Hát ez ocsmány, mondtam, amikor megláttam a T-Mobile G1-et. Azóta persze kristályosodott valamennyit a véleményem, de a világsajtó jelentős részével együtt én sem tudtam feldolgozni, hogy a Google platformja pont egy ilyen rondaságban kezdi meg földi pályafutását. Pedig a HTC csinált már kimondottan pofás készülékeket is, a G1 viszont valami olyan szinten rusnyára sikerült, hogy még a márka elvakult rajongói is sokkot kaptak. Az Android persze sokkal több puszta csomagolásnál, de hiába okos, kedves a lány, ha közben olyan arca van, mint Paudits Bélának.
Maga a szoftver már egy fokkal jobban fest, meg az Androidnál most még nem is annyira szempont a megjelenés: ez a platform első verziója, amit ráadásul személyre szabhatnak a gyártók, mindenki úgy rontja el, szépíti meg, ahogy akarja. Mindez persze nem vigasztalja azokat, akik megveszik a G1-et, mert a megjelent videókról meg beszámolókról kiderült, hogy egységes felületről nem különösebben beszélhetünk, minden alkalmazás úgy néz ki, mintha más-más eszközökről származna.
A Gizmodo rögtön meg is találta az Android hibájának alfáját és ómegáját, az órát: a mobilon van egy digitális meg egy analóg verzió is, ezek azonban a sajtófotón nem egyszerre járnak, mert az egyik 2:47-et a másik meg 9:10-et mutat. Mindennek persze nincs nagy jelentősége, de a blog megjegyzi, hogy a hibát egy olyan fotón találták, amit a Google a mobil népszerűsítésére küldött szét, ezért az odafigyelés hiányáról tanúskodik, ami a Gizmodo szerint általában jellemző a platformra.
Az első benyomások persze bármennyire is meghatározók, sokszor tévesek, és a komoly tesztek még hátravannak, de az már biztos, hogy az Android nem váltja ki a júzerekből az iPhone-ra jellemző wow-effektet. Nem is kell neki, mert a Google nem azt ígérte, hogy platformjával lecsalja a lányokról a bugyit, hanem hogy egy használható rendszert dob piacra.
A HTC részértől hozzáadott-értéket képvisel a teljes értékű fizikai billentyűzet, ami nekem például nem hiányzik az iPhone-ból, de nagyon sokaknak igen: ők biztos az első androidos készüléket választják majd. Fontos a bővíthetőség, mert a G1-be MicroSD-t is rakhat, akinek az iPhone 16 gigabájtja kevés, meg persze ott van az Android market, aminek a legnagyobb előnye az egyik legnagyobb hátránya is egyben.
A Google alkalmazásboltja az Apple App Store-ral szemben tökéletesen nyitott lesz, bárki azt tölthet fel, amit akar, úgyhogy a professzionális programoktól a fingós szoftverig megjelenhet majd minden. A szabadság azonban visszafogottabb kontrollt jelent, úgyhogy az Android mentsen meg minket a boltból támadó kórokozóktól, amik hazavágják majd a telefont.
Jó, hogy a mobil olvassa a Word, az Excel fájljait, felismeri a PDF-et, de kár, hogy csak hülyén néz, ha Gmail helyett Exchange-dzsel kéne szót értenie. A G1 böngészője a Chrome Lite, ami állítólag szépen jeleníti meg a weblapokat, Skype viszont az iPhone-hoz hasonlóan a Google-HTC készüléken sincs. Van viszont zeneletöltési lehetőség, aminek a hátterében az Amazont áll, választék tehát van bőven.
A Gizmodo szerint mindenesetre a csúnya plasztikba erőszakolt csúnya GUI alapvetően meghatározza kapcsolatunkat a mobillal, és bár lehet, hogy az Android praktikus, manapság már sokat nyom a latba a kütyü és a tulaj közti emocionális kötelék. Van, akinek ez nem számít, de ez a csoport túl kicsi ahhoz, hogy sikerterméket tudjon varázsolni egy mobilból. A tömegek szeretni akarják a készüléküket, aminek a blog szerint a G1 képtelen megfelelni.
Mindenesetre minket még nem érintenek a hibák és a jóságok sem, mert a HTC G1 Amerikában is csak október végén kerül a boltokba, kétéves hűség mellett 179 dolláros áron, a britekhez egy hónappal később jut el a mobil. Európa többi része viszont 2009-ig várhat. Addig is szedjük össze, hogy milyen funkciók miatt kell rettegnie az Apple-nek, a Microsoftnak és a Symbiannak, írjátok le, hogy nektek miért tetszik az Android!
Sokan panaszkodnak arról, hogy a 2.1-es firmware óta nem úgy működik az iPhone levelezője, mint ahogy az elvárható lenne. A sokan alatt azt értem, hogy én is.
A legfontosabb megállapítás, hogy a középső iPod egyre kevésbé fotogén. Az első nemcsak szép volt, a fotókon is remekül nézett ki, míg a második az életben és a valóságban is csúnyára sikerült (mondhatom, nekem is olyanom van). A harmadik képeken randa, a valóságban egész mutatós volt, míg a negyedik leginkább semmilyennek tűnt, amíg élőben nem láttam, amikor viszont kiderült, hogy gyönyörű. A kivitelezés minősége, az enyhe hajlítás, az elkeskenyedés a széleken, mind-mind hatásos optikai tuning, és komolyan gondolom, amikor azt írom, hogy a negyedik nano az első óta messze a legszebb. Ennek persze nem lenne jelentősége, ha emóciók nélküli robotok lennénk, de én például nem vagyok az, és örülök, ha a körülöttem található tárgyak kinéznek valahogy. Például jól.
