Buzz Aldrinnak, annak a bizonyos második embernek, aki a Holdra lépett, van egy mondása. Ugyan nem olyan híres, mint a kislépésazembernek, viszont sokkal többet mond nekünk így, 2015-ben. Azt mondta:

Mars-kolóniákat ígértetek nekem. Ehelyett mit kaptam? A Facebookot.

Gondolom nem kell szöveget értelmeznem, a Facebook helyére behelyettesíthetjük az iPhone-t, iPadet, Google Glasst, sok százezer idióta appot. Olyan eszközöket, amik nem az Emberiség Nagy És Fontos Ügyét szolgálják, hanem látszólag jelentéktelen igényeket elégítenek ki. Vagyis először teremtenek, aztán elégítenek ki.

Behelyettesíthető az az iszonyatos erőfeszítés, amit sok milliónyi tech-vállalkozó a világban arra fordít, hogy binárisan szórakozzunk, hogy képeket oszthassunk meg minél kényelmesebben, és úgy általában, simogassuk a digitális énünket. És tényleg, Buzznak igaza van, ezt az erőfeszítést másra is fordíthatnánk. Ahogy a stadionokra, vagy akár a nemzeti konzultációra fordított összeget is el tudná okosabban költeni bármelyik közepes intelligenciával megáldott csüngőhasú malac, úgy az általános kreativitásnak és a kitartásnak az irányultságát is szívesen megfordítanák sokan, hogy mondjuk a szar helyzetben lévőkkel, a bolygó védelmével, vagy a saját életünk jobbá tételével foglalkozhassunk.

Hát most úgy tűnik, van már egy ilyen projekt. És pont az iPhone-kultúra adja hozzá a táptalajt.

A Google-ről már tavaly cikkezték, hogy a genomunkat, a szervezetünk teljes örökítő információját eltárolná felhőben. A Google Genomics évi 25 dollárért rögzítené a testünk különleges lenyomatát nullákban és egyesekben, és csak remélni lehet, hogy az adatkezelési szabályzatot, kivételesen, most az egyszer gondosan elolvassa mindenki. Különben jöhet a Szép új világ, meg a Gattaca, ahol a jó munkát a jó génkészlettel rendelkező tenyészemberek kapják, a maradék meg marad a hibásaknak. Csak ez sokkal evilágibb módon: a multik targetálhatnak a számukra legjobb génekkel rendelkezőkre, akik megkapják a hirdetéseket, és a jó állásokat tényleg csak a szuperemberek kaphatnák.

Ugye? Ha belegondoltok, a Gattaca világa elérhető közelségbe került, azzal a különbséggel, hogy egy utópiában a kormány irányítja az embertelen folyamatokat, míg az életben inkább csak úgy alakul, hogy a legjobb döntések olykor embertelen eredményeket szülnek.

A DNS tehát megint szexi téma lett, megint erről beszélünk sokat, de egyelőre még mindig nem tudjuk, mit is jelent ez nekünk a hétköznapokban. És épp az Apple-től várják, hogy most kitalálja. A pletykák ugyanis arról szólnak, hogy a cég nemcsak pulzust meg vérnyomási adatokat meg hasonlókat engedne gyűjteni a felhasználóknak, és a tudósok által gyűjthető infók sem csak a testi funkciókra, a sorozatos mérési eredményekre korlátozódnának. Hanem a génekre is.

Oké, a ResearchKit nem szól erről. Még. Megjelent az első öt alkalmazás, és az eredmények ígéretesek, a kutatók előtt óriási lehetőségek vannak, hogy pontosabban feltérképezzék a betegségek mögötti testi eltéréseket. Végtelen adatsorokat elemezhetnek végre, és nem kell vért izzadni ahhoz, hogy a megfelelő számú pácienst vizsgálhassák. És a másik oldalon: ki ne akarna hozzájárulni, hogy megtalálják a gyógymódot a betegségére? És persze, a pulzus meg a vérnyomás is fontos, de a gének még fontosabbak lennének. Ha egyetlen beteget ismersz, kísérletezgethetsz a gyógyszerekkel. Ha ismersz egymilliót, célozhatsz, pontosan, hatékonyan.