almalé és kungfu Rólunk

Hogyan csináltam multitouch Macet?

Amikor Steve Jobs bemutatta az új Airt, arról beszélt, hogy nem akar érintésérzékeny kijelzővel szerelt Macintosht gyártatni. Próbálták, de nem jött be, mert állítólag kényelmetlen: az emberek nem szeretnek vertikálisan nyúlkálni, legjobb esetben ráteszik a kezüket az előttük fekvő felületre, de egy velük szemben elhelyezkedő kijelzőt csak undorral hajlandók tapogatni.

Egyrészt ugye történt már olyan, hogy Jobs mondott valamit, aztán eltértek a tervtől, másrészt meg attól még, hogy az Apple állít valamit, még nem kell feltétlenül elhinnünk, ezért úgy döntöttem, hogy létrehozom magamnak a tapogatható Macet.

Vagy mit.

Ehhez három dologra volt szükségem: egy tapogatható Macre, ami jelenleg az iPad, egy tartóra, ami a megfelelő szögben rögzíti az eszközt, meg egy külső billentyűzetre. Előbbit és utóbbit nem volt nehéz beszereznem, az állványért viszont már fel kellett keresnem a Steelbirdöt, azt a céget, amelyik a díjakat adta az iPad tok-nyereményjátékhoz.

A cuccot a Just Mobile gyártotta, és elég dögös darabról van szó: az alumíniumváz tök jól megy mindegyik Apple-termékhez, a karok szinte láthatatlanok, ráadásul bevonták őket a legfontosabb pontokon gumival, hogy ne sérüljön a tablet. A nagy talp stabilan tartja az iPadet, ráadásul azon is gumi van, így nem csúszkál az asztalon. De azért van két elég komoly probléma is: egyrészt nem lehet állítani a karok dőlési szögét, másrészt a tartó magasságát sem, így aztán a látószög nem változtatható, az iPadet csak egyetlen módon tudjuk nézni a Just Mobile Upstand segítségével, aminél azért még egy laptop kijelzője is nagyobb szabadságot nyújt.

A teljes rendszer körülbelül két perc alatt állt össze, ennyi idő ment el a bluetooth-os párosításra, aztán amikor már minden mindennel kapcsolódott, a következő izét vettem észre az asztalomon:

Tagadhatatlanul dögös. Ez a rendszer így egyben tényleg úgy néz ki, mintha a jövő számítógépe lenne, aki csak látta nálam, szerette, még ha nem is nagyon értette, hogy mire jó ez az egész.

Mert az iPad önmagában létező entitás, és nem igényel semmilyen kiegészítőt, sőt, nem is nagyon tűri ilyesmit: bár a billentyűzetről akadálytalanul lehet gépelni, az appok közt már nem mászkálhatunk a nyilakkal, nem tudunk ki és belépni a programokba, és egyáltalán nem tehetünk meg semmit, amit pedig automatikusan tennénk. Marad a gyors gépelés öröme, de igazából ez sem baj, hiszen pont ettől válik relevánssá a teszt: mivel rendszeresen oda kell nyúlnunk az iPadhez, ha el akarunk valamit intézni, ki tudtam próbálni egyúttal azt is, hogy milyen lenne, ha egy számítógép kijelzője lenne érintésérzékeny.

Összefoglalva: fárasztó. Nem jó, ha az irányítás szétesik, ha az egyik fele a kezem alatt, a másik meg velem szemben van elhelyezve, ez a fajta megoszlás egyszerűen nem kényelmes. Ha viszont a kijelzőt teszem meg főnöknek, akkor azt meg már tényleg jobb az ölünkbe venni, mint a levegőbe feltartott kézzel böködni, ebben az elrendezésben, egy ilyen asztali gépben, laptopban tehát én sem látom egyelőre a hatalmas lehetőséget.

2010-ben vagy úgy irányítjuk a gépeket, mint a laptopot, desktopot, vagy úgy, mint az iPhone-t, iPadet, de a kettőt kár összemosni, mert a menő külsőn és az egyedi megközelítésen túl nem kapunk semmit. Persze van, akinek ez is elég.



A felszólítómód halála

A maces szoftverek fordítása egy neuralgikus pont az érintetteknél: a kilencvenes évek első felében elterjedt nyelvezet ugyanis tájidegen a legtöbb új felhasználónak, akik már a Windows 95 magyarított verzióján szocializálódtak. Egy apró, de erőteljes ortodox csoport komoly harcot vívott a nyelvújítást követelő új felhasználókkal, és a közelmúltig úgy tűnt, győzelemre állnak.

Pedig tény, hogy az OS X és a csatolt szoftverek felszólítómódja bántó volt a szemnek: Lépj ki!, Nyisd meg!, mindez elfogadható volt a Windows magyarítása előtt, de miután már milliószor láttuk a Kilépés és Megnyitás menüpontokat, joggal gondoljuk úgy, hogy a program utasítgassa már a jó édes anyukáját.

