Megjelent ez a reklám:
Amivel kapcsolatban elkészült ez a csodálatos grafikon:
Ennyike!
Szólj hozzá!
Hol használjuk IGAZÁBÓL az iPadet?
Mekkora lesz az iPhone 6 felbontása?
Visszavonhatatlanul az iPhone 6 évében vagyunk, és mivel az idei nemcsak ráncfelvarrás lesz, hanem generációváltás, mindenki megpróbálja kitalálni, milyen lesz az új csúcsmobil.
Ezzel kapcsolatban megbízhatónak tűnő információk is felbukkannak. A kevésbé érdekesek közé tartozik, hogy az új iPhone is megkapja a 802.11ac szabványú wifit, ami a tavaly bemutatott Macekben már benne van, és ami jóval nagyobb átviteli sebességet tesz lehetővé.
A fókusz azonban továbbra is a kijelzők méretén van. Ezzel kapcsolatban a legújabb hírek egy 4,8 colos panelről szólnak, de korábban az is felmerült, hogy több modell érkezik a 4,7-5,7 colos tartományban. És kábé így néz majd ki:
Tovább olvasomSzázmilliós kárt okozott a leghíresebb Apple Store-ban egy hómunkás
Reméljük nem vonják le a béréből: valaki épp a havat takarította el az ötödik sugárúti Apple Store elől, amikor véletlenül belehajtott az üzlet egyik hatalmas üvegtáblájába, ami szilánkosra repedt:
Az ügy azért kellemetlen, mert egy ilyen üveglap meglepően drága. A 9to5Mac szerint a 2011-es felszereléskor 6,7 millióba került a 15 lap, amiből könnyen kiszámítható, hogy egy üveg kábé 450 ezer dollárt ér. Ami megközelítőleg százmillió forint.
Nem tudom, hogy a hómunkások mennyit kereshetnek New Yorkban, de tekintettel arra, hogy egy átlagos rendőr 33 ezer dollárt, kábé 7,5 milliót visz haza, szerintem induljunk ki egy 20 ezer dolláros éves fizetésből. Ezek alapján jó 22 év lenne, mire letörlesztené az ablak árát szegény.
Raktak volna erre is Gorilla Glasst, nem?
A héten lesz 30 éves a Mac, valami izgalmasra számíthatunk
Jó hét lesz ez a mostani, bár még fogalmam sincs, hogy miért. De valami biztosan készülődik.
Mondom az előzményt: most harminc éve mutatták be az első Macintosh-t. Hogy pontosak legyünk, 1984. január 22-én vetítették le a Super Bowl egyik szünetében az azóta már legendássá vált reklámot (mennyire elkoptatott fordulat ez a legendássá vált, pedig tényleg):
A kapaszkodók: most szombaton egy szuper rendezvényen emlékeznek meg az évfordulóról a cupertinói Flint Centerben. Ott lesz majdnem mindenki az eredeti Mac csapatból, például Bill Atkinson, Randy Wigginton, Andy Hertzfeld, Bruce Horn, George Crow. és Caroline Rose. Csupa olyan név, akikről rengeteget olvashattunk a Steve Jobs-könyvben, és akiknek hatalmas szerepük volt abban, hogy a Mac olyan lett, amilyen. Egy másik blokkban meg Larry Tesler, Marc LeBrun és Bill Fernandez lép fel, ők is jelentős befolyással voltak az Apple életére, ahogy az a Daniel Kottke is, aki a vállalat egyik első alkalmazottja volt, és akivel Jobs olyan csúnyán kiszúrt, amikor a részvényeket osztották (konkrétan egyet sem adott neki, Steve Wozniak a sajátjából adott át neki néhányat emberségből). Ja, és lesz egy meglepetésvendég is.
Ha a közelben lennék, biztosan nem sajnálnám azt a 110-140 dollárt a jegyekért, még akkor sem, ha ilyen ronda a rendezvény plakátja:
Na de ne álljunk meg itt. A napokban twitelte ugyanis ki Lee Clow a következőt:
Hogy ki a fene az a Clow? A világ egyik legismertebb reklámszakembere, akit évtizedes kapcsolat fűzött Steve Jobshoz, nagyjából ő volt az egyetlen ebből az iparágból, akiben megbízott az Apple vezetője, és akitől elfogadott tanácsokat is. Clow állt az 1984-es hirdetés és a Think Different-szlogen mögött is, és ha ő azt állítja, hogy valami izgalmasra számíthatunk az idei Super Bowl szünetében, akkor biztosan lehetünk abban, hogy ütős reklámmal készül az Apple.
Még egy érdekesség, bár ennek valószínűleg nem lesz jelentősége a következő napokban: egyszer már adtak ki egy évfordulós gépet, ez volt a Twentieth Anniversary Macintosh, amit 1997-ben dobtak piacra, akkor ünnepelte a vállalat a huszadik szülinapját.
A limitált szériás all-in-one PowerMac 7500 dollárba került, ami inflációval felszorozva most kábé 11 ezret jelent. Ezt az árat ma nagyon nehéz elérni az Apple Store-jában kattintgatva, de ha megfeszülünk, azért sikerül: a csodálatos új Mac Pro 12 magos processzorral, 64 gigabájt memóriával, 1 terabájtos ssd-vel és két AMD FirePro D700-zal már 9500-ba kerül, ha ehhez hozzáadjuk a 27-es Apple Cinema Display-t, 10500-nál járunk. Mondjuk ennél többet érdemel a gép, és a Sharp 32-es 4K-s kijelzőjével már el is érkezünk a 13 ezres tartományig, szóval a feladat: teljesítve.
