, tehát fontos az infra éjszakai mód. És persze fontos az is, hogy stabilan, megbízhatóan jöjjön a kép és hang, ne kelljen minden alkalommal újracsatlakozni valami rosszul megírt protokoll miatt.
A másik felhasználási terület a biztonsági kamera funkció, ha elmegyünk otthonról hosszabb időre, szeretnénk rápillantani a nappalinkra, a kertre, szeretnénk értesítéseket kapni, ha mozgást vagy hangot észlel a kamera, és hogy rögzíteni is tudja azt, amit ilyenkor lát.
És a DCS-8200LH jól teljesít ezen a két területen.
A kamera, mint babaőr
A kamera elég széles látószögű, tehát kis szobában, az ágyhoz közel is belátja a tér nagy részét. Függőleges és vízszintes döntése is állítható, így nagyjából bárhová teheted, akár egy felső polcra is, le tudsz vele tekinteni az ágyra. Automatikusan átvált éjjeli üzemmódra, aminél az egyetlen fontos kritérium, hogy a lencse és a “célszemély” között ne legyen más tereptárgy, mondjuk egy oldalról belógó virág levele, mert akkor az infra azt emeli ki, a hátteret pedig sötétnek mutatja. Ha ilyen nincs, jól kivehető minden egy átlagos szobában.
A blogon található valamennyi írás, valamint a fényképek egy része a szerző saját tulajdonát képezik, amelyek másolása, terjesztése kizárólag előzetes engedéllyel lehetséges.
