almalé és kungfu Rólunk

Megjelent a Chrome a Mac OS X-re

Tegnap elérhető lett a Chrome bétája Mac OS X-re, amire a legtöbben úgy csaptunk le, mint éhes kutya a mosogatólére. A fejlesztői verzió után egy Google béta már-már hivatalosnak tűnik.

A Safari gyorsaságát megszokva sokan estek pofára a legújabb strandlabda-effektek miatt, de mégsem tudtak elszakadni a szférikus érzéstől, aki meg a Firefox kényelmét, szolgáltatásait, billentyűparancsai szokta meg (mint én), annak ez a mára már kicsit lassúnak számító megoldás az alapértelmezett. Persze itt ízlésekről van legtöbbször szó. És most bedobtak egy friss húst a tálba.

Az első nyomogatások után azt látom, hogy a Chrome nagyon gyors, olyan, mint a Safari fénykorában - vagy Top Sites szolgáltatás nélkül. A Chrome azonban ezt - eddig úgy tűnik - az új tab nyitásakor az ajánlott oldalak felmutatásával együtt hozza.

Sokoldalas őrület esetén nagyon hercig választásnak tűnik az új böngésző, sajnos a flash-tartalmak itt is a Safarihoz hasonló processzoridő-zabáláshoz vezetnek, persze nem jutunk el firefoxi mélységekbe. Egy sokreklámos ablak megnyitása után a terhelés a Chrome esetében dinamikusan változik egy magra vonatkoztatott 10 és 70 százalék között, míg ugyanez Safarinál stabil 60, Firefoxnál meg 90 százalék.

Itt el is jutottunk a kritikus részhez: ehhez a verzióhoz még nincs flash-szűrő alkalmazás, a Click To Flash-ben bíztam (ugyanaz a motor a Safariban és a Chrome-ban), de egyelőre nem megy. Napokon belül azonban várható ezen a böngészőn is a processzorok fellélegzését eredményező megoldás. Ha már az Adobe-re hiába várunk.

Tetszik a tabok fel- és eltűnése, a oldalon belüli keresés zseniálisan gyors, és egyszerre minden szórészletet kiszínez, a letöltések stílusosan az ablakok alsó felén érhetőek el, nem külön ablakon.

De mindenekelőtt a gyorsaság tetszik. Bár inkább könnyűségnek mondanám. Ha a Firefox egy gépágyú, a Safari meg egy lézerkard (felfújható strandlabdával), akkor a Chrome egy vizes törülköző. Kár, hogy már rászáradt az ujjam a gépágyúra, de talán még lerágom magam róla.

Nektek mik a tapasztalatotok?



Nintendo az iPhone-on?

Ahogy azt az alábbi videón is láthatjátok, Mario fut az Apple mobilján. Szó szerint, az olasz vízvezetékszerelő Nintendo N64-ről emulált, alacsonyfelbontású verziója a jelek szerint remekül érzi magát az iPhone-on, talán csak az irányítás jelenthet problémát a 3D-s világban.

A bravúr egyébként egy 14 éves srácnak köszönhető, aki a 3G4-nevű alkalmazás segítségével különböző N64-es programokat tud futtatni a telefonon. A fiú szerint némi finomítás ugyan még hátra van, de jövőre felbukkanhat az emulátor valamelyik nem hivatalos boltban, a Cydiában vagy a Rockban. Addig is itt a videó:



Mit rak iPhone-jára az Apple egyik első embere?

Phil Schiller ugye arról volt híres, hogy bongyor hajjal és óceánjáró hajóra elég úszógumival próbálta eljátszani a kopaszodó és csontsovány Steve Jobs dublőrét, amíg az betegszabadságát töltötte, nem tévedünk nagyot tehát, ha azt mondjuk, fontos ember a cégnél. A Császár után az egyik legfontosabb. Éppen ezért van annak jelentősége, hogy milyen alkalmazásokat pakol a fickó a mobiljára, hiszen a lista átböngészése után levonhatjuk a megfelelő tanulságot. Nem tudom, hogy mit, de biztos, hogy valamiféle következtetésre kell jutnunk.

