Úgy kezdem a posztot, hogy egyetlen hivatalos nyilatkozatban sem erősítette meg az Apple a saját autó fejlesztésének terveit. Ha az Apple-ön múlna, tökéletes tudatlanságban ülnénk, nyomkodva az Apple Watch-unkat, és nem tudnánk arról, hogy 2019-re a cég autót szeretne bemutatni.
De hát tudjuk.
Nem lehet észrevétlenül felszívni a piacról sok száz alkalmazottat, akik korábban elektromos- és önjáró autók tervezésével foglalkoztak. Összesen vagy ezer emberről van szó - ennyire becsülik az Project Titan csapat méretét -, akik közül sokan még csak most szembesülnek az Apple titoktartási policyjaival, mindegyiküknek van vagy negyven családtagja és barátja, akik még azelőtt tudták, hová vették fel a csávót, mielőtt odakerült volna.
A titok, amit két ember tud, az már nem titok. Amit negyvenezer, az végképp nem az.
Elon Musk pedig nyomja a beefeket. Beszól, kritizál, nagyon rajta van, hogy nevetségessé tegye az Apple autós projektjét (amit szerinte a tőlük kirúgott mérnökökből állítják össze). Lesajnálóan mondja, hogy egy autó összerakása tíz év kemény fejlesztés, az nem egy iPad. Talán csak az űrhajóépítés komplexebb feladat nála, és Elon Musknak azért hiszünk, mert ő egyébként azt is épít.
Ehhez képest az Apple legfeljebb egy éve futó projektjének a 2019-es tervezett kezdés erős képtelenségnek tűnik.
Oké, tegyük fel, hogy alábecsüljük a céget, ami megbirkózott már pár lehetetlen feladattal. Felejtsük el, hogy azok ennél kisebb volumenű képtelenségek voltak, és általában kimerültek Jobs néhány jó érzékkel meghozott döntésében, apróságnak tűnő dizájnelemekhez való ragaszkodásban, vagy a beosztottak, vezetők pillanatnyi zsenialitásában. De ott volt mögöttük a számítástechnikában, sőt a személyi számítógépek világában eltöltött 40 év (idén lesznek 40 évesek, április 1-jén). Az egy stabil alap.
Még az Apple Watch is ebből a múltból, a meghozott rengeteg jó döntésből, vállalati kultúrából építkezik.
Hogy áll ehhez képest az Apple Car? Kiemeltek fejlesztőket az iPhone-ok, iPodok, Macek világából, és átültették őket egy csarnokba, és felvettek melléjük több száz ismeretlent, akik évek óta az autóiparban dolgoztak. Vezetőnek megtettek egy olyan csávót, aki még újonc korában lehúzott három évet mérnökként a Fordnál, azóta csak reggel meg este látott autót, a munkába menet-jövet.
És még innen is lehetne tündérmese. Csakhogy a pletykák belső feszültségekről kezdenek beszélni, tarthatatlan határidőkről, koncepcióhiányról, Jony Ive is mérges állítólag, az Apple Car projektvezetője pedig kiszáll az egészből. Létszámstopot hirdetnek, mindenki állj, elvesztettük az embert, aki nem tudta, mit kell csinálni, keressünk egy másikat.
A muszájprojekteket azért kell elkezdeni, hogy ha mások be is előznek, azért mi is ott legyünk a piacon, és a saját vásárlóinknak saját megoldást adjunk, ugyanarra. iAd. Maps. Jó lett? Frászt. Vagy ott van a legfrissebb hír: saját TV show-kat gyártana állítólag az Apple, amivel nyilván egy videós stream szolgáltatást adnának el. A Netflix útja, ami tényleg jó ötlet volt, mert ez adja el az egész csomagot, de míg a két terület összekapcsolása - licencelt tartalom streamelése és saját tartalom előállítása - egy nagy, és rengeteg embert lefoglaló feladat egy vállalatnak, az Apple-nél ez a harmincötödik és harminchatodik projekt. És erre már nehéz azt mondani, hogy "mindenki másnál jobban csináljuk majd", mert nem hihető.
