Most már lassan a piac minden szegletében belefutunk a két vállalatba, kezdve az okostelefonokkal. Én általában azt láttam, hogy a Huawei, amit szokás a kínai vezetés előretolt tech-bástyájaként emlegetni, eleve jó áron ad egész jó kütyüket, amire a Xiaomi rátesz egy lapáttal, és még olcsóban kínál hasonlót vagy még többet.
Most egy olyan területen próbáltam ki őket, ami nagy homály volt nekem mindig: az okosmérlegek területén. Kiválasztottunk árban két közeli terméket: a Xiaomi és a Huawei mérlege is 10 ezer forint körüli, tehát viszonylag olcsón kínálják az okos funkciókat, egyik többet, másik kevesebbet.
Megmondom őszintén, hogy ha mérlegről van szó, sejtelmem sincs, mi számít jónak. Gondolom az, ami pontos. De hogy mennyire pontos egy mérleg, sokszor sosem jövünk rá. Sokan azt kedvelik, amelyik kevesebbet mutat, és felháborodnak, ha egy új jövevény többet mér. Az biztos, hogy nyugodtan kell állni a mérlegen, a súlyunkat egyenlően elosztva, mert akár okos egy mérleg, akár nem, a mocorgástól mindegyik hülyeségeket kezd mutatni. A két mérleg között mocorgásmentes állapotban 20-30 dekányi eltérés volt, nekem ez belefér.
Xiaomi Smart Scale
Kinézetre a két mérleg kábé egyforma: egy mutatós, 30-szor 30 centis fehér üveglap, amin kijelző nem látszik, de ha ráállunk, azért valamennyi információ felvillan. Legfontosabb: a súlyunk.
A többi már az appban dől el. A Xiaomi mérleghez a Mi Fit appot kell letölteni, ami a nevéből adódóan egyáltalán nem csak a mérleg adataival foglalkozik majd. Ez az app integrálja a cég összes fitneszkütyüjét, így ha mondjuk veszünk egy Mi Band 3 aktivitásmérőt, ami az árához képest igen sokmindent tud, akkor összesen a kettőért 20 ezerből már olyan tárházát kapjuk a karácsonyi zabálás okozta elhízás zsugorítófegyvereinek, amivel ha biztos győzelmet nem is aratunk, szépen nyomon tudjuk követni a fejlődésünket.
Az appban megadjuk a magasságunkat, nemünket, születési időnket, és felvihetünk több felhasználót is. A párosítás az appal nagyon egyszerű, elindítod a programot a telefonon, ráállsz a mérlegre, és már meg is van. Az előző két mondat mindkét mérlegre igaz egyébként.
A súlymérés után a Mi Fit rögtön kiírja, hogy a megadott paraméterekkel az emberek mely csoportjába tartozunk. Így írhat olyanokat, mint hogy könnyebb vagy, mint a hasonló felhasználók 90 százaléka, vagy épp 9 százaléka. Előbbinél sovány vagy, utóbbinál nem annyira.
A mérleg nemcsak súlyt mér, de kiírja a testzsírarányt is, valamint a kategóriát ehhez: elhízott, közepes, sovány és így tovább. Az appban pedig láthatjuk a fejlődésünket, bár a felhasználóváltás nem annyira egyértelmű, mint amennyire azt szeretnénk. Az appban manuálisan is hozzáadhatunk mért súlyt, illetve találunk egy csecsemő mérése opciót, aminél először a mérleg megmér minket baba nélkül, majd babát a kézben tartva. A két számot kivonja egymásból, a kivonás abszolútértékét pedig kiírja. Méréseket könnyedén lehet törölni egyébként, így véletlenül hozzánk beírt, vagy véletlenül ruhában mért tömegeket eltüntethetünk.
Összességében: A mérleg nem ígér túl sokat: súlyt mér. A cégnek van olyan mérlege, ami többre képes, de az a 15 ezres kategóriában mozog, így ennél maradtam. Az viszont nagyon szimpatikus, hogy a súlyt kontextusba helyezi, és egy integrált appban próbál rávenni arra, hogy törődj többet az egészségeddel.
A Xiaomi mérlege kapható itt 10.990 forintért, az eggyel okosabb mérlegük 14.990 forint.
Huawei AH100
Típikus almát a körtével összehasonlítás lesz, de a Huawei-től az AH100 modell nemhogy annyiba kerül, mint a Xiaomi mérlege, de még olcsóbb is az Aqua Webshopban: 8.990 forint a 10.990 forint helyett. Ennek ellenére nemhogy csak súlyt mér, de testzsír-százalékot, testvíztartalmat, izomtömeg-indexet, csontok ásványianyag- tartalmát, proteint, zsigeri zsírszintet, alapanyagcsere sebességet.
Ennek megfelelően a mérlegen állás is eltart néhány másodpercig, míg végigfuttatja rajtunk azt a kevés kis áramot, és a visszaérkező jeleket kielemzi. Pészmékeres betegek ne használják (egyes tesztek a terhes nőknél is ellenjavallták a használatot, de ahogy utánanéztem, ez inkább egy városi legenda, nincs tudományos alapja. A termék gyártója sem írt ilyenről, csak hogy a terhes nőknél pontatlanok az adatok).
Ahogy ránk szakad ez a sok információ, leginkább kilogrammban, százalékban vagy kcal/d-ben, nem tudjuk, mihez kezdjünk vele. Az app nem helyezi ezt kontextusba, az egyes mérési eredményekről ugyan leírja magyarul, mi az, de hogy a tiéd sok, vagy kevés? Hajrá Google, hajrá személyi edző.
Az app itt kifejezetten a mérleghez készült, nem egy integrált fitneszközpont, inkább egészségügyi a szemlélet. Külön kiírja sorban az előző méréseket, aktuális legfelül kibontva, valamint a napi, heti, havi vagy éves bontásban kimutatott tömeg, zsír és izom trendeket. Hogy hogyan változtál. A plusz felhasználók felvitele egyértelműbb, mint a Xiaomi esetében, a jobb felső sarokban láthatod mindig, névvel, kiről van épp szó, és itt lehet váltani személyt is.
Összességében: Ezért az árért a Huawei mérlege a számomra felfoghatónál több mérési lehetőséget kínál, egy pofás kis appal, ami ugyan sok támpontot nem ad nekünk arra vonatkozóan, hogy sokat vagy keveset mértünk, de ha komolyan vesszük a fitneszt, egészséget, egy idő után úgyis tudni fogjuk, hová helyezzük el a számokat. Valamint jól nyomon követhetjük a zsír- és izomszintünket.
A Huawei AH100 ára akciósan 8990 forint, kapható itt.
Ne értsük félre: az okosmérleg nem azt jelenti, hogy a mérleg sok funkciót tud, és minél okosabb, annál többet. Valójában testzsírszázalékot több "butamérleg" is tud mérni, az Alibabán 6-8 dolláros egységáron árulnak egy 500 darabos szállítmányt, ami aztán egy magyar egészségügyi webshopba érve már 6800 forintra nőtt. Ennél azért sokkal jobban megéri még rátenni néhány ezret, és cserébe a fenti két eszközből választhatunk.
Az Aqua Webshop az Appleblog feat. Almalé és Kungfu partnere.
szucsadam
2018.07.16. 07:58
Címkék: kína vélemény muji xiaomi
A Xiaomi ezidáig maga volt a “kínai Apple”. Így is nevezték, na nem azért, mert a vállalati kultúra, vagy a fejlesztések hasonló szinten jártak volna, inkább azért, mert a cég mindent megtett a tökéletes koppintásért. Az összes elképzelhető területen.
Itt láthattok egy termék-összehasonlítást, amiből tisztán látszik a trend négy évvel ezelőtt, de ha ez nem lenne elég, elmondom: Lei Jun, a cég vezetője farmer-garbóban jelentette be az új termékeit, egy vaskos “one more thing…” felirat kíséretében. Ennyire.
Érdekes azonban, hogy mi történt négy év alatt. A Xiaomi, ami két évvel a fenti összehasonlítás után részesedésével már megelőzte az Apple-t a kínai okostelefon-piacon, ma már egészen más irányt vett. Elkezdett eltávolodni a tech-vonaltól, és mindenféle hétköznapi terméket, fogkefét, párnát és hasonlókat árulni, persze más brand alatt. Mégis, a vásárlók nagy százalékban azért veszik onnan a cuccokat, mert tudják, ez Xiaomi.
Maga a Xiaomi is elismerte, hogy szeretnének egy másik cégre hasonlítani. Ezúttal a japán Mujira.
