Amikor az Apple Watch megjelent 2015-ben, midnenki a karórák új generációjáról beszélt, és a svájci gyártók megrendüléséről. Utóbbit különösen azért gondolhatták, mert az Apple nem átallt kiadni egy 5000 dolláros verziót, a divat és a luxus világában téve egy rövid kanyart. Később ezt a modellt elfelejtették.
Azóta az okosórák piaca hatalmasra nőtt. Voltak olyan folyamatok, amikre számítottunk: hasonló termékeket más gyártók olcsóbban szolgáltattak, bár a pulzusérzékelés, és most az EKG pontossága kissé megfoghatatlan, kevéssé egzakt előnyhöz juttatta az Apple-órát. Vagyis elkezdtük aszerint osztályozni ezt az épphogy megszületett kategóriát, hogy milyen fitnesz- és egészségvédelmi műszereket tartalmaznak.
Közben az okosórák olyan újításokkal próbáltak kitűnni a tömegből, mint hogy mindig mutatják az időt. A Samsung Gear S3 pont ezt a hülyén hangzó ígéretet tette az always-on kijelzőjével, amit nem kell felemelni a leolvasáshoz. Egy olyan lehetőség ez, amit az okosórák előtt minden óra kőbalta természetességgel hozott. Ő volt az első transz-okosóra.
Mostanra már a Withings is kiadott egy hibrid elgondolás mentén született terméket: egy analóg okosórát (így persze mindig látható, hány óra), amibe egy pulzusmérőt, EKG-t és sztetoszkópot is építettek. Ők tehát annyira fókuszáltak az orvosi lehetőségekre, hogy minden mást elvetettek.
A tökéletes zavar azonban nem az okosóra-gyártók felől érkezett. Ők ellettek volna ezzel a kiforratlan, identitásmentes világgal, amit alkottak, de nemrég a Moser tett le az asztalra egy méretes kutyaszart. Ezt:
Ez egy Apple Watch-ra hasonlító mechanikus óra, aminek egy tourbillon szerkezet látszik az előlapján - más semmi. Gondolhatnánk, hogy létrehoztak egy mechanikus, hagyományos órát egy modern köntösben, de ez túl evidens lett volna. Különben is, ilyet már csináltak korábban, most nagyobbat kellett dobni.
A fenti óra ugyanis nem tartalmaz sem kijelzőt, sem óramutatókat. A koronát kihúzva lehet beállítani időt, az óra pedig a percjelző hangok állításával adja tudomásunkra, ha közeledünk ehhez az időponthoz, és kezdünk elkésni. A Moser azt állítja, ezzel a szerkezettel vissza akartak térni az órakészítés alapjaihoz, létrehozni valamit, ami nem időt rabló értesítéseket mutogat neked, hanem… semmit. Az óra veleje: ezzel az eszközzel tudod, ha késel.
Mennyibe is kerülhetne az óra, ha nem 350 ezer dollárba, 98 millió forintba? Nesze neked 5000 dolláros Apple Watch Edition.
Teljes képzavar van tehát, stornó és vissza az alapokhoz. De mondok valami érdekeset: szerintem a Moser iránya egyáltalán nem is hülyeség. Az Apple-nek kellene lennie annak a cégnek, akik úgy valósítják meg a Moser ideáját, hogy ők profitálnak a végén a dologból. Ráadásul úgy törnének be a divat porondjára, ahogy soha eddig. Nem izzadságszagú alkukkal, hanem teljesen természetesen. Mondom, mi kell:
Apple Watch Shuffle.
Aki nem tudná, mi az az iPod Shuffle, ahonnan az elnevezést csórtam:
Egy kijelző nélküli zenelejátszó volt. Az volt benne a csodálatos, hogy tényleg nem rabolta az időnket, volt rajta play gomb, meg léptetés meg hangerő. Ami hiányzott róla, az a Siri, egy olyan hangvezérlés, ami többre is képes lett volna, mint amire az iPod Shuffle-t szánták. Még mielőtt eljött volna az ideje egy ilyen készüléknek, az Apple megszüntette az egészet.
