Meg tudunk találni egy ellopott Macet akkor is, ha alvó módban van…
- olvasom több helyen is az állítást. Igen, a T2-es chippel ellátott Mac-ek a következő macOS verzióban már tudni fogják ezt: Bluetooth beaconokká válnak, kibocsátanak egy alacsony energiájú jelet, amit bárki almás eszköze érzékelhet. Aztán, mint egy nagy testvéri hálózatban, a jelet az eszközök továbbítják az Apple számára, aki meg ezt továbbítja az eszközt kereső személynek.
Az egész titkosított és névtelen. Minimum két Apple eszközödnek kell lennie, a Find My-jal. Mindkét eszközöd egy-egy folyamatosan megújuló, de páronként megegyező kulcsot állít elő, és ennek hash kódját küldözgeti. A Mac, ha elvesztetted, mások közeli Apple-eszközeinek segítségével. Az Apple-nek csak annyi a dolga, hogy az egyik - meglévő, tehát a keresési kérelmet elküldött eszköz - kulcsával azonosat keressen a rendszerben. Ha egyezik, a titkosított helyadatot a készülékünk a kulccsal visszafejtheti, és megtalálja az elveszett laptopot.
Az ellopottat is? Nem, azt nem hinném.
Ugyanis jó ideje tudhatja minden tolvaj, hogy elektronikai eszöz lopása esetén az első dolog, hogy ki kell kapcsolni az eszközt. Megakadályozza valami ebben őket? A világon semmi.
Csakhogy a kikapcsolás pillanatában elveszik a lehetősége annak, hogy a készülék felcsatlakozzon a netre a háttérben, vagy hogy beacon jelet küldözgessen, akármilyen kifinomult eljárással is teszi ezt. Persze az Apple fejlesztése nem rossz, és elvesztés esetén segít, de hogy lopásnál is segítsen, ahhoz más kellene. Egy különálló, aprócska akksi, ami csak a T2 chip jeladóját látja el, és mivel nagyon kicsi az áramszükséglet, sokáig meg is teszi. A kisakksit a nagyakksi tölti, ha minden oké, viszont ha a nagyakksi kikapcsol, életben marad a pici.
Ez nem illúzió lenne, hanem valódi biztonság.
De nem ez az egyetlen, amiben az Apple biztonsági állításai hamisnak, vagy legalábbis féligaznak bizonyulnak. Ebben a Wired cikkben pedig arról van szó, hogy Mojave egy éve életben lévő biztonsági megoldásai - ami abból áll, hogy a felhasználó rákattint egy gombra, miszerint engedélyezi vagy megtiltja az érzékeny adatok átadását egy külső program számára - nem éppen kijátszhatatlanok. Sőt. A gépi klikkek segítségével - ami egy kisegítő lehetőség azoknak, akik nem tudnak egeret vagy trackpadet használni - simán lekattinthatóak voltak ezek az ablakok. És nem is kellett a felhasználó beleegyezése a gépi klikkelésbe: malware-ek is képesek voltak rá.
Egyszerűen azért, mert bizonyos appok számára - VLC például - nem kellett engedély, hogy használják a synthetic clicks szolgáltatást. Patrick Wardle, ex NSA biztonsági szakértő a tavalyi évben több módszerrel is átment ezen a biztonsági kerítésen, és mint elmondta, ha módosítja a VLC kódját, akkor onanntól kezdve a saját malware-je is simán lekattinthatja azokat az ablakokat, ami a malware számára átadott érzékeny információkat akadályozhatnák meg. Az Apple ellenőrzi ugyan, hogy az adott app kapott-e már engedélyt a synthetic click-re, de leginkább csak a nevét nézi, a kódot nem. Ha VLS ruhába öltözik, szinte bármi megkapja az engedélyt.
Az Apple állítólag nem reagált azokra az üzenetekre, amikben felhívta a figyelmet a problémákra, és nem is javították a dolgot. És ha ez így van, akkor félő, hogy az Apple, noha egyre erőteljesebben hangoztatja a privacy és a security szavakat, tényleg marketing eszközként tekint ezekre. Valódi fejlesztés zajlik persze náluk, de a megoldásaik sokszor lyukasak, mint egy sajtreszelő. Abban biztosak lehetünk, hogy szándékosan nem fogják átadni az adatainkat másoknak - ahogy sok cég teszi -, és hogy minden erejükkel meg is védik az információkat. De hogy mekkora ez az erő, arról talán rossz kép van a fejünkben.
Lehet, hogy a Mac-eseket továbbra is az egyre vastagodó árcédula védi meg leginkább a támadásoktól. Ez tartja garantáltan 10% alatt a piaci részesedést, történjen bármi, és egyben ez az, ami kellő mennyiségű pénzt ad az Apple-nek ahhoz, hogy az adatainkra költsön, és ne hasznot húzzon belőlük.
