Zoli megpróbálta. Megtett mindent, de nem sikerült felelőst találni a Wifi-asszisztens ügyben.
Korábban már írtunk a problémáról: az Apple kitalálta, hogy az iOS 9-ben egy Wifi-asszisztens szolgáltatást hoz létre, ami egyvalamire jó:
ha gyenge a wifi-jel, automatikusan lecsatlakozik a routerről, és mobilhálózatról folytatja az adatletöltést.
A probléma nem is annyira ez, hanem hogy az Apple ezt a szolgáltatást automatikusan bekapcsolta a telefonokon, miközben nem definiálta, mit ért gyenge wifi alatt, sőt azt sem közölte a weboldalán vagy a végfelhasználói szerződésben, pontosan mi is ez a szolgáltatás, és hogyan lehet, hogyan nem lehet használni.
Ennek megfelelően az iOS 9 megjelenése után néhány nappal sokak álla esett le világszerte, amikor a megszokott adatcsomagjuk elfogyott. Háttérben frissített appok, stream, de leginkább az iCloud-dokumentumok kezelése szívta le pillanatok alatt az 1-2 gigás csomagokat, ugyanis, mint kiderült,
a Wifi-asszisztens használatához sokaknak meg kellett volna változtatnia a netezési szokásait.
Ugyanis az emberek megszokták, hogy ha hazamennek, és csatlakoznak az otthoni wifire, nagy baj már nem történhet, és tehetnek, amit akarnak.
Zoli is így járt, hasított otthon a net, mégis lecsapta néha a Wifi-asszisztens, és LTE-n töltött le sok száz megás cuccokat. Zoli pedig nem hagyta annyiban, egyrészt az igazságérzete miatt, meg láthatóan ideje is volt kivitelezni a dolgot, így aztán felhívta az Apple Supportot.
Ott értették, de azt mondták, hogy felsőbb ajtókon kell kopogni, és hívják fel a külföldi támogatást.
Ott is értették, de azt mondták, hogy felsőbb ajtókkal kell egyeztetni.
Amikor egyszer adtak neki egy vezetőt, az már nem értette, miért kellene kártérítést fizetnie az Apple-nek, megtérítve a plusz adatcsomag árát (amit ekkorra már simán eltelefonált Zoli). Azt mondta, hogy bizonyítsa: nem ő forgalmazta le az adatot, és ha problémája van, keresse fel a mobilszolgáltatót, és mutassa meg neki a Wifi-asszisztens gombot,
hátha.
A magyar support végig fordította a beszélgetést, ami ezen a ponton megrekedt. Zoli felkereste a problémával a fogyasztóvédelmet, ahol kompetencia hiányában elutasították a dolgot:
Zoli még megpróbál a szolgáltatónál érdeklődni, mi az álláspontjuk abban az esetben, ha a operációs rendszer trükközik, de az értetlenségük borítékolható. Ők mindent megtettek, semmilyen hiba nem róható fel nekik.
Itt rekedt meg a dolog, míg az Egyesült Államokban folyik egy per, 5 millió dollárt követelnek a cégen a baki miatt. Magyarország magányos Chuck Norrisának harca pedig pár hét után hamvába halt.
Nem számítanak újdonságnak azok az appok, amik segítségével amatőr vagy profi iPhone-fotókat árusíthatunk. Már évek óta lehetősége van bárkinek arra, hogy pénzt keressen a hobbijával: lefotóz egy utcai jelenetet, egy hamburgert vagy a cipőjét, és ha a világ másik felén egy marketing anyagba pont az a fotó passzol, már dől is a lé. Kis túlzással, persze.
Persze többről van itt szó: ez egy közösség, aminek a tagjai egymást tanítják látásmódjukkal, a filterek használatával, és rácsodálkozhatnak a tagok, mit hoz ki ugyanabból az eszközből egy filippínó egy kanadaival szemben. A közösség tagjai pusztán szórakozásból is készítenek gyűjteményeket (a "Sunday_flip"-re például vasárnap készített, valamilyen csavart tartalmazó képeket várnak), az Eyeem pedig kiír különféle Missionöket, amikkel nagy cégek reklámkampányához keresnek 6-8 körben, a megfelelő színárnyalatokat megadva, megfelelő fotókat.
Az Eyeem-re feltöltött képeket tehát a cég árusítja, elég nagy cégeknek: a 13 millió felhasználó akár naponta sokszor frissülő portfóliójában pedig már érdemes keresgélni, akár tengerimalacláb, akár törött napszemüvegszár-csavart keresünk.