Az idea viszont az Apple Watch-ból származva jöhetne el ismét. Egy óra, aminek nincs mutatója, sem kijelzője. Nem is látszik rajta, hogy óra. Inkább olyan, mint egy ékszer. Egy baromi szép, formatervezett divatcucc, aminek nem csak a szíját tervezi valami menő dizájner, de az egészet, úgy ahogy van. Siri, meg az S-chip, meg a Bluetooth chip, az eSIM, giroszkóp meg a többi ott van valahol, a fémburkolat alá rejtve. Az egésszel csak AirPodokon és iOS-en keresztül kommunikálhatsz, és az egyetlen, amiben a külvilág felé is szerkezetként látszódna, azok a csukló felé néző érzékelők lennének. Mert orvosi- és fitnesz szempontokból sokban hasonlítana egy GPS nélküli Apple Watch-ra, csak másban nem. Mert minden mást igazi és menő ékszerészek készítenének.
fotó: William Henry
Az Apple Watch Shuffle úgy lenne divatos, hogy technológiát bújtat a hagyományos divatba. Nem követelné, hogy nézz a kijelzőjére minden értesítéskor, cseszeget AirPodon, ha akarod. Tudna minden menő szabványt, de a felesleges hivalkodás, csillogó kijelzők nélkül. Lejátszana zenét, megmondaná az időt, felolvasná a könyveinket, megértené a hanggal elmondott fitneszbeállításainkat, mérne EKG-t, pulzust kérésre és automatikusan, értesítéseket állíthatnánk be vele, akár még telefonhívást is indíthatnánk vele, vagy posztolhatnánk valami közösségi oldalra is. Share my result. Share what I’m listening to.
Én díjaznám a kijelző nélküli okoskarkötőt az Apple-től. Mert tényleg szép lenne, egy ékszer, a technológiát elrejtve. Mert anélkül lehetne vele kommunikálni, hogy kijelzőt nyomkodnék. Hasonló irány a Mi Band is, ami egy Nokia 5110-es kijelzési képességét vegyíti a modern kommunikációs szabványokkal és mérésekkel, és az egészet kizárólag az a bizonyos aprócska kijelző teszi olcsóvá, gagyivá. Ha ki lehetne hagyni, az hirtelen többletérték lenne, nem pedig spórolás.
Ha az Apple adja ki, egy ilyen megoldásért akár lehetne többet is kérni, mint egy Apple Watch-ért. Na nem az alapmodellért, Jony Ive dizájnját vegye akinek csak a tech kell, de ettől felfelé, divatházak logójával dizájnstükk lenne a cucc. És amúgy, mellékesen, felőlem harangjátékot is játszhat percenként, figyelmeztetve a naptárban lévő eseményekre. A Mosernek igaza van: a kijelzőt eliminálni kell. De nem úgy, hogy visszamegyünk az ingaóráig. Hanem úgy, hogy előre tekintünk, a láthatatlan technológia felé.
szucsadam
2019.01.11. 10:17
Címkék: vélemény
Nem hiszünk a szemünknek: először az Amazon Echo hangszóróról derült ki, hogy tudja az Apple Musicot, aztán egy Samsung tévéről jelentették be, hogy AirPlay 2 kompatibilis. Aztán egyre többen jöttek utánuk: a CES után elmondhatjuk, hogy a HomeKit integráció mellett az AirPlay 2 és az Apple Music támogatás is egy külön matrica lehetne a termékek csomagolásán. És noha az Apple nem szokott részt venni a CES-en, a jelenléte most mégis sokkal érezhetőbb volt, mint eddig. Licencekkel, saját, mások készülékeibe épített MFi azonosító chipekkel van ott, meg egy hatalmas hirdetéssel, miszerint a privacy mindennél fontosabb. Ők ezt nyújtják, a hardvereikkel, de főleg a szolgáltatásaikkal.
Közben a másik oldalon, a hardverek terén az Apple nem villantott valami nagyot tavaly. Egy csomó kötelező bemutató erre az évre csúszott át, miközben 2019-ben is be kéne mutatni egy rakás dolgot. A húzótermék, az iPhone nincs valami jó bőrben: épp most döntött úgy a cég, hogy megteszik, amit eddig kábé soha: árat csökkentettek a kínai piaci viszonteladók felé. Olcsóbban kapják az idei készülékeket.
Az Apple szereti határozottan állítani magáról, hogy hardvergyártó cég, minden más csak másodlagos. Összekötni a szolgáltatásokat és szoftvereket a legfontosabb pénztermelővel: a vassal. Most viszont, a fenti lépésekkel úgy látom, hogy eltávolodnak ettől az ideától.