Az viszont a mi feladatunk, hogy számon kérjük rajtuk a ráfordított költés és figyelem mértékét. A baj addig van, amíg azt hisszük, a biztonság számunkra ingyen van. Egy Mac árában igenis tételesen ott kellene szerepelnie a szoftverek, az operációs rendszer, a biztonsági megoldások, a privacy és a többi járulékos csomag árának. És akkor tiszta sor, hogy nem egy ingyenes szolgáltatás miatt reklamálunk, amikor azt kérjük, hogy használják a közösség és az etikus hackerek bejelentéseit, hanem a pénzünkön vásárolt jogunkkal élünk.
szucsadam
2019.06.05. 12:52
Címkék: vélemény new age
A keynote után számtalan véleményt olvastam, amik a cég mostani bemutatóját úgy értékelték, mint ami pontosan beleillik az eddigi trendekbe. Vicc, túlárazott, ronda, és így tovább.
Csakhogy szerintem több ponton sem passzolt a mostani bemutató az eddigiek sorába, mármint hardveres tekintetben.
Tim Cook és csapata a korábbi éveket arra használta, hogy ügyes árazási manőverekkel olyan ficsörökért kérjen plusz pénzeket, amikért kétséges annyit elkérni, aztán rá egy évre ezeket az új szinteket alapnak állították be. Gumicukroztak. Közben a professzionális felhasználók kiszolgálása inkább csak ímmel-ámmal történt meg. Kirakatfrissítésekkel.
Most egész már történt.
A dizájn harmadlagos kérdés lett
Oké, Jony Ive munkájának nyomát nem nagyon lálthattuk az elmúlt, nem is tudom, elég sok évben. Mintha ott sem lenne. A telefonon azt méregetjük, mekkorára nő majd, és mennyire lesz ronda a kamerakitüremkedés, az iMac ennél vékonyabb nem lehet, a védjeggyé váló Home gomb eltűnt. Évek alatt annyira megszoktuk, hogy nincs hardver formatervezés, hogy igazából teljesen érdektelenül álltunk mi is az új Mac Próhoz és monitorhoz, meg valahogy a színpadon sem volt a korábban megszokott, izgalmakkal vegyes leleplezés. Ott volt a monitor, aztán azon mutogatták a dolgokat. Mi ez? Ja, ez az új kijelzőnk.
Pedig a Mac Pro és az új kijelző is eléggé komolyan változtat azon a képen, ahogyan az Apple termékek a fejünkben vannak. Nem finoman, óvatosan módosítottak a lekerekített, nőies formákon, hanem durr bele, itt van a maszkulin Apple. De valahogy nem verte fel az állóvizet. Többé ez nem annyira fontos.
Kraft, az van. Az árképzésnek viszont már semmi köze semmihez.
Bár az nVidia támogatás hiánya érezhető, és az alapból 256-os SSD is vicc kategória, a Mac Pro bővíthetőséggel, a referencia szintű monitor az ígéretes mérnöki megoldásaival nem poénkodós lépés volt a cég részéről.
Nem szól a hobbistáknak, nem szól a KKV-nek sem, hacsak nem szakmájuk top 20-a között vannak a saját területükön belül (nyilván Magyarországról beszélek). Olyanok, akik eddig simán beruháztak egy Mac Próra, mert fotósként, videósként itthon nekik megérte ez a plusz, azok közül sokan most felteszik a kezüket: na ez már nem megy. Film- és fotóstúdióban dolgozó profik kapják meg a menedzsmenttől ajándékba, nagyon menő dizájnerek, vágók, akik a nevüket külön beárazzák - ez ez a felár a rendes munkadíj többszöröse -, tulajdonosok veszik meg alkalmazottaknak, hogy reggeltől estig azon kattogjanak, mert nekik megérheti. Mert ott fontos és egyben kigazdálkodható.
Még az Appleblog születése után nem sokkal kezdődött az a korszak, amikor a profik elkezdték hiányolni a törődést. Akkor még csak ők elégedetlenkedtek, aztán később mindenki érezhette, hogy az Apple többet ad a csillogásra, mint a valódi pro specifikációkra és megoldásokra.
Hát most itt vagyunk, még ha nem is egészen így képzeltük.
Mintha az Apple végett vetett volna a saját unalmának. Miután kimaxolta a consumer vonalat, és nem tud ebből nagyobb árrést és árbevételt kipréselni, új izgalmakat keresett, immár a közben elvárt nyereségszintet tartani próbálva. Ennek az árképzésnek nincs köze korábbi Mac Prókhoz, iMac Próhoz, a vasban található alkatrészekhez. A Mac Pro ára önmagában álló, önmagában elfogadandó létesítmény.
Tartozások kiegyenlítése, és egy kis nosztalgia
Visszahozták a Mac Pro külső kialakítását, az otthon bővíthető, alakítható házat. Nem volt benne újdonság, nagyon is retró az egész dizájn. De nem csak itt érezhettünk rewindot, az SD kártyák és pendrive-ok tartalmának beolvasásánál is ugyanezt éreztem iOS-en. Egérrel használható tablet? Basszus.