Szóval aki iPhone-ja felmutatásával önmagát Phil Schillernek álcázva akar belógni az Apple főhadiszállására, az a következő alkalmazásokat telepítse:

Shazam
CNN.app
Facebook
MLB.com at Bat
NBA Game Time
ESPN ScoreCenter
Eliminate
geoDefense
Best Camera

Nincs mit tenni, a fickó főleg sporttal és hírekkel foglalkozik, egy árva fingóalkalmazás sincs a telefonján. Tudjátok mit? HALÁLOSAN unalmas dolog Phil Schiller iPhone-jának lenni!



Művészet lett abból, amit a legjobban gyűlölök a Macben

Annyi bajom nincs a Snow Leóval, mint Ádámnak, bár tegnap például a komplett könyvtárszerkezetemre közölte, hogy nincs jogosultságom megnézni a benne tárolt tartalmakat. Nekem, a rendszergazdának! Mivel élőlény nincs fölöttem a gépem hierarchiájában, jól látható, hogy a Snow Leo magát helyezte gazdája elé, hiszen valakinek mégiscsak kell, hogy legyen joga megnézni azokat a mappákat. Gondolom oda gyűjti a világ leigázására szőtt terveit, vagy beteges, fajtalankodó erotikus fotókat, amiken egy PC bedugja USB-kábelét egy Macbe.

Na szóval leszámítva a szélsőséges eseteket egyedült a strandlabdát utálom a gépben. Hogy Safari meg iTunes alatt rendszeresen azt kell néznem, ahogy ez a színes gömb forog a képernyő közepén, azt jelezve menthetetlenül, hogy várnom kell.

Hát ebből lett most művészet. James Theophane elhatározta, hogy megörökít valamit a jelenkorból, amihez egy, a bolhapiacokon kapható képet használt (ennek Párizsban játszódó, kislányt és kisfiút ábrázoló testvére lógott gyerekkoromban a falamon). A fickó csak felétől felfelé festette meg a témát, majd berakta középre a strandlabdát, ami egyébként forog is.

 

Bár az alkotás a régi időket idézi, amikor még egy .jpg betöltése is meg tudott akadni, elég egy szürke menüsávot rakni a festmény fölé, ráírni, hogy Safari, és máris aktualizáltuk a témát.

Egyébként így lesz még egy hibából is művészet. Szeretném látni ugyanezt homokórával is.



Multiorgazmus a jövő Titánján!

Csabával rövid gondolkozás után arra jutottunk, hogy nem lehet ennél jobban szavakba foglalni az iPhone-on videochat érzését. Itt a jövő, ez tény, nincs mese, ennyi.

Talán mindenki hallotta a hírt a héten, hogy a Fring nevű ingyenes program a videochat lehetőségét kínálja a telefonra, de a különböző források nem adtak egyértelmű felvilágosítást arra vonatkozóan, hogy pontosan hogyan lehet használni a programot.

Első számú probléma: az iPhone-nak nincs előlapi kamerája. Persze nem ijedünk meg, hiszen erre láttunk már megoldást.

A Fring válasza erre a problémára az, hogy nem lehet iPhone-ról videochat-hívást indítani,ellenben más, előlapi kamerás telefonok képét nézhetjük a kijelzőn.

Csabával hétvégén kipróbáltuk a dolgot, a hibaüzenetek rávezettek minket az egyetlen megoldásra: én a MacBookomról indítottam el a Skype-ot, miközben Csaba egy wifi-hálózatra csatlakozott. Így azt értük el, hogy ő látta az én arcomat, én nem láttam semmit, ellenben hallottam a másik fél szakadozó, recsegő hangját, amit nem értettem.

A kommunikációhoz tehát gépelni kellett, de mondom: ez a jövő. Az, hogy chatelés közben egyikünk gépelés közben láthatta a másik fél arcát, óriási dolog. Megérte frissíteni a Fringet. Zseniális. Multiorgazmus.




süti beállítások módosítása