Az Apple egyre inkább nyitja ki a platformokat, beáldozva bizonyos hardvereken elérhető nyereséget.
Milyen hardverekről beszélünk jelenleg? A HomeKittel nem mondtak le semmiről, soha nem gyártottak okosotthonos érzékelőket, ebből nem volt soha nyereségük. Az Apple Music más okoshangfalakkal való integrációjával viszont a HomePod alatt vágták ki a fát, legalábbis részben. Egy Apple ökoszisztémában a Siri miatt még mindig ez a legjobb megoldás, és a hangminősége is iszonyú jó, de az Apple Music többé nem visszatartó erő a konkurenciával szemben. Ennek egyébként így örülünk, jó lépés, meg a HomePod egyébként sem egy fejőstehén.
Mi sínyli meg azt, hogy AirPlay 2 kompatibilis okostévék jönnek? Hát az Apple TV. Sokak állítják, hogy az iOS eszköz tükrözése a legfontosabb ficsöre az Apple TV-nek számukra, főleg hogy mondjuk egy okostévében alapból is van Youtube meg hasonlók. A játékok továbbra sem honosodtak meg igazán a tévén. Látható ezen a lépésen, hogy a cég végképp feladta, hogy valaha is tévét gyártson, mint ahogy volt ez pletyka néhány éve. Így, hogy az Apple TV kevésbé fontos eszköz lett, fölé rakni egy jó és drága panelt, mindezt pedig sok pénzért adni - ők is érzik, hogy így már nem fog menni.
Az Apple tudatosan beáldozott tehát két kevéssé fogyó terméket azért, hogy nyisson. Mi ennek az értelme? A szolgáltatásokból származó bevételek növekedése.
Ahogy a vártnál kevesebb iOS eszköz fogy, úgy a vártnál kevesebb új előfizetőre is számítanak, vagyis a szolgáltatások bevételei is kisebbek lesznek. Ami nem egy mellékes dolog, hiszen a cég ezen üzletága többet hoz nekik, mint az iPadek összesen. 10 milliárdot cash-t termelt most egy negyedév alatt, és a cég 2020-ra évente 50 milliárd dollárt szeretne begyűjteni ezen. És így sikerülhet is nekik.
Foglaljuk össze: az Apple láthatóan ritkán tud átütő erejű fejlesztéseket bemutatni, miközben a termékpaletta egyre szélesebb, de a kötelező hardverfrissítésekkel meg késnek. Az árképzés - drágítás - miatt a meglévő termékek piaci részesedése csökkenhet, de ezen a téren az iPhone-t leszámítva egyébként sem voltak az élvonalban. Túl sok termék túl lassan frissül, miközben a szolgáltatások üzletág egyedül akkorára nőtt, mint egy nagyvállalat. Tim Cook pedig szép lassan áthelyezi a súlyt arra a lábra, ami megy, ahelyett, ami kevésbé.
Egyébként ez nem rossz stratégia. Mondjuk több elemben is hasonlít az 1997 előtti Apple-re, ami túl sokféle terméket próbált fejleszteni, és az OS 8-at pedig nem védte a klóngyártást megelőző licencekkel, így a Macek mellett megjelentek az olcsóbb, Mac OS-sel szerelt számítógépek. Ez utóbbi végül pénzbe került a cégnek: 50 dollárt kaptak minden klón után, de a Mac árbevétele nagyobb mértékben csökkent.
Rövidlátó lépés volt tehát, míg Cook stratégiája sokkal átgondoltabb. És igen, pénzbe kerül majd az Apple-nek ez is rövid távon, de a szolgáltatásokon gyorsan behajthatják ezt, ha egyedi tartalmakkal, és a 2019-re beígért új szolgáltatásokkal be tudnak szippantani új előfizetőket.
Az Apple tehát új előfizetőkre utazik már, új vásárlók helyett. Ez a menekülőút.
szucsadam
2018.11.29. 06:25
Címkék: vélemény
Az idei iPad Pro egy gépszörny.
Nincs semmi, amivel ezt igazán be tudja bizonyítani neked. A legtöbb ember, amikor tabletet vesz, és elkezdik nekik mondani a processzor sebességét, azt mondja: “akkor ez később fog majd belassulni, mint az olcsóbb, oké”. Ennyit jelent.