Nekem ilyen volt a gesztusvezérelt másolás-beillesztés. A sokujjas touchscreen és touchpad gesztusok első izgalma abból adódott, hogy elképzeltük, milyen gesztusok jönnek a jövőben. Már szinte láttuk ugyanezt a háromujjas gesztust másolás-beillesztésre, írtak is róla sokan. Tíz éve mehetett volna, erre most érkezett meg.
Megszoktuk, hogy az Apple-nek egészen már elképzelései vannak a jó termékről, mint az átlagembernek, és ebből építették a birodalmukat. Úgyhogy valamit mégiscsak tudnak. Most viszont a kéréseink és a fejlesztések egymással párhuzamosan haladnak.
Szóval nem, ez nem ugyanaz az Apple. Alig valamiben ismertem rá a cégre. Szóval izgalmas lett nekem ez a bemutató.
szucsadam
2019.05.19. 09:41
Címkék: vélemény
A burkolt áremelés korábban a sufnicégek, a lúzerek sajátja volt. A komoly cégek inkább vágták volna le a kezüket, minthogy úgy kérjenek pénzt, mintha nem kérnének. Vagy mintha adnának valamit érte, pedig nem.
Hogy mást ne mondjak, éveken át kínoztak az egyre sokasodó, videó előtti, videó utáni és videó alatti reklámokkal, míg aztán elért ide a Youtube Premium, és úgy előfizettem, mint a sicc! Ez elképzelhetetlen lett volna, teszem azt, a kínzás előtt.
A Maceknél, iPhone-oknál megszoktuk, hogy többe kerülnek, mint hasonló specifikációkkal bíró társaik, de ez a felár nem volt akkora, hogy kiszámolva ne bólintottunk volna rá. Aztán meglendült a szekér, Tim Cook kitalálta a gumicukor-trükköt, amivel úgy emelte minden páros évben ugyanannak a kategóriának az árát, hogy közben úgy tett, mintha végig innoválna.
A szoftverek tekintetében - mármint általában a piacon - a havidíj olyan lett, mint a levegővétel. Persze, kapsz plusz támogatást, felhő alapú szolgáltatást - tele van vele a padlás -, mindenki rájött, hogy ha csak néhány ezer forintnyi összeget kér, akkor simán belemegyünk a deal-be. Csak azátn a néhány ezer forintokból mára már 5-10, pár év múlva 20-30 lehet. Elviszi a fél fizut.
És akkor vajon mennyire rettegjünk, hogy az Apple, aki mindig tizenöt hektoliter tejet présel ki egy 1 köbméteres tehénből, ráfekszik a szolgáltatásokra ettől az évtől?
A jéghegy csúcsa azonban mégsem ez. A jéghegy csúcsa nekem a BMW volt nemrég, amikor olvastam, hogy elérhetetlen lett a CarPlay szolgáltatása. Nem azért lett elérhetetlen, mert az Apple nem tudott szolgáltatni, hanem mert a cég besuvasztotta a CarPlay-t a saját Connected Drive rendszere alá, és ez a rendszer lett elérhetetlen.
Így azok a felhasználók, akik egy az autógyártó felé ingyen adott licencért kifizettek 300 dollárt (US és UK volt érintett), pont ezért a plusz díjért nemhogy kaptak volna hozzáadott értéket, még elvett értéket is kaptak. Elvették tőlük az ingyen nyuszit, amit előtte keményen felszámoltak nekik.
Értitek, mintha az Apple csak a saját szerveréről engedné futtatni az Adobe Readert a Mac-en, aztán lelőné az Adobe Readert kiszolgáló szervereket. És mindezért kérne pénzt is.
A dologban az a legszebb, hogy épp 2019-ben gondolta úgy a BMW, hogy jó az a 300 dollár, de még jobb lenne, ha 80 dollárt kérnének évente ugyanezért. Mint mondták, így kevesebbet kell fizetni annak, aki az autó vásárlása után 1-2-3 évvel úgy dönt, hogy Andoidra vált inkább. Valójában sejthetjük, hogy egy ilyen lépés kevesebb vagy több bevételt hoz-e a cégnek?
Olyan, mintha viccelnének.
És ez a vicc állandósult, egy nagy zaj lett, és mintha mindenki viccelne. És mára főleg a nagyvállalatok, a tőkeerős cégek kezdtek el poénkodni, teljesen átlátszó hülyeségekért kérni pénzt. A UK-ben a BMW a Connected Package Professional-ért 159 fontot kér egy évre. Az Excellence-ért 289-et. Mi a különbség a kettő között? CarPlay és Concierge Service.
Mi a Concierge Service? Felhívsz egy számot, és megmondja, hol a legközelebbi benzinkút, vagy egy bizonyos étterem.
A CarPlay mellé.
Addig tolják a humort, amíg ezeket a havi összegeket ki tudják rángatni belőlünk. Mert az ember ilyen, a hitelnél az érdekli, hogy havonta mennyit kell fizetnie. Ha az Apple annyira felelős szeretne lenