Annyi bajom nincs a Snow Leóval, mint Ádámnak, bár tegnap például a komplett könyvtárszerkezetemre közölte, hogy nincs jogosultságom megnézni a benne tárolt tartalmakat. Nekem, a rendszergazdának! Mivel élőlény nincs fölöttem a gépem hierarchiájában, jól látható, hogy a Snow Leo magát helyezte gazdája elé, hiszen valakinek mégiscsak kell, hogy legyen joga megnézni azokat a mappákat. Gondolom oda gyűjti a világ leigázására szőtt terveit, vagy beteges, fajtalankodó erotikus fotókat, amiken egy PC bedugja USB-kábelét egy Macbe.

Na szóval leszámítva a szélsőséges eseteket egyedült a strandlabdát utálom a gépben. Hogy Safari meg iTunes alatt rendszeresen azt kell néznem, ahogy ez a színes gömb forog a képernyő közepén, azt jelezve menthetetlenül, hogy várnom kell.

Hát ebből lett most művészet. James Theophane elhatározta, hogy megörökít valamit a jelenkorból, amihez egy, a bolhapiacokon kapható képet használt (ennek Párizsban játszódó, kislányt és kisfiút ábrázoló testvére lógott gyerekkoromban a falamon). A fickó csak felétől felfelé festette meg a témát, majd berakta középre a strandlabdát, ami egyébként forog is.

Bár az alkotás a régi időket idézi, amikor még egy .jpg betöltése is meg tudott akadni, elég egy szürke menüsávot rakni a festmény fölé, ráírni, hogy Safari, és máris aktualizáltuk a témát.

Egyébként így lesz még egy hibából is művészet. Szeretném látni ugyanezt homokórával is.