Több mint egy éve jelent meg a magyar Music Store, de már bőven elmúlt egy éves a Movie Store is. Utóbbi szinte semmilyen hatással nem volt az életemre: talán ha egy filmet kölcsönöztem ki az elmúlt 12 hónapban, de a legtöbb hazai Apple-felhasználó között még így is rekorder vagyok: alig van olyan ismerősöm, aki használja ezt a szolgáltatást.

Ez két dolognak köszönhető: egyrészt az árazásnak, a filmenkénti 1200 forintos kölcsönzés és 5000 forintos vásárlás egyszerűen túl drága, hiszen ugyanezért az árért már bluray-lemezen is megkapjuk a legtöbb mozit, sokkal jobb kép-, és hangminőséggel. Most tekintsünk el attól a ténytől, hogy a bluray-lejátszó mennyire terjedt el, egyszerűen a fizikai terjesztés költségeit megspóroló, rosszabb minőséget kínáló szolgáltatásnak kevesebbe kéne kerülnie, hogy versenyképes legyen a tök ingyenes torrenttel. Ezek a piac realitásai, ezekkel kell megküzdeni.

Főleg, hogy a Movie Store még egy ponton elvérzik az ingyenes, bár nem különösebben jogszerű megoldásokkal szemben: alig vannak magyar nyelvű, vagy legalább magyar feliratos filmek. Hollandiában például biztos nem jelent problémát az ilyesmi, de az olyan, szinkronhoz szokott piacokon, mint a magyar, kész öngyilkosság ilyen kínálattal előállni. Mondhatja persze az Apple, hogy majd akkor öl energiát a szinkronos filmek feltöltésébe, ha elég nagy lesz a forgalom a Movie Store-ban, de a sorrend pont fordított: szinkronos filmek nélkül az életben nem lesz itt jelentős vásárlás.

A Music Store egészen más, mert az alapvetően változtatta meg a felhasználási szokásaimat. Ma már csak innen szerzek be zenét. Megveszek olyan dalokat, amiket jó tíz éve hallgattam mindenféle bizonytalan forrásból letöltött mp3-akon, és ettől jól érzem magam: egy rakás zenekar szórakoztatott az elmúlt másfél évtizedben, amióta főleg a netről szerzem be a dalokat, jó, hogy végre én is adok nekik cserébe valamit. Ráadásul a Music Store-nál nincsenek olyan akadályok, mint a Movie-nál: a nyelv kérdése ugye értelemszerűen nem merül fel, egy-egy dal ára meg mindig a megfizethető kategóriában mozog, lényegében egy tábla csokiért kapunk egy számot, és sokszor az albumokat is egész olcsón ki lehet fogni.

Mondjuk hogy miért nincs meg a teljes amerikai kínálat itthon, arról fogalmam sincs, de sokszor beleszaladok olyan albumba, ami nálunk érthetetlen módon nem kapható. Legutóbb például a U2 No Line On The Horizon albumára kerestem rá, arról is a Magnificent című dalra, ami akkor volt új, amikor a Szilícium Völgyben voltam, és naponta posztoltam itt az Appleblogon az Apple-lel kapcsolatos helyszínekről. Miközben San Jose és San Francisco közt autózgattam, az antidepresszáns reklámokat megszakítva többször is leadták ezt a dalt, ami most valamiért eszembe jutott, szóval úgy döntöttem, hogy megvásárolom. Beütöttem a címet az iTunes Store-ba és le is töltöttem az első találatot, amiről csak vásárlás után derült ki, hogy valami instrumentális izé egy filharmonikus zenekartól, szóval biztosan nem az, amit kerestem.

Megnéztem az albumokat, és megtaláltam a teljes U2 életművet, de ezt az albumot nem.

Aztán csekkoltam az amerikai Store-t, és ott megvolt minden. És azért ilyesmiben havonta egyszer-kétszer belefutok. Persze a bolt kínálata így is óriási, de fura, hogy akadnak a mostani példához hasonló vakfoltok, és a hazai előadók kínálatát is bőven lenne még hova bővíteni.