Az eredeti évfordulós Mac egyébként zseniális gépnek számított a maga korában, ez volt az egyik első modell a piacon, amit LCD kijelzővel szereltek (12,1 colos, 800x600-as panelről beszélünk), Ati 3D Rage II grafikus gyorsító volt benne, járt hozzá mélynyomó, és bár a hardvere nem volt egyedülálló a maga korában, az egész cucc olyan borítást kapott, hogy sokan szerettek volna belőle a premier után.
Összesen 12 ezer darabot gyártottak, ebből 399-et megtartott magának az Apple, a többit meg az Egyesült Államokban, Japánban, Franciaországban, Németországban és a briteknél értékesítették. Jobs és Wozniak is kapott egyet-egyet.
A gép bármennyire is kívánatos volt, elég nagyot bukott. Eredetileg 9 ezer dollárért akarták árulni, de még a premier előtt leárazták 7500 dollárra, mert látszott, hogy ennyiért a kutyának sem kell majd. Aztán nem sokkal később 3500 dollárra vitték le az árát, majd végül csak megalázóan alacsony összegért, 1995 dollárért tudták eladni az utolsó gépeket. A piac egyébként azért érezte túlárazottnak a Macet, mert tényleg az volt: a hasonló hardverelemekből összeállított Power Macintosh 6500 akkoriban 3 ezer dollárba került.
A fejlesztések viszont nem tűntek el nyomtalanul, bizonyos elemeket felhasználtak a G4 Cube és a Mac mini kialakításánál is, ahogy a nagy hangszórógyártókkal (Bose, majd Harman Kardon) közösen kialakított technológiát is gyakran alkalmazták a későbbiekben.
Szóval kábé ez lesz a héten.
Ja, és ma 6 éves az Appleblog.
Háromszorosára nőtt a magyar nyelvű filmek száma az iTunesban
Címkék: itunes filmek megmondás
Hohó! Rácz Csaba figyelmeztetett rá minket, és tényleg: drasztikusan megugrott az iTunes Movie Store-ban a valamilyen módon magyarul is elérhető filmek száma. Jelenleg már ötven szinkronos mozi van, négy magyar gyártású és 123 feliratos, ami elég nagy ugrást jelent a néhány hónappal korábbi állapothoz képest.
Ádám tavaly októberben mérte fel a helyzetet, és akkor még csak 31 szinkronos, 27 feliratos film volt a kölcsönzőben, magyar filmből akkor is négy. De ami most nevetséges kínálatnak tűnik, az is jelentős növekedést mutatott a korábbi évekhez képest. Ádám akkor ezzel a grafikonnal sokkolt minket:
Én meg nem sajnáltam az időt és az energiát, vettem a fáradtságot, beleadtam apait-anyait, és előállítottam ugyanazt a grafikont, de tényleg ugyanazt, még az oszlopok csodálatos bugyikék színére is odafigyelve, de már az új adatokkal kiegészítve. Nézzétek csak, három hónap alatt mekkorát változott a világ:
Főleg feliratos filmből lett több, azoknak a száma négyszeresre nőtt, de szinkronosból is kétszer annyi van, ami azért már eredmény. Nyilván még sokkal jobb lenne, ha tízezres nagyságrendben állnának bent a filmek, de most már legalább érdemes benézni a boltba.
Egy bajom van: szerintem ezek az árak egyszerűen nem versenyképesek. Továbbra is túlzás az öt eurós bérleti díj. Értem én, hogy nem sokkal olcsóbb a UPC videótár sem. De 1500-at akkor sem adok szívesen egy olyan filmélményért, amihez én biztosítom a teljes technológiát, az eladónak amortizációs költsége nincs, még ha a szolgáltatót lehetővé tevő infrastruktúrát folyamatosan fejlesztenie is kell. Két főnek egy csak félár a moziélményhez képest, ami összehasonlíthatatlanul jobb, ráadásul ott legalább nem nekem kell megvennem a megfelelő kép-, és hangélményt biztosító eszközöket. A filmek 17 eurós, ötezer forintos vásárlási áráról már tényleg ne is beszéljünk.
Szerintem viszonylag egyszerű a képlet.
1: Magyarországon az emberek a valódi kölcsönzőkben 5-700 forintos díjakhoz szoktak
2: A torrent kétoldalú adatmozgás esetén illegális, de ingyen van
3: A fizetős online szolgáltatásoknak ebben környezetben kéne versenyképesnek lenniük úgy, hogy magasan az itthon megszokott ár fölé lövik be magukat
4: Ez így nem fog működni.
A cd-k ára itthon sem volt olcsóbb, mint az Egyesült Államokban vagy a briteknél, így azokért sokan szívesen kifizetik az iTunes dalonkénti 300 forintos díját. Eleve alacsony összegről beszélünk, ami ráadásul nem is tűnik kirívónak ebben a környezetben. Én például évek óta csak a Store-ból megvásárolt dalokkal, albumokkal bővítem a zenegyűjteményemet és tényleg örülök annak, hogy az előadók, szerzők pénzt kapnak tőlem a műveik után. A filmek ára viszont még mindig magas, és nem érzek leküzdhetetlen vágyat arra, hogy egyfolytában kölcsönözzek a Store-ból.
Veletek mi a helyzet?