Az Apple idén újra elkezdte a mantrát, hogy az iPad lehet a következő számítógéped. Most azt mondják, van öt okuk arra, miért lesz így.
- Erősebb, mint a legtöbb számítógép.
- Sok eszköz egyben.
- Bárhová viheted, mindig online.
- Könnyű kezelni.
- Apple Pencil.
Jól látjátok, egyik érv sem tesz említést a fejlett OS-ről. A “könnyű kezelni” rész az lenne, de mindannyian tudjuk, hogy nem, annyira mégsem könnyű. Nem könnyebb gépelni, szöveggel dolgozni, nem könnyebb videót vágni. Szkrollozni könnyebb, vagy inkább: kellemesebb. Több dologra is kellemesebb.
Arról pedig, hogy nem tettek említést róla, kizárólag az iOS tehet. Ami még mindig megrekedt abban az állapotban, mint amikor a tabletekre törékeny nádszálkisasszonyokként gondoltunk, és nem mertük kitenni őket egy igazi multitask használatnak. Az iPaden az iOS még mindig elég merev maradt, pedig nem kellene neki.
Találós kérdés. Melyik kép készült egy iOS-en, melyik egy macOS-en?
Jó, annyira nem volt nehéz, de látjátok az egyezést. MacOS-re kifejlesztettek egy iOS használati módot, vagyis inkább elkezdték: megcsinálták a teljes képernyő és osztott képernyős nézetet, meg a Launchpad-et. Ha lehetőséget adnának, hogy valaki a Launchpaddel indítsa, és ott tartsa a macOS-t, és a programok kizárólag teljes képernyőben nyíljanak meg, a macOS-t valójában iOS-ként használná.
Fordítva miért nincs meg ez, vagy miért olyan erőtlen?
Az iOS kapott egy App Switchert, ami hasonlítható a macOS-es Mission Controlhoz.
Igen, jött a Split View, meg a Slide Over, amik már KÉT appot tudtak egyszerre kezelni, meg egy harmadikat - a másik kettő inaktív állapota mellett - behúzták még nekünk.
Mondjuk, hogy...!
Valaki megveszi az Apple iPad-trackpadjét, vagy iPad-egerét (nincs ilyen, most csak játszunk). Bekapcsolja, az iPad felismeri, és ebben a pillanatban engedélyezi azt, ami kellene egy nagyobb szabadságot adó, komolyabb munkához.
Méretezhető, szabadon mozgatható ablakokba rendezné a programokat, az ablakokat oda pozicionálod, ahová akarod. Könnyen jelölsz ki szövegeket, illeszted be pontosan, precízebben tudsz mozgatni kurzort. Mert igen, hirtelen lenne kurzor, nyíl, akármi. Tudom, a kis nyilat egy iPad-en sugárba hányta volna le Jobs. De már nincs itt, és a a hányáson kívül más ellenérv nincs. Minden, amit a kurzor hoz magával, megugorható a tabletnek.
Átlag felhasználó sosem látna mozgatható nyilat, csak aki megveszi a trackpadet. Kerüljön 80 ezerbe, hogy mindenképp csak az vegye meg, aki ilyet akar, nem bánom. Legalább lenne margin is.
Meg most tényleg, hát hogy néz ki ez a Home screen?
Tényleg fontos még, hogy ennyire kötött legyen az asztal, egymástól kilométerekre lévő ikonokkal, sorban egymás mellé rakva, fixálva? Tényleg nem lehetne már túljutni ezen? Meg hogy a Shortcuts a futtatható parancsokat Safariból, könyvjelzőként teszi ki ide? Egy Apple app, ami jobb híján kicselezi az iOS hülye kötelmeit?
Ha ez mind meglenne, akkor már csak várni kellene arra, hogy a fullos Photosop után mások is komolyan portolják a programjaikat iPad-re, amit nem kell újragondolni. Mert jelenleg az Apple sem mutatta még be a hírös appjainak fullos verzióját, csak a light-osakat. Az iPad szoftveresen egy Mac light, és így az is marad.
Tudom, ezzel teljesen szembemennének az iPad filozófiával, a kurzor megjelenése széttörné a magic-et. Nekem mindegy, hívják ezeket a gépeket máshogy. De ha jövőre előállnak egy még gyorsabb iPad Próval, ami még mindig az iOS-t futtatja, akkor tök értelmetlen lesz piacra dobni azt a készterméket.