Ha a pletykák felét hisszük csak el, az autós projekt akkor is kezd picit komédiába átfordulni. Az Apple szeretne jól iparikémkedni a BMW-nél, de a Xerox-ügyet nem tudják megismételni, hiszen az autógyártó természetesen nagyon vigyáz a know-howra, ez már nem az 1979-es informatikai hőskor. Konferenciákra küldik a Sixty Eight Research nevű kis cégecskét, akik feladata, hogy rajta tartsák a kezüket az autóipar ütőerén. Outsiderként odasomfordálnak mindenhová, elnéznek a vállak fölött, hátha elleshetnek valamit.
Értem én, hogy most mindenkinek autót kell gyártani. A Google is ebben gondolkozik, talán ők az Android útját járnák, és a piszkos gyártási munkát ráhagynák a hozzáértőkre. Sőt, máris ott vannak a kínai gyártók, akik szintén érzik a bugit a témában, a LeTV, a kínai Netflix üzemeltetője is beszállna a bizniszbe egy Le Supercar termékkel. Igen, négy kereke lesz és gurul.
Le Supercar.
Ha a fenti, Apple Car-ral szemben érzett kellemetlen érzéseimet figyelmen kívül hagyjuk, ebben az egy névben minden benne van, miért érzem nevetségesnek az előttünk álló évek autógyártási lázát, ahogy mindenki Kolombusz Kristófnak érzi magát, és ha Amerika már tele van, hordanak földet az óceánba, hogy legyen hol kiszállni a csónakból.
És azt kívánom, cáfoljon meg az Apple. Nem a szuper térképével, nem az önjáró navigációs rendszerével, amit kétségkívül nagyon is meg tudna valósítani, hanem egyáltalán, a mellékes körítés, egy autó megépítésével. Ezt kívánom. De lássuk be, hogy ha valami félremegy, akkor az autóval nagyon-nagyon besülnek majd, hiszen ez lesz a termék, amit nem tudtak megépíteni.
A Bloomberg információi szerint az Apple 2017-ben már szeretne vezeték nélkül tölthető iPhone-okat piacra dobni. És a vezeték nélküliséget nem az Apple Watch-hoz hasonló induktív töltéssel szeretnék megvalósítani, ahol a töltő egység közvetlen felületi összeköttetésben van az akksi burkolatával.
Olyan megoldást akarnak bemutatni, ami sokkal távolabbról is feltölti a telefont. Tehát ténylegesen arról lenne szó, hogy lerakod az íróasztalodra, és tölt.
Felhőből tölt!
Az biztos, hogy erre a megoldásra még nincs hatékony technológia. A távolság függvényében ugyanis rengeteg energia veszik el, így nem lehet a megfelelő sebességgel tölteni az eszközöket. Annak pedig nincs értelme, hogy a telefon gyorsabban merüljön a működésétől, mint ahogy töltik a felhőből. Felhőből!
Az Apple még 2010-ben levédetett egy olyan szabadalmat, ami egy hasonló megoldásról szólt. Az iMac volt abban a töltést adó hub, és az iOS-eszközöknek elég volt egy méterre lenni a forrástól, hogy töltődjenek, a beadvány a kis hatótávú mágneses rezonancia elvére hivatkozott. Gondolom, mégsem volt annyira menő ötlet, ha azóta sem készült ilyen termék.
Most viszont lehet, hogy van valami a tarsolyukban. Ha az Apple tényleg kifejleszt egy ilyen kaliberű megoldást, akkor hatalmas taps jár nekik, valamint egy tudományos megfontolású éljenzés.
