Buzz Aldrinnak, annak a bizonyos második embernek, aki a Holdra lépett, van egy mondása. Ugyan nem olyan híres, mint a kislépésazembernek, viszont sokkal többet mond nekünk így, 2015-ben. Azt mondta:

Mars-kolóniákat ígértetek nekem. Ehelyett mit kaptam? A Facebookot.

Gondolom nem kell szöveget értelmeznem, a Facebook helyére behelyettesíthetjük az iPhone-t, iPadet, Google Glasst, sok százezer idióta appot. Olyan eszközöket, amik nem az Emberiség Nagy És Fontos Ügyét szolgálják, hanem látszólag jelentéktelen igényeket elégítenek ki. Vagyis először teremtenek, aztán elégítenek ki.

Behelyettesíthető az az iszonyatos erőfeszítés, amit sok milliónyi tech-vállalkozó a világban arra fordít, hogy binárisan szórakozzunk, hogy képeket oszthassunk meg minél kényelmesebben, és úgy általában, simogassuk a digitális énünket. És tényleg, Buzznak igaza van, ezt az erőfeszítést másra is fordíthatnánk. Ahogy a stadionokra, vagy akár a nemzeti konzultációra fordított összeget is el tudná okosabban költeni bármelyik közepes intelligenciával megáldott csüngőhasú malac, úgy az általános kreativitásnak és a kitartásnak az irányultságát is szívesen megfordítanák sokan, hogy mondjuk a szar helyzetben lévőkkel, a bolygó védelmével, vagy a saját életünk jobbá tételével foglalkozhassunk.

Hát most úgy tűnik, van már egy ilyen projekt. És pont az iPhone-kultúra adja hozzá a táptalajt.

A Google-ről már tavaly cikkezték, hogy a genomunkat, a szervezetünk teljes örökítő információját eltárolná felhőben. A Google Genomics évi 25 dollárért rögzítené a testünk különleges lenyomatát nullákban és egyesekben, és csak remélni lehet, hogy az adatkezelési szabályzatot, kivételesen, most az egyszer gondosan elolvassa mindenki. Különben jöhet a Szép új világ, meg a Gattaca, ahol a jó munkát a jó génkészlettel rendelkező tenyészemberek kapják, a maradék meg marad a hibásaknak. Csak ez sokkal evilágibb módon: a multik targetálhatnak a számukra legjobb génekkel rendelkezőkre, akik megkapják a hirdetéseket, és a jó állásokat tényleg csak a szuperemberek kaphatnák.

Ugye? Ha belegondoltok, a Gattaca világa elérhető közelségbe került, azzal a különbséggel, hogy egy utópiában a kormány irányítja az embertelen folyamatokat, míg az életben inkább csak úgy alakul, hogy a legjobb döntések olykor embertelen eredményeket szülnek.

A DNS tehát megint szexi téma lett, megint erről beszélünk sokat, de egyelőre még mindig nem tudjuk, mit is jelent ez nekünk a hétköznapokban. És épp az Apple-től várják, hogy most kitalálja. A pletykák ugyanis arról szólnak, hogy a cég nemcsak pulzust meg vérnyomási adatokat meg hasonlókat engedne gyűjteni a felhasználóknak, és a tudósok által gyűjthető infók sem csak a testi funkciókra, a sorozatos mérési eredményekre korlátozódnának. Hanem a génekre is.

Oké, a ResearchKit nem szól erről. Még. Megjelent az első öt alkalmazás, és az eredmények ígéretesek, a kutatók előtt óriási lehetőségek vannak, hogy pontosabban feltérképezzék a betegségek mögötti testi eltéréseket. Végtelen adatsorokat elemezhetnek végre, és nem kell vért izzadni ahhoz, hogy a megfelelő számú pácienst vizsgálhassák. És a másik oldalon: ki ne akarna hozzájárulni, hogy megtalálják a gyógymódot a betegségére? És persze, a pulzus meg a vérnyomás is fontos, de a gének még fontosabbak lennének. Ha egyetlen beteget ismersz, kísérletezgethetsz a gyógyszerekkel. Ha ismersz egymilliót, célozhatsz, pontosan, hatékonyan.

Akik belátnak a kulisszák mögé, pont erről beszélnek az Apple kapcsán, a MIT Technology Review írása szerint. Hogy a felhasználók megvásárolhatnának egy köpőszettet - ahogy a hasonló kutatások során -, és a nyálukkal birtokába juthatnának információknak a génkészletükkel kapcsolatban. És itt nem a teljes genomról van szó, hanem célzott vizsgálatokról, tesztekről: 100-nál kevesebb géneltérés elemzéséről lenne szó, aminek esetében a vizsgálatok néhány száz dollárt jelentenének, per fő.

És az Apple állítólag nem akarja gyűjteni a DNS-információkat. Nem akarnak ebben részt venni: a felhasználóknak akarják megadni a lehetőséget, hogy megosszák az információkat a kutatókkal, orvosokkal, akivel akarják. És persze, ez nem előzmény nélküli. Az Ancestry.com, az Open Humans Project, a 23andMe mind hasonlóban gondolkozik, csak épp vért izzadtak, míg az Oprah show-s szereplésekkel meg hasonlókkal elérték, hogy 900 ezer mintájuk legyen. Ami óriási szám, de nem hasonlítható ahhoz, amit az jelentene, ha az Apple szexivé tenné ezt az egészet. Hogy menőség legyen elemezni.

Megoldható, ugyanolyan felhasználói élményre van szükség, mint minden más esetben. Mihez kezdesz azzal, hogy számodra is elérhető a saját DNS-ed? Büszkélkedhetsz vele, megoszthatod. Játszhatsz vele, forgathatsz egy kettős spirált, mindegy, hogy mennyire parasztvakítás. Szerepjátékokban ez alapján kapsz karaktert. A külső fejlesztők is írhatnának programot rá, hiszen ők sosem láthatnák az információt, az egész a telefonon történik, a jelenleg is az ujjlenyomattal foglalkozó Secure Enclave-hoz hasonló szigorú azonosítási modell alapján. Igen, ez egy eléggé anti-Mars-kolóniás felhasználási terület, amivel az ember megint csak súlytalanul szórakozhat, de ha közben a történelem legnagyobb szabású génkutatásában vesz részt, akkor az mondjuk jól hangzik. Az már tényleg előremutató.

Persze ez csak feltételezés. Egy forrás szerint ezeket a kutatásokat az Apple lefújta, mások szerint már a júniusi WWDC-n lesz erről szó. Meglátjuk, mennyire kap majd erőre a láng, de egy biztos: az adatkezelési irányelveket elolvasom alaposan, a genetikai információk esetében.