Az ilyen napot szeretjük, amikor egyik hazai Apple-tematikájú anyag váltja a másikat. Reggel ugye megtudtuk, hogy rövidesen megérkezik Magyarországra az iPhoto Book, most meg arról adunk hírt, hogy a Kaposvári Egyetem művészeti képzését átállították Macintoshra.
Ahogy megtudtam, az intézmény művészeti kara 110 darab iMackel bővült, bár arról nincs hír, hogy melyik generáció melyik modelljével. Ha a hazai viszonyokat is figyelembe véve kéne tippelnem, azt mondanám, hogy a kifutó széria 20-as modelljeit vette meg az egyetem, amik egyébként kiváló gépek, és Kaposvár még ezzel a húzásával is 72,34 százalékkal menőbb lett, mint bármelyik másik egyetemi város az országban. Ha megtudok valamit, szólok.
Annyi biztos, hogy a beruházással ez lett az ország első, kizárólag Macekkel felszerelt egyetemi kara, a gépeket főleg a kreatív tárgyak oktatásában és a felvett anyagok vágásában használják majd. Ehhez egyébként kaptak pár kiló Final Cut Studiót is az Apcomtól.
Reggel szokás szerint végigkattintgattam a kedvenc oldalaimat, amikor belefutottam a Plastikon a címben is olvasható remek hírbe. Angelday barátainak és üzletfeleinek hála birtokába jutott egy screenshotnak, ami azt bizonyítja, hogy a magyar forgalmazó egyetlen lépésre van a képnézegető program mellé adott könyvszolgáltatás bevezetéséhez. Márpedig ez, kedveseim, remek hír!
Aki régóta olvassa a blogot, tudja, hogy egy szerintem nagyszerű szolgáltatásról van szó, amiről már akkor is írtam, amikor még bőven SteveJobs-fedőnév alatt futottunk Ádámmal. Annak idején már Emanuele Massimo, az Apcom kettővel ezelőtti vezetője is beszélt az iPhoto Book beindításáról, de neki már sajnos nem volt ideje befejezni a projektet. Őt követte Majoros Miklós, akitől Ádámmal egy titkos, Liszt Ferenc-téri találkozó keretében értesültünk a hírről, hogy rövidesen élesedik a szolgáltatás: az Apcom oldaláról már nem volt akadálya a dolognak, csak a nyomdai részt kellett még lezavarni valahogy, mondta. Aztán Majorosnak sem sikerült megnyomni a nagy piros gombot, bánta is az Apcom, hogy lemaradt a 2008-as karácsonyi szezonról, mi meg hogy még mindig nem jött meg a Book.
Végül történt egy újabb vezetőváltás, és úgy tűnik, Szeidl Tibornak sikerül, ami elődjeinek nem: új, nagyon hasznos szolgáltatást ad a magyaroknak.
Na nem biztos, hogy idén, hiszen az említett screenshot egy élesedő, majd visszavont oldalt mutat, és az nagyjából már biztosnak látszik, hogy a 2009-es karácsonyi időszakról is lemarad az Apcom: most már nem lehet komoly kampányt, komoly mennyiséget felhúzni a Book mögé, de 2010-ben várhatóan megfontolt üzemmódban elterjed a szolgáltatás az országban.
Egy különbség ugyan lesz az amerikai verzióhoz képest, a magyarban nem elég rányomni iPhotóban a Buy Book-gombra, hanem először exportálnunk kell az összeállított könyvet egy pdf-be, majd ezt töltjük fel az Apcom rendszerébe, de ez minden.
Az exportálás után ugyanis pont azt kapjuk, mint az amerikaiak: tökéletes, nyomdai minőséget az iPhoto sablonjainak hála valószínűleg remek felépítésben, formában. Elárulok egy félig-meddig titkos információt (ez egy ilyen nap): én már készítettem könyvet a magyar rendszeren keresztül. Még bőven azelőtt, hogy finisbe értek volna a tárgyalások, az Apcomnak hála nyomtattathattam egy könyvet körülbelül másfél évvel ezelőtt, amikor úgy festett, napokon belül elindul a szolgáltatás.
A minőséggel maximálisan elégedett voltam, tényleg úgy festett a könyvem, mint egy profi kiadó munkája, amit semmiféle otthoni nyomtatóval, vagy utcai fénymásolócég berendezéseivel nem lehet megközelíteni. Bár azt nem tudom, hogy a végül beinduló végleges szolgáltatás minősége hogyan viszonyul a másfél évvel ezelőtti próbanyomathoz, de ha megközelíti, esetleg meghaladja azt, akkor a macesek valóban egy remek szolgáltatással gazdagodnak Magyarországon. Tovább megyek: 16,23 százalékkal érdemesebb lesz macesnek lenni, mint annak előtte.
Már tényleg csak a magyar iTunes zenebolt beindítására várok, aztán majdnem teljesen elégedett leszek. Utóbbi egy éven belül történő megvalósulására egyébként egészen reális esély van.
A héten derült ki, hogy az Apple megvásárolt egy versenytársat, a 8 millió dalt kínáló online üzletet, Lalát. A hírek szerint - ebben a Wall Street Journal és az AllThingsDigital is megegyezik - a vásárlási összeg 85 millió dollár volt. Azóta azt találgatják, mik a pontos tervei az Apple-nek.
A Lala ugyanis streamelés útján terjesztette a zenéit, egyszer mindent ingyen meg lehetett náluk hallgatni, tíz centért korlátlanul hallgathattuk az adott számot online, az mp3-letöltéséért 79 centet kértek.