Azt állították, ők szeretnének lenni a tech-szektor Mujija. Ha pedig ezt állítást szeretnénk a helyén kezelni, muszáj megtudnunk, mi is az a Muji.
A Mujit 1979-ben alapították, irodaszereket, ruhákat, kaját és konyhai eszközöket árultak. Aztán egyre több mindent. A cég filozófiája nagyon szimpatikus volt mindig is: minimalista dizájn, az újrafelhasználás támogatása, alacsony árak, nagy választék, jó minőség és brand-mentesség. Ez utóbbi alatt egy nagyon ügyes marketingre kell gondolni, ami abból áll, hogy az emberekkel felismertették a minimalista dizájnjukat, és a logómentes termékeiket, márkajelzés nélkül is.
Kiadtak például egy autót, a Nissannal karöltve, amin szintén a világon semmi márkajelzés nem volt. Olyan pólót dobtak piacra, amire a vásárlók a saját logójukat vagy üzenetüket nyomtathatták, külön költség nélkül. Az elv az volt, hogy a vásárlási élményt, a termékek logó nélküli, valóban minimalista esztétikáját a vevők élőszóban terjesztik, így nőnek nagyra. Sikerült.
Akkor most képzeljük el a Mujit tech-vállalatként. Ugyanazt az eredményt kapjuk, amivé az Apple könnyedén válhatott volna, és aminek nagyon szurkoltam még sok-sok évvel ezelőtt. Ami tényleg megváltoztatta volna a játékszabályokat.
Jony Ive dizájnjai ígéretesek voltak. Tényleg letisztult, tényleg minimalista alkotásokkal pakolta tele a céget. Persze ott világított az almalogó, de legalább az esztétikum megmaradt. Könnyen használható, fakocka egyszerűségű termékeket gyártottak, amik működtek. Persze olyan gombokat kellett tenni az ablakokra, hogy az ember meg akarja nyalni. Ezek voltak azok a pontok, amikor Jobs beleszólt a dizájnba. Viszont könnyen elképzelhető, hogy az Apple a Muji irányába is tolódhatott volna.
De nem ezek voltak a legnagyobb különbségek. A legnagyobb különbség az irdatlan profit hajszolása volt. Nem egészen minimalista termékeket, hatalmas árréssel kezdtek árulni, immár két helyen bicsaklott meg a dolog.
Persze a profit jó dolog, sőt kötelező a túléléshez egy részvénytársaság esetében. Aztán hogy ennek a profitnak mennyi hajtóereje, jelentősége volt a cég effektív munkájában, tekintve a komplett országok felvásárlására elegendő, kihasználatlan tőketartalékot, mindenki döntse el maga. Azt viszont el tudjuk képzelni, hogy ha ezt a fel nem használt pénzt NEM gyűjtötték volna be - vagy egy átlagos iparági árréssel dolgoznak -, milyen céggé váltak volna.
Ma is felismerhető egy MacBook Pro vagy egy iPhone X csupán egy pillantással, ez korábban ugyanilyen élesen látszott. Egy MacBook Air annyival haladta meg a korát, hogy évekig tartott, míg a versenytársak egyáltalán lemásolták a dolgot. Az iOS korábban egyszerűbb volt: ahogy érkezett az igény a ficsörökre, úgy pakolták tele lehúzható, felhúzható, lapozható centerekkel a rendszert. Engedélyezték a widgeteket, de száműzték azokat az asztalokról, így, míg korábban egyszerűbbnek tűntek az Androidhoz képest, nekem ebben a percben inkább úgy rémlett, kezdenek belegabalyodni a fejlesztési szálakba.
Tudnak egyszerűt, letisztultat alkotni, de mára már rettegnek tőle. Úgy érzik, hogy ha nincs meg a csillogás, nem kérhetnek annyi pénzt, amit szeretnének.
Nagyon kellene a tech-szektornak egy tech-Muji, vagy ha úgy jobban el tudjuk képzeni itt Magyarországon, egy tech-IKEA. Elérhető árú, tömegeknek szóló, letisztult, a maga minőségi szintjén kifogástalanul elkészített termékekkel. A Xiaomi is érezte ezt az igényt, és be is jelentkezett a szerepre, de úgy tűnik, nem sikerült nekik a mutatvány. Ahelyett, hogy egy filozófiát implementáltak volna a saját arcukra, a kínai Muji-vá váltak, éppúgy, ahogy korábban a kínai Apple-lé alakultak.
