Ezenkívül frissítették az Aperture programot is, a 3.3.1 nem az eget rengető újításokról szól, csak pár hibajavítást tartalmaz. A mostani frissítés pár héttel követte a 3.3-as verziót, amit a MacBook Próba szerelt Retina Display miatt alakítottak át.
Tegnap óta letölthető az új ingyenes böngésző iOS-re, aminek mindenki örülhet, de leginkább azok, akik az asztali gépükön is a Google browserét használják. A iOS-es Chrome ugyanis úgy indul, hogy elkéri Google-azonosítónkat, és onnantól kezdve szinkronizálja nemcsak a könyvjelzőket és jelszavakat, hanem az épp megnyitott oldalakat és egyéb adatokat is. Automatikusan vagy kérésre szinkronizál az asztali böngészővel, a mobil eszközzel között egy gombnyomással lehet oldalakat megosztani, és az offline reading is elérhető.
Persze a böngésző használható Google-bejelentkezés nélkül is, ekkor a fentiek nem opciók. Vannak viszont kényelmi funkciók, például az egyetlen szövegdoboz, amivel egyszerre lehet keresni és url-t megadni. Végtelen számú tabot nyithatunk, ezek között a navigálás pedig egyetlen határozott ujjgesztus (vízszintesen faltól falig), remek megoldás, így kell ezt iOS-en.
Egyébként nemcsak a navigálás, de a tabok kezelése is nagyon elegánsra sikerült. A megnyitott oldalak réteges nézetében a már felesleges oldalakat is egyetlen mozdulattal küldhetjük a nemlétbe.
Van még egyedi billentyűzet, amin végre a gyakori írásjelek állandó elérésre kikerültek az alap billentyűzetkiosztás fölé, ezúton küldeném az Apple-nek megfontolásra a javaslattal is felérő megoldást.
iPad verzióban a billentyűzeten, a space mellett (ahová anno a Sirit is vártuk) megjelenik a hang alapú keresés ikonja, magyarul ugyan nem tud az istenadta, de angolul és jó pár más nyelven próbálkozhatunk.
Van benne pornó mód is, Incognito tabnak hívják az előzményekbe és sütikbe be nem kerülő böngészéseinket.
Engem így pár perc használat után meggyőzött a gyors, gesztus alapú navigálás és a kényelmes szinkronizálás miatt. A Safari kicsit idejétmúltnak tűnik per pillanat. Chrome for alapértelmezett böngésző!
Azt beszélik, ez lesz a médiaközpont legnagyobb átalakítása a 2003-as Music Store debütálása óta, szóval az iTunes 11 több izgalmat ígér, mint egy szokványos szoftverfrissítés, és több pikantériát, mint Bunyós Pityu a női mosdóban. A Bloomberg információi szerint év végén mutatják be a változtatásokat.
Ezekről annyit tudni, hogy az iCloud sokkal meghatározóbb szerepet kap, hogy a felhasználók egyszerűen férjenek hozzá a felhőben tárolt tartalmakhoz, és minél könnyebben, átláthatóbban tudják a filmeket, zenéket, appokat megosztani a különféle eszközeik között. Itt néhány esetleges új iCloud-képesség mellett arra lehet számítani, hogy a dizájn mostani, jellemzően "kevés eszköz, sok helyben tárolt tartalom" felfogás helyett a "sok eszköz, felhőben tárolt tartalom" koncepció lép életbe, és ennek megfelelően tálalják elénk az információkat. Lehet elengedni a fantáziánkat.
A félhalott Ping helyett egy mélyreható Twitter- és Facebook-integrációt is sejtenek. De nem csak lájkolásról meg "töltsd le ezt a számot 99 centért" típusú megosztásról van szó, a pletykák szerint az Apple már egy ideje tárgyal a nagy kiadókkal, hogy egy új zenemegosztó funkciót is belevegyen a repertoárba. Ez azt jelenti, hogy ha valaki hallgat egy számot az iTunes-ban, ingyenesen megoszthatja azt valaki mással is. Nem csak részletet, az egészet. Az Apple nyilván most is bőszen győzi meg a kiadókat, hogy ez miért éri meg _nekik_. És biztosra veszem, hogy van néhány igen ütős érvük.
A Facebook iOS-app röviden és tömören egy kalap szar. Legtöbbször önmagával sem kompatibilis, következetlen, instabil, ráadásul annyira lassú, hogy arra külön szót kéne kitalálni. Ez az egyetlen alkalmazásom, ami iPhone-on, de még a Retina iPaden is elviselhetetlenül szaggat, elég csak megnézni, mit művel ez a szörny, amikor megpróbálom végiglapozni az Appleblog facebookos oldalát:
Ennek megfelelően az alkalmazás legújabb verziójának amerikai oldalán a 38 ezer értékelésből 21 ezer az egycsillagos.
Jó hír, hogy ennek állítólag rövidesen vége. A New York Times szerint ugyanis a fejlesztők egy új alkalmazáson dolgoznak, amit az alapoktól írnak újra. A mostani program ugyanis főleg HTML5-kódokból áll, valójában egyfajta webböngészőt kapunk egy pofás burokban. Ez az oka a gyászos teljesítménynek (alkalmazásfejlesztők erősítsék meg, vagy cáfolják a külföldi értesüléseket).
Az új appot ezzel szemben Objective-C-ben fejlesztik, ami a legjobb, ha az ember az App Store-ba akar programot készíteni. Igazság szerint az a csoda, hogy a Facebook egyáltalán elő mert állni a most használt szörnnyel.
Jó hír, hogy az új program ugyan gyorsabb lesz, mint a mostani, de ugyanúgy fog kinézni: ha van szerethető az appban, az a felépítése, kialakítása, jó, hogy ezen nem változtatnak.
Nagy nap volt a Google-nek a tegnapi, hiszen a kaliforniai cég egy hatalmas show keretében mutatta be a legizgalmasabb fejlesztéseit a világnak. Állítólag időnként az Apple eventek legjobb pillanatait idézte az I/O 2012, és azt is nehéz lenne vitatni, hogy néhány forradalmi fejlesztés is előkerült a színpadon, ezek viszont jellemzően nem az Apple-nek jelentenek majd fejfájást, sokkal inkább a Google partnereinek.
Ott van mindjárt a 7 colos, 4 magos processzorral szerelt Nexus 7 tablet, ami 199 dolláros árával kemény konkurenciát állít az egyik legnépszerűbb androidos tabletnek, a Kindle Fire-nek. A szakértők egyébként körülbelül egyetértenek abban, hogy a Nexus 7 hardverspecifikációja és ára miatt hasznot aligha hoz majd a Google-nek, legalábbis nem pénzügyit.
Bemutatták a Nexus Q nevű kütyüt is, ami lényegében ugyanazt tudja, mint az Apple TV már lassan két éve: egy apró médialejátszóról van szó, amit telefonnal és tablettel is lehet irányítani, és ami attól közösségi, hogy ha átjönnek a haverok az androidos mobiljukkal, akkor arról közvetlenül tudják tolni a kontentot a Q-ra. Lényegében tehát ugyanazt hozta létre a Google, mint az Apple, csak két év lemaradással és jóval drágábban: az Apple TV 99 dollárba kerül, ez meg 299-be. Az egyetlen komoly érv az új kütyü mellett az, hogy Amerikában gyártják, szóval a patrióták nyilván a Q-t választják az Apple TV helyett, mások viszont aligha.
Amitől mégis érdemes kicsit tartani, az a 4.1-es Android, ez ugyanis több újdonságot kínál, mint az iOS 6. Bár stabilitásban, gördülékenységben továbbra sem hallottam egy olyan androidos telefonról sem, ami felvenné a versenyt az iPhone-nal, funkciókban egyre jobbak ezek a készülékek. Megjelenik a Siri netkapcsolat nélkül is működő konkurense, és ha lerakunk egymás mellé két androidos mobilt, mindenféle varázslat nélkül tudnak majd egymásnak adatokat, fájlokat küldeni. Ráadásul ott a Google Now, amitől sokan biztos összeszarják magukat, de nekem inkább szimpatikus a rendszer, mint félelmetes. A Now lényege, hogy a mobil minden infót összegyűjt rólunk, szokásokat, keresési tételeket, naptárbejegyzéseket, hallgatott dalokat és ezeket felhasználva tesz ajánlásokat, javaslatokat. Például hogy kapcsoljuk már be a tévét, mert a kedvenc sorozatunk megy, amit minden nap nézni szoktunk. Ilyesmi.
És ott volt még a Google Glass, a szemüvegbe épített számítógép, ami semmivel sem nehezebb, mint bármelyik napszemüveg, de benne van egy okosmobil teljesítménye, ráadásul a cucc a lencsére vetíti az adatokat. Az a kijelző. Kicsit olyan ez, mint a Siri, egyelőre nem látom az általános felhasználási lehetőségeket, vagy ha mégis, az inkább rémisztő, mint boldogító (képzeljük már el, hogy minden élethelyzetben, utazás alatt, beszélgetés közben, moziban, első csók előtt ott villognak a legfontosabb információk a szemünk előtt), néhány speciális esetben azonban remek kis kütyü lehet. Például futás közben milyen jó már, hogy a legfontosabb adatokat, a megtett távolságot, pillanatnyi sebességet kivetíti a szemünk elé a mobil.
Szóval a Google nem pihen, remek kis show-t pakolt össze néhány izgalmas kütyüvel, ezek azonban jellemzően nem az Apple-t fenyegetik, hanem a világ összes többi cégét.
A blogon található valamennyi írás, valamint a fényképek egy része a szerző saját tulajdonát képezik, amelyek másolása, terjesztése kizárólag előzetes engedéllyel lehetséges.