Még akkor is igaz ez, ha a kifejezés mögött valójában az bújik meg, hogy a felhasználó utasítja a vezényszavakkal a számítógépet, de az angol eredeti például egyáltalán nem indokolja a felszólítómódot: az Open sokkal kevésbé tolakodó, mint a Nyisd meg.

A harc évek óta zajlott, aztán megjelent a iWork 9.03-as verziója, és csoda történt: az Apple programcsomagja első alkalommal használt olyan nyelvezetet, ami ismerős, elfogadható volt a felhasználóknak. Azt a nyelvezetet, amit a Windowsban ismerhettünk meg. Hogy miként történt a váltás, arról Gábor mesélt nekünk, aki az egyik fordítócégnél kapta azt a feladatot, hogy gatyába rázza a már elkészült magyar fordítást.

Gábor évek óta dolgozik a fordítócégnek, éppen ezért régi macesként örült a lehetőségnek, hogy megváltoztathat valamit, amit korábban olyan sokan szidtak. A feladat a Keynote-ra, a Numbersre és a Pages-re vonatkozott, és abban a kezdetektől fogva biztos volt, hogy a felszólítómódot kivégezve áttér az -ás -és végződésű főnevekre. Főleg mert pont ezt volt a feladata: az Apple stilisztikai útmutatójában, a Style Guide-ban volt is erre konkrét utalás, a javításra küldött fordítás azonban ennek ellenére az özönvíz előtti nyelvezetet használta.

A mankó egyébként meglehetősen rövid volt: alig kétoldalas, míg a szakmában a harminc-negyven oldalas Style Guide-ok sem ritkák, de az Apple szösszenete is kitért néhány dologra: leírták, hogy mi toldalékolható, hogy miként lehet használni a brandet, hogy szabad-e a felhasználót tegezni, vagy inkább a távolságtartásra van szükség, és bizony az Apple külön felhívta a fordító figyelmét arra, hogy Ne Legyen Felszólítómód.

Ennek ellenére a Gáborhoz beérkezett magyarítás tovább erőltette a kilencvenes évek elején bevezetett nyelvezetet, első dolga volt tehát a legtöbb helyen kigyomlálni ezt. Nem volt többé Vond vissza, lett helyette Visszavonás, akadt azonban olyan része is a programcsomagnak, amin nem kellett változtatni. Ilyen például a Tooltip - mondta Gábor, aki szerint az már nem zavaró a magyar szemnek, ha azt olvassa, hogy "Húzza ide a kívánt képet".

Volt persze más feladat is, néhány kifejezéssel szintén le kellett számolni örökre. Így lett a Bökjön parancsból Kattintson, és annak is vége, hogy az Inspektort Vizsgálónak hívjuk, méghozzá egy egészen speciális okból. Gábor szerint egyszerűen nem illett az Apple-höz, hogy egy i-betűvel jelölt menüpontot Vizsgálónak hívjanak magyarul, így hosszú gondolkozás, és néhány külföldi példa ellenőrzése, valamint az Igazgató és az Intéző elvetése után úgy döntött, hogy a fordításban hagyják meg az eredeti elnevezést.

A teljes munka végül az eredetileg tervezett 40 óra helyett 65 óra lett, de Gábor szerint megérte, hiszen alapvető változásokat sikerült elérni a programcsomagban, de még így is van bőven tennivaló a követező verzió fordításánál. Meg remélhetőleg lesz még feladat az újabb programokkal is, hiszen ott van még az iLife, meg az iTunes és persze maga az OS X is. 



Jön a MacBook Airre optimalizált Flash

Az apró gépek Flash nélkül érkeznek, ami elég határozott, bár buta állásfoglalás az Apple-től. Értem, mi van a döntés mögött: hogy az 1,4 gigahertzes processzort kár megterhelni az erőforrás-zabáló pluginnel, hogy az üzemidő húsz százalékkal csökken, hogy a Safari folyton összeomlik a Flashtől, ettől függetlenül egy számítógépről 2010. novemberében nem lehet száműzni egy ilyen fontos platformot.

Ami mobilon vagy tableten védhető álláspont, egyebek közt azért, mert látszik, hogy a problémára jó megoldást a konkurencia sem tud nyújtani, az egy laptopon elfogadhatatlan, minden észérv ellenére is.

De lehet, hogy lesz megoldás, az Adobe vezetőjének egyik panaszkodása alapján. Shantanu Narayen az Engadgetnek beszélt arról, hogy sajnos nem kaptak tesztpéldányt az Airekből a megjelenés előtt, ezért nem tudták elkészíteni a Flash apró gépekre optimalizált verzióját.

A CEO szerint amint megírják a hardveres optimalizációt, ami kihasználja a grafikus gyorsítóban lévő tartalékokat, sokat javulhat a teljesítmény. A munka már folyik, a tesztgépek segítségével optimalizálják a kódot, így az már nem fogja olyan drasztikusan csökkenteni az üzemidőt az Adobe szerint.