Ez persze elmélet. De vajon ismerünk akár egyetlen embert, aki már adott el itt képet?
Én igen: Zoli már négyet is értékesített.
Zoli is rácuppant nemrég az eyeem-ezésre, a fenti okokból. Lelkesen töltötte a képeket, nyomta a filtereket, és lett egyre jobb, ahogy egyre többet tanult a többiektől. Pénzügyi rekordja ez a fotó, amit a GettyImages adott el - nekik az Eyeem adja át a fotókat -, így végül 39 dollárt, több mint 11 ezer forintot kapott érte:
Ezt a három fotót adta még el, összesen 17 dollárért (5000 forint):
Egyébként az iOS-re és Androidra is elérhető appban nem csak telefonnal készített felvételeket lehet eladni. Ha neked is van egy gyűjteményed, ami tele van jó képekkel, feltöltheted, aztán hátha megveszik.
Zolinak köszi az infókat, az Eyeemnek pedig azt, hogy használhattuk a képeket.
Elég fura volt, amikor az iPad Prót az elvileg hűséges társa, kecses Izoldája, négylábú Rocinantéja, az Apple Pencil nélkül kezdték el forgalmazni.
Aztán elkezdték forgalmazni, de gyorsan elkapkodták a kezdő készleteket online. Jelenleg 4-5 hét a szállítás az apple.hu-n.
Aztán - ha mindez nem lenne elég - a vásárlók elkezdték LOPDOSNI az eszközt az Apple Store-okból. Valahol érthető ez, elvégre hiánycikk, méretben pedig nagyjából egy túró rudi, ami tök alkalmassá teszi az egyszerű eltulajdonításra.
De még tovább fajult. A Tumblr társalapíója, Marco Arment is kiakadt, mert az általa látogatott Apple Store mindösszee 20 Apple Pencilt kapott, amit végül egyetlen ember vásárolt fel. És hagyták neki. Hogy miért vesz valaki 20 darab 100 dolláros stylust?
Mert ha egy Apple cuccból hiány van, hülyére keresheti magát vele az eBay-en.
Jelenleg valaki 650 dollárért árulja az Apple Pencilt, de az 500-as ár simán benne van (az ötszörös ár a 36 990 forintos eszköz esetében itthon 185.000 forintot jelentene a stylusért). A 169 dolláros Smart Keyboard hasonló utat jár be, őt 200 és 650 dollár között árulják. Az árrésben persze ott a kockázat: amint lefordul pár millió darab a kínai gyártósorról, hirtelen elillan ezen eszközök eszmei értéke, és csak a veszteséges eladás maradhat végső mentsvárnak.
Az Apple a héten elérhetővé tette a kanadai és ausztrál American Express felhasználóknak is a szolgáltatást, így az Egyesült Államokkal és az Egyesült Királysággal együtt már négy országban érhető el az Apple Pay - és rövidesen a spanyol, szingapúri és Hong-Kong-i júzerek is megkapják.
A nyitás hatására az Apple készített egy videót, ami lassan és érthetően magyarázza el, mire alkalmas ez a szolgáltatás, és hogyan kell használni.
A vicc az, hogy miközben sokan úgy hisszük, hogy az Apple Pay-hez szükséges infrastruktúra Európában, de legalábbis Magyarországon biztosan nincs kiépítve, a helyzet pont fordított: ha engedélyeznék náluk a szolgáltatást, valószínűleg arányaiban több helyen lehetne vele fizetni, mint az Egyesült Államokban.
Az Apple Pay-hez szükséges PayPass ugyanis baromi széles körben elterjedt.
Mit jelent ez a gyakorlatban? Hát azt, hogy ha egy amerikai vagy egy brit érkezik Magyarországra, az simán tudja használni az iPhone-ját fizetéskor. Nem elméletben, hanem a gyakorlatban is.
Sőt, ha szerzel egy amerikai bankkártyát és azt regisztrálod a telefonba, te is fizethetsz bele. A gond az, hogy az Apple még nem egyezett meg az európai bankokkal, és amíg erre nem kerül sor, addig nem is lesz nálunk Apple Pay.
A blogon található valamennyi írás, valamint a fényképek egy része a szerző saját tulajdonát képezik, amelyek másolása, terjesztése kizárólag előzetes engedéllyel lehetséges.