A Wall Street Journal arra a - nem meglepő - következtetésre jutott, hogy pontosan ezért vásárolták meg a céget, vagyis az Apple szeretne új szolgáltatást kínálni az előfizetőinek. Ezek alapján a megvásárolt zenéket bármilyen gépen elérhetjük online is, ráadásul még iTunes sem kell hozzá, amitől a Windowsos gépek tulajdonosai általában eléggé fáznak.
És ami talán még fontosabb: az iTunes Store kiléphetne az iTunes Store-ból, az előadóra vagy számcímre kereséskor a Google találatai között felugrana az üzlet releváns tartalma (erről nemrég egyezett meg a Lala és a Google), valamint más online üzletekben is árulhatná a dalait az Apple.
A cupertinói cég már korábban is kimutatta szándékát a nagyobb szabadság elérésére, az iTunes Preview webszolgáltatás lehetővé tette, hogy az iTunes megnyitása nélkül böngésszünk az üzletben, vagy ezen keresztül osszunk meg dalokat másokkal.
Szuper alkalmazást találtam, komolyan mondom, ritkán botlom ilyen hasznosnak tűnő programba, amiről előbb-utóbb persze nyilván kiderül, hogy semmire sem jó. Előre figyelmeztetek mindenkit, hogy véletlenül akadtam az iStat iPhone-os változatára, szóval lehet, hogy hónapok óta ott van az App Store-ban, de nekem csak most tűnt fel.
Szóval aki használ Macet, és időnként rendezgetni szokta a Dashboardot, mint nagymama a virágoskertet, az valószínűleg telepítette már a iStat Prót. Ez egy rendkívül hasznos, egyben rendkívül kellemetlen widget, merthogy egyrészt mindent elárul a gépről, másrészt meg szinte hetente frissül, és állandóan üzeneteket dobál az arcunkba, amikben az update-ekre hívja fel a figyelmünket.
Egy ideig nem is használtam, aztán most, hogy itt az új MacBook Pro, újra engedélyeztem az alkalmazást, majd persze frissítettem a programot, azóta megint tudom, hogy mekkora a processzorom hőmérséklete (42 Celsius fok), a ventilátorom fordulatszáma (1995) és hogy hányadik töltési cikluson van túl az akkumulátor a lehetséges ezerből (8). A beállítások közt keresgélve találtam rá a program iPhone-os változatára, amit a felfedezés után 0,79 eurócentért azonnal le is töltöttem.
Egy új világ nyílt meg előttem: végre a mobilom lelkiélete sem titok többé. Az akku százalékos töltöttségét például csak a 3GS-modellen lehet megnézni, az iStatnak hála viszont végre már azt is tudom, hogy a 3G-s készülékem épp 75 százalékon áll. Meg tudom nézni, hogy mennyit beszéltem a legutóbbi bekapcsolás óta a 3G-s és a 2G-s hálózaton, mennyit neteztem, mennyi videót néztem, és ami ennél is jobb, pontosan látom a szabad memóriát. Utóbbival kapcsolatban szeretném elmondani, hogy még nem kúszott három megabájt fölé, ami remekül mutatja, hogy az első két iPhone hardvere mennyire határon egyensúlyoz, a használhatatlanság és a használhatóság határán: többnyire az utóbbi oldalon találjuk, amikor viszont átcsúszik a másik télfélre, belassul, nem reagál, elköltözik Lululandbe.
Na de a csodának itt nincs vége: az alkalmazást wifi-n keresztül össze tudom kötni a Macintoshommal, és meg tudom nézni a számítógép aktuális adatait. Ehhez ugyan telepítenem kell a gépre az iStat servers nevű ingyenes programot, utána viszont már simán látom a szabad memória méretét, a merevlemez adatait, sőt, egy grafikon segítségével még az aktuális processzorhasználatot is.
Persze fogalmam sincs, hogy mire jó ez az egész, de azért van egy sejtésem: a totális kontrollról. Nyilván nem gördít előre egy megakadt beszélgetést, ha bekiabálom, hogy "odahaza 11 százalékos a processzorom kihasználtsága!", nem húz ki az információ semmilyen utcai verekedésből, de a gép hangulatának ismerete, az adatok pontos nyomonkövethetősége elhiteti az emberrel, hogy valamennyire még uralja a technológiát.
Pár év, és már a technológia fogja ezt elhitetni velünk, hogy nyugodtabbak legyünk, amíg ő átveszi a világhatalmat.
Csak kapkodjuk a fejünk, úgy záporoznak a frissítések. Java, wifi, miegymás, arra például már nem is emlékszem, mit raktam fel tegnap, de körülbelül hetven megabájt volt, szóval biztosan megérte!
Nemsokára azonban mindezt, és még sokkal többet megkapjuk egyben egy gondolom körülbelül nyolcszáz megabájtos csomagban, amit úgy hívnak majd: 10.6.3. A Snow Leopard harmadik frissítését jelenleg a bétatesztelők nyúzzák, nagyon helyes, legyen mondjuk az, hogy most először ők szopnak vele, és nem a vásárlók. Eddig ugyanis úgy tűnt, mintha a bétatesztelést is ránk bízták volna, mert az új Leo rendszerint olyan extrém hibajelenségeket produkált sima használat közben, mintha egy lépegető exkavátorral álltunk volna neki egy precíziós svájci óra fogaskerék-cseréjének.
Nem akarok több strandlabdát látni egy Prónak nevezett konfiguráción! Ezzel kapcsolatban itt egy videó, amit winlivnek köszönhetünk, és ami remekül kifejezi, hogy a világ ezúttal egy emberként kifogásolja a Mac OS X tökölődését:
A blogon található valamennyi írás, valamint a fényképek egy része a szerző saját tulajdonát képezik, amelyek másolása, terjesztése kizárólag előzetes engedéllyel lehetséges.
.png)
