Lakásfelújítok. Aki csinált már ilyet, az tudja, hogy a pokol valahányadik bugyrában járok éppen. Azért van két óriási előnyöm: egyrészt nem abban a lakásban élek, amiben dolgoznak, nem szívom minden nap a port, nem kerülgetek vödröket. Másrészt megbíztam egy remek kivitelezőt a munkával, így nem kell délutánonként a munkásokkal üvöltöznöm, amiért hátlappal kifelé ragasztották fel a csempét, vagy véletlenül félbevágtak egy szobát.

Ezzel együtt a múlt héten összejött egy pokolian sűrű nap, amikor annyi intézni valóm akadt, mint máskor egy hét alatt. Délután öt körül, amikor hulla fáradtan hazafele tartottam, aggódva néztem a szintén kimerült iPhone-omat, hogy elég lesz-e az ötszázalékos kapacitás a hátralévő útra. Mindketten megszenvedtünk azzal a nappal, de úgy néztem a mobilomra, mint egy öreg, megbízható harcostársa: nélküle nem sikerült volna.

Korábban is kihasználtam az iPhone összes képességét, de csak aznap állt össze, hogy egy modern okosmobil mennyire segíti az életünket, hogy mennyivel nagyobb szívás lett volna végigküzdeni magamat a feladatokon nélküle. Nem is nagyobb szívás: lehetetlen küldetés.

Miközben vezettem hazafele, megpróbáltam rekonstruálni, hogy mi minden történt, amibe ennyire beleroskadt a mobil. Nagyjából sikerült is.

Reggel, a számítógép előtt ücsörögve még úgy tűnt, hogy laza nap vár rám. A feladatok közt csak egyetlen egyeztetés szerepelt: a légkondissal át kellett beszélnünk a lakásban, hogy melyik falra, hova kell majd felszerelnie a berendezést.

Fél tíz körül érkeztem egy alaposan feltöltött mobillal, 97-98 százalék körül lehetett a kapacitás. Elkezdtünk gondolkozni, hova lehetne felrakni a klímát, és hogy egyáltalán, melyiket. Szóba került, hogy jó lenne látni a szoba végső formáját, mert a szétvert falak és a részben felszedett parketta közepén nehéz elképzelni, hogy hol mutat majd jól a légkondi. Hirtelen eszembe jutott, hogy korábban elkészítettem egy programmal a felújított lakás 3D-s videóját, amit aztán feltöltöttem Youtube-ra, szóval előkaptam a mobilt, megnéztük együtt a filmet, így el is dőlt, melyik falra kell szerelni a klímát.

De melyiket? A szerelő mondott néhány márkanevet, ezekről azonban még az életben nem hallottam. Viszont tudni akartam, hogyan néznek ki, úgyhogy beütöttem Google-ba a nevüket és ellenőriztük a fotókat. Kiválasztottunk hármat, ami nem nézet ki riasztóan rondán és a szerelő megadott néhány boltnevet, ahova érdemes ellátogatni, mert jó áron árulják a berendezéseket.

Címet nem tudott mondani, de megint segített a kereső. Rákestem a cégnevekre, a weblapon a kapcsolatok-menüpontokra, kijelöltem és kimásoltam a címet, aztán beillesztettem őket a mobil navigációs programjába, bepattantam az autóba és elindultam boltnézőbe.