Most egy olvasónk, Tóth Balázs levelét közöljük, aki egy iPhone-nal, néhány kiegészítő alkatrésszel és egy rakás alkalmazással vágott neki Ausztráliának, hogy kiderítse, miben segíthet menet közben az okostelefon. Íme Balázs kalandjai:
Két éve használok iPhone-t, egy 4-essel kezdtem, most meg már egy 64 gigás 5-ös boldog (igen, néha magam is meglepődöm, mennyire boldog) tulajdonosa vagyok. Nemrég egy nagyobb Ausztrál túrára indultam a telefonnal és úgy döntöttem, kipróbálom, mire képes utazás közben a mobil, most ezeket a tapasztalatokat fogom megosztani veletek.
Január 8-án este 11-kor érkeztünk meg Melbourne-be, ahol azonnal rájöttünk az utazók nagy igazságára: internet nélkül nem okos az okostelefon. Lehet ugyan vadászni ingyenes wi-fi-re, de inkább úgy döntöttünk, hogy veszünk Ausztrál prepaid kártyát. Másnap első dolgunk volt elmenni egy mobilszolgáltatóhoz, ahol 30 dollárért (6 900 Ft) kapunk 2 gigabájtnyi adatforgalmat engedélyező internetet, és összesen 250 dollár lebeszélhető kreditet. Ez azt jelenti, hogy akár Magyarországra is telefonálhatok 62.5 percet, ami kb. 110 forintos percdíjat jelent, ami a roamingpercdíj hatoda (persze van Skype is, meg a többi). A kártyacsere után egyből meglepett a net sebessége: tökéletesen működik az összes nagyvárosban a 4G, azaz az LTE, ami 32 Mbps letöltési és 30 Mbps feltöltési sebességet jelent. Nem rossz eredmény egy mobiltelefontól, igaz?
Akinek nincs 4G képes telefonja, az se csüggedjen, a 3G is magabiztosan hozza a 3 Mbps-t, ami a legtöbb feladathoz elég.
Kezdődhet hát a városnézés. Ehhez a pocket guide nevű alkalmazást hívtuk segítségül. A program ingyenes, a Melbourne csomag 6 dollárba került, viszont ezért cserébe egy személyes idegenvezetőt kapunk, aki pontról pontra megmutatja a város nevezetességeit. A program abszolút hülyebiztos, ugyanis képekkel illusztrálja, sőt nyilakkal mutatja, hogy éppen hol és mit kell nézni! Amikor épp két látványosság között haladunk, ki lehet kapcsolni a képernyőt, ugyanis a program szól, amikor rossz irányba megyünk, vagy odaértünk a következő ponthoz! A program természetesen éttermeket, kávézókat és bárokat is ajánl az útvonal mentén.
Ha út közben beszédbe elegyednénk valakivel, és nem értjük egymást, töltsük be az iTranslate Voice alkalmazást. Az ára szinte nevetséges, 0.89 Euró, cserébe csak belebeszélünk a mikrofonba, beállítjuk, milyen nyelvre szeretnénk a fordítást, és az iPhone már mondja (és írja) is idegen nyelven, amit kell.
Lassan esteledik, szállás után kellene nézni. Ha foglalni szeretnénk, több lehetőség is kínálkozik. A booking.com különböző árkategóriájú szállásokat kínál, és tud keresni a tartózkodási helyünk közelében is. Ha olcsóbb szállást szeretnénk, a Hostelbookers vagy a Hostelworld alkalmazásokat ajánlom. Mindegyik ingyenes, és csak olyan szállásokat dob fel, ahol van szabad hely, tehát segítségükkel egyszerűen és könnyen megtalálható a számunkra megfelelő szállás.
Hogyan jussunk oda a szállásra helyismeret nélkül? Hát itt jön a csoda, amire azt hiszem Magyarországon még sokat kell várnunk (mint ahogy általában a BKV járataira is). A helyi közlekedési vállalatnak van egy ingyenes programja, ami odakísér a legközelebbi megállóhoz, percre pontosan megmondja, hogy mikor érkezik a busz vagy a villamos, szól, mikor kell leszállni, és segít még az átszállásban is!
Minden városnak van saját letölthető appja, aminek segítségével a környékbeli eseményekről kaphatunk bővebb információt. Szűrhetünk helyre, időre, rendezvényfajtára, árkategóriára, sőt a telefonnal a belépőt is könnyedén megvásárolhatjuk!
Egy turista nem turista fényképezőgép nélkül, szerencsére az átlagos turistafotókat már az iPhone-nal is el tudjuk készíteni (főleg napsütésben). Az alapprogram is gyönyörű képet készít, de nézzük, hogy tudunk profibb képeket elérni? A DMD panorama 2 dollárért nagyon jó vásár, gyönyörű panorámaképeket készíthetünk, ami a gyönyörű tengerpartokkal megszórt Ausztráliában elengedhetetlen. A gyári objektívet kiegészíthetjük egy három az egyben optikával (engem szerencsére a Jézuska meglepett egy ilyennel), ez tartalmaz egy széles látószögű-,, egy halszem-, és egy makrooptikát is. Ami ebből a készletből nekem nagyon hiányzott az a teleobjektív, amivel a vadon élő, fán alvó Koalákat, és a vízen himbálózó hajókat lehet fotózni. És láss csodát, a helyi ismerősünk elvitt minket egy boltba, ami az iPhone fanatikusok játékboltja, ahol vásároltam egy akkumlátoros tokot, amivel meg lehet hosszabbítani az akku élettartamát (ilyesmivel tele van az Appleblogshop is, erősen ajánlott), és egy általam még sosem látott iPhone teleobjektívet (ára 20 dollár). Ezzel a komoly felszereléssel már bátran fotózok bárhol, bármit!
És végül, de nem utolsó sorban, nagy előny, hogy ha az emberre rátör a honvágy, könnyedén hallgathat magyar rádió adót a weben keresztül. Ennek nagy előnye, hogy míg otthon mindig lemaradok a Morning Show-ról, mert kora hajnalban kezdődik, itt az időeltolódás miatt vígan meg tudom hallgatni délután.
Még egy élmény eszembe jutott: ellátogattam a Sydney belvárosában található, háromemeletes Apple Store-ba.
A vásárlás után tanácstalanul kerestem a pénztárat, hiába. Merthogy nincs. Egyszer csak mellém lépett egy eladó, és kérdezte, hogy miben segíthet. Mondtam, hogy fizetni szeretnék. Kérdezte, hogy készpénz, vagy kártya? Mondtam, hogy kártya. Mire elővette az iPod touch-át, amin egy kártyalehúzóval egybeépített tok volt.
Lehúzta a kártyámat, elkérte a nevemet és az email címemet, és már kész is voltunk. Én egyből megkaptam elektronikusan a nyugtát, ők meg az elérhetőségeimet, de ott abban a pillanatban ez engem egyáltalán nem zavart. Megköszöntem, és meglepett boldogsággal az arcomon távoztam az üzletből.