Hivatalosan is megjelent az Apple órája Magyarországon, amiről korábban már megjelent nálunk egy közepesen lelkes bemutatóvideó:
Ebben elmondtam, hogy nekem miért nem jött be az egy hónapos használat alatt, de persze tudom én, hogy nem az enyém az egyetlen szemszög. Sőt. Ennek örömére most leközöljük Az időmilliomos Apuka beszámolóját, aki nagyon megszerette az órát és remek review-t írt a cuccról a felhasználó szemszögéből. Tegyük hozzá: az általa kiemelt jóságok jelentős része nála, az Egyesült Államokban elérhető, míg itthon nem és én is lelkesebb lettem volna, ha az Apple Pay-t vagy a Sirit teljes egészében használni tudtam volna, de tény, hogy ezek a képességek benne vannak az órában, akkor is, ha azt Magyarországon veszed meg.
Egy újabb komoly ugrás: emlékeztek még, hogy néhány éve egész generációk maradtak ki nálunk az Apple termékpalettájából? Mára odáig jutottunk, hogy az iPhone-ok, Macintoshok a világpremier után 1-2 héttel, sőt, néha azokkal egy időben piacra kerülnek nálunk is. Az egyetlen kivétel az utóbbi időkben az Apple Watch volt, ami jó ideje kapható a világ néhány országában, de ebből sem maradtunk ki teljesen: végül megérkezett hozzánk is, ma reggeltől bármelyik iCentre-ben megvásárolhatjátok az órát hivatalosan is.
A hazai árak pont úgy alakultak, ahogy vártuk, lényegében az amerikai nettó árak plusz 27 százalék ÁFA körül járnak, a Sport már 136 ezer forinttól, a hagyományos óra 216 ezer forinttól vihető el, illetve az Apple webshopjáról az Edition-sorozatot is be tudjátok szerezni szaros 3,7 millió forinttól. Az arany, az arany, na.
Az iCentre tök jó kis eseménnyel is készült, ott volt a magyar sajtó kétharmada ma reggel a premieren.
Az óráról most bővebben nem írnánk, megtettük már százszor, meg mindjárt jön egy alapos cikk, amiben a júzer számol be a több hónapos tapasztalatairól, lényeg, hogy ha pontosan nyomon akarod követni az energiafelhasználásodat, sporttevékenységedet és mindig értesülni akarsz a fontos üzenetekről, de csak azokról, akkor érdemes megnézned ezt a terméket.
Lényeg, hogy most már ti is felpróbálhatjátok az órát az iCentre üzleteiben (Aréna, Allé, Mom), és a szupermenőség, hogy a bemutatóasztalok egyenesen Cupertinóból érkeztek, szóval minden Apple-szabványnak megfelelnek.
Az Apple úgy döntött, hogy ingyen cseréli a hálózati csatlakozóadaptereket azokban az országokban, ahol nagyon ritkán előfordult, hogy ezek megtörtek, és emiatt áramütést okoztak. Magyarországon is.
A hálózati csatlakozóadapterek 2003-tól 2015-ig voltak a Mac számítógépek és bizonyos iOS-készülékek tartozékai, illetve az Apple világutazó adapterkészlet részét képezték.
Úgy nézheted meg, jogosult vagy-e a cserére, ha a hálózati adapteredet széthúzod, és megnézed a belső oldalát. Ez a hálózati adapter (bal oldalon a magyar verzió):
Ha a bal oldali képen látható karaktereket látsz (négy vagy öt karakter), esetleg nincs ott semmi, akkor jogosult vagy a cserére. Ha a jobb oldali régiókódot látod a belső oldalon (mondjuk EUR), akkor neked már az újratervezett, biztonságosabb töltőadapter jutott, nem vagy jogosult cserére.
Az adaptert vagy adaptereket a legközelebbi hivatalos Apple-szervizzel cseréltetheted ki, így például az iCentre óbudai szervizében. A csere előtt ellenőrizniük kell a Mac, iPad, iPhone vagy iPod készülék sorozatszámát, ezért előzetesen jegyezd fel a sorozatszámot.
A blogon található valamennyi írás, valamint a fényképek egy része a szerző saját tulajdonát képezik, amelyek másolása, terjesztése kizárólag előzetes engedéllyel lehetséges.
