Nem is olyan régen írtam egy posztot a HomePodról, meg úgy általában az okoshangszórókról, amiben nagyon fontos tech-generációs ugrásra hívtam fel a figyelmet az ember-gép kommunikációban. A hangunkkal történő vezérlés azonban csak akkor veheti át tényleg a megérdemelt helyét az inputok világában, ha

1. a szoftver minden körülmények között jól megért
2. az elhangzott mondatokat általában jól értelmezi, és rendelkezik a megfelelő értelmező kulccsal és felhatalmazással ahhoz, hogy a kérésemet teljesítse

Az első pontot a HomePod a Sirivel nagyon jól teljesíti, a második az, ahol elvérzik a dolog. A Siri sok éven át történő mellőzése, a fejlesztések hiánya nem hozható be egyik napról a másikra, és nem is kellene nagyon szerteágazó problémaként gondolni erre. A HomePodon továbbra is zenéket akarunk hallgatni, legfeljebb egy kis időjárás, pontos idő, HomeKit. Tehát elég lenne a zenekérésből kiokosítani Sirit, máris kategóriákkal feljebb ugrana a HomePod megítélése.

Összeszedtem néhány olyan nem tipikus zenekérést, amik elsőre túl speciálisnak tűnhetnek, viszont sokszor vagyunk így az életben: nem pontosan tudjuk, mit hallgatnánk, és szeretnénk segítséget kérni. Vagy arra vonatkozóan, hogy a fejünkben már hallható zenének mi is a címe, előadója, vagy azért kérünk tanácsot, mert csak a vágyott zene stílusát tudjuk, esetleg a hangulatunkhoz passzoló zenét hallgatnánk.

Ilyen kérdéseket tettem fel a Sirinek:

Ilyen az, amikor csak a videoklip jut eszünkbe. Egyik kérdésem sem szűkíti le egy dalra a kört, az első különösen nem, lehet az a Streets of Philadelpiától kezdve a Bittersweet Symphony-ig minden, a másodikra sem muszáj felismerni Alanis Morissette Ironicját, de azért lehetne próbálkozni. Legalább a legfontosabb klipekkel megtanulva (bár az egyre fejlődő mesterséges intelligencia korában esetleg még tovább lehetne ezt gondolni, nem ördögtől való, hogy az MI ennyire tipikus dolgokat felismer videókban).

Megkérdeztem Sirinek, hogy énekelhetek-e neki, hogy így találhassa ki, mit szeretnék hallgatni (ez a zenefelismerő programok hajnalán is tök jól működött). Aztán énekeltem is neki, nem volt benne sok köszönet.

Ez van, amikor nem bandára vagy dalcímre keresnénk, hanem mondjuk dobosra, szólógitárosra. Semmi.

Ez van, amikor idézünk a dalból, aminek a szövege egyébként ott van az Apple-nél, szóval akár kereshetne is a metaadatokban. Nem keres.

Itt totál félreértett, annyit kapiskál, hogy a 90-es évekkel 1990-re célzok, de a gitárszólóról nagyvonalúan elfeledkezett.

Simán elfelejtkezik másról is, itt például a “lassú” jelző nem érdekelte különösebben.

Itt a hangulatomat osztottam meg a Sirivel, és jött is a tipp, ez általában működik, egyszerű hangulati leírások esetében.

Itt egy komplett stílust nem ismert fel, láthatóan fogalma sincs, mi az a dream pop. Azért általánosabb stílusokat felismer.

“Siri, játssz le valamit, amit sosem hallottam”. “Lotta következik, remélem tetszeni fog”. Szabad fordításban. Ez már egy “may the 4th be with you” stílusú félrefordítás.

Ez sikerült, és még a karmestert is ismerte.

Itt klasszikus dalok címét kértem pontatlanul. Ha talált az általam megadott pontatlan címmel teljes egyezést az adatbázisban, az ismeretlenebb előadót simán betette - ezt nem is lehet felróni neki -, viszont ha nem talált ilyet, nem fáradt, hogy megértse amit szeretnék.

Ha eszünkbe jut egy film, aminek szerettük a zenéjét, ez sem segít rajtunk sokat. Bezzeg ha egy havernak mondjuk, rögtön várja csípőből a választ.

Ha egy adott dalhoz hasonlóakat keresünk, ott sincs sok esélyünk. Pedig a Music ezt elvileg tudja, ha ujjal nyomogatok.

3/13. Az annyi mint 23%, ha osztok félpontokat is.

Hát ez volt a nagy zenehallgatós Siri-tesztem. A digitális asszisztens nem viselkedett úgy, mintha egy fejlett AI állna mögötte. Pedig a fentiek teljesítésével nemcsak a Siri fejlődne, de a HomePod is egy sokkal jobb termék lenne. Mostantól évente rápróbálok, hátha nő a fenti arány.