Ilyen az, amikor egy vállalatnak nincs kultúrája. Nincs hová implementálni, mert nincs saját test, csak utánozni képes. Úgyhogy várhatok tovább, hogy végre valahol kinőjön a földből az ideális tech-cég, addig pedig a második legjobb lehetőségnek még mindig marad az Apple.
szucsadam
2015.05.07. 19:46
Címkék: kína xiaomi
Oké, kezdjük néhány fontos kijelentéssel, ami elhelyezi a megfelelő helyre a fejünkben a Xiaomit.
A Xiaomi a világ harmadik legnagyobb okostelefongyártója.
A Xiaomi ugyan kacsingat a Kínán kívüli eladások felé, alapvetően mégis az anyaországon belül értékesíti a legtöbb készülékét.
A Xiaomi olcsó telefonokat gyárt.
Egyik kijelentésről sem biztos, hogy megállja a helyét egy-két év múlva.
A helyzet az, hogy a Xiaomi, legyen akármekkora cég, mindig kicsit lesajnált lesz. Elképesztő dizájnlenyúlásokat valósítanak meg, milliméterről milliméterre leutánozva leginkább az Apple termékeit. És az átlagfelhasználókat nem érdekli, hogy a termék egy hosszas, igényes tervezési munka eredménye-e, vagy egy - gépiesebb mérnöki munkát igénylő - lenyúlásé. Őket inkább az érdekli, hogy az Mi 4i, a Xiaomi első Kínán kívül is árusítani kezdett telefonja alig több mint 200 dollár, 50 ezer forint. Erős a hardver, jó a kijelző, a ház meg megszólalásig az iPhone 5c-t idézi.
És most lehet jönni azzal, hogy a kínai cégek már nem csak az utánzásra mennek (ahogy ebben a cikkben is olvasható), és hogy elkezdte érdekelni az új startupokat az innováció. A valóság az, hogy a Xiaomi, a 45 milliárd dolláros cég pont a régi felfogást vitte iszonyú sikerre.
De mekkora a különbség a kínai siker és a világsiker között?
Tovább olvasom
szucsadam
2014.12.16. 08:57
Címkék: kína xiaomi
Nagy csinnadrattával jelentette be a Wall Street Journal novemberben, általuk megtekintett titkos dokumentumokra hivatkozva, hogy a Xiaomi 2013-ban megduplázta a nyereségét, 566 millió dollárnak megfelelő jüanra. Ez azért jelentős, mert azt bizonyította, hogy a Xiaomi üzleti modellje életképes, sőt virágzik, a cég az Apple és a Samsung babérjaira is törhet éveken belül - ahogy azt a cég vezetője be is jelentette nemrég.
Aztán borult a bili. A Reuters a kínai értékpapír-jelentésekből nemrég megtudta a valódi számokat, amik viszont egyáltalán nem ennyire szívderítőek. A Xiaomi 2013-ban a valódi kimutatások alapján összesen 56 millió dollárnyi profitot realizált, 4,3 milliárd dolláros (!) bevétel mellett.
Vagyis nem kétszeresére nőtt egy év alatt a profitja, hanem ötödére csökkent.
56 millió dollár nagyon kevés. Ha igaz, a cég egymilliárd dolláros befektetéssel menne neki a nemzetközi terjeszkedésnek, hitelből. Kérdés, melyik bank adna annyi kölcsönt, amennyit a cég 18 év alatt is csak úgy tudna kitermelni, ha a teljes profitját törlesztésre fordítja.
És nemcsak a profit mértéke kicsi, hanem ennek megfelelően a profit margin is. Kevesebb mint 2 százalék. Az Apple Kínában, vagyis ugyanazon a piacon 33 százalékot tudott elérni. Hiába tehát az évek óta tartó kitartó másolás, a pengevastagságú árrés és a sok-sok eladott készülék, a Xiaomi nem képes igazán nyereséges cég lenni. És ez az elemzők és a befektetők szerint is veszélyes, mert nem ad stabil alapot a cégnek.
Ha érdekel, milyen termékekkel másolja a Xiaomi az Apple-t, ezeket a képeket ajánlom.
Ha szeretnél minket Facebookon is követni, akkor meg ezt.