Kérdés, hogy ebből mi valósul majd meg: emlékszem én azokra a fogadkozásokra, amik már két évvel ezelőtt használható, gyors mobil Flash-t ígértek. Aztán nézzük meg, hova jutottunk: a telefonok, tabletek hardvere sokat fejlődött, teljesítményük összehasonlíthatatlanul nagyobb, mint 2008-ban volt, mégis gondot okoz még egy Samsung Galaxy Tabnek is a gördülékeny böngészés vagy videolejátszás, ha belép a képbe a Flash.

Elhiszem a legjobb szándékot, hiszen az Adobe érdeke is az, hogy népszerű, sőt, megkerülhetetlen legyen a platformja, de van, ami egyszerűen nem megy. És ez még akkor is igaz, ha egy laptopról, legyen az akár szuperszexi, vagy szupervékony, nem hiányozhat a Flash.

Egyébként ezt a posztot már egy 11,6 colos Airről írtam, ami tesztelésen van nálam, és meg kell, hogy mondjam, hogy legalább olyan gyorsnak és valamivel még gördülékenyebbnek tűnik, mint a 2,53 gigahertzes processzorral szerelt MacBook Próm, gondolom főleg a memória-alapú háttértárnak és a grafikus gyorsítónak köszönhetően. Remek kis gépről van szó, amiről a tartós teszt végén írok majd egy hosszabb posztot, de annyit már most elmondok, hogy az egyik első dolgom a Flash telepítése volt, bármennyire is ismerem annak minden hátrányát.

Laptopon Flash Nélkül Nem Megy.



Sikeres a Beatles az iTunes-on

Van ez a bejelentés, tudjátok, a tegnapi, amit nem fogunk elfelejteni, és már kezdem úgy gondolni, hogy az Apple-nek igaza van: mivel korábban egyetlen jelentéktelen újítást sem próbáltak ekkora lelkesedéssel beharangozni, simán lehet, hogy még évtizedek múlva is anyázni fogunk, ha valaki 2010. november 16-át fogja emlegetni nekünk.

Az mindenesetre tény, hogy igény azért volt rá: bár a külföldi és hazai fórumokon is heves gyűlöletkampányba kezdtek a júzerek, amikor megtudták, hogy az óriási hype-pal megtámogatott bejelentés tulajdonképpen a Beatles felbukkanása a Music Store-ban, az eladások azért csak felpörögtek.

Pár órával a premier után a zenekar dalaival volt tele az iTunes top 200-as listája: mostanra már szinte az összes daluk bekerült a legnépszerűbbek közé, körülbelül minden negyedik dalt a Beatles készítette. A legnépszerűbb dal a Here come the Sun, ami egyébként jelenleg a 22. helyen vert tábort, de folyamatosan a csúcsok felé tör.

Ezzel kapcsolatban azért érdemes elmondani, hogy a zenekar azért is lett hirtelen ilyen népszerű, mert eddig nem lehetett ilyen koncentráltan megvásárolni online a dalait, és egyáltalán nem biztos, hogy egy hónpap múlva is ekkora lesz a a Beatles-számok tömege az élmezőnyben.

Másrészt meg ekkora hírverés után Bunyós Pityu is felkerült volna a csúcsra.

Az Apple egyébként körülbelül egy évre kapta meg a kizárólagos online értékesítési jogokat, addig gondolom be is szerzi az életművet, akinek kell, arra meg már nem érdemes számítani, hogy a negyven éves feloszlott zenekar túl sok albumot fog kiadni a 2011 utáni időkben.

 



Egy 17 éves gyerek hülyére kereste magát a fehér iPhone 4-gyel

Egy 17 éves srácnak sikerült, ami az Apple-nek nem. Miközben az Apple láthatóan tehetetlen, és rejtélyes okokból kifolyólag nem képes fehér iPhone 4-et szállítani, Fei Lam kitalálta, hogyan készítsen fehéret a feketéből.

Az egyesült államokbeli Lam, aki folyékonyan beszél kínaiul, kapcsolatba került a Foxconnal, és meg tudta rendelni tőlük a fehér iPhone 4 tartozékait. Először elkezdte online árusítani, így a vásárlók otthon átalakíthatták a fekete iPhone-jukat, később már a gyárból kapásból a megrendelőnek küldték a darabokat, Lam pedig segítséget adott az összeszereléshez.

A sztorit a Cnet és a CNN és felkapta, így a srác egyre többet keresett, eddig 130 ezer dollárt (26 millió forintot) lapátolt össze az üzlettel.

Nemrég azonban megkereste egy magánnyomozó - megbízó ismeretlen -, aki felhívta a figyelmét, hogy lopott cuccokat árul; így öt év börtönt is kaphat a pénzbüntetés mellett. Lam állítólag ügyvédet fogadott, megindulhat a harc.

Az Apple tehát ahelyett, hogy összeszerelné a fehér iPhone 4-eket, rászánná magát arra a borzasztóan nehéz gyártási folyamatra, amit bármelyik vásárló meg tud csinálni otthon, inkább jogi lépéseket fontolgat. Lamnak szerintem ez lehet a legerősebb érve, és kár, hogy a bíróságon ez nem számít annak: "raktad volna össze te bmeg".




süti beállítások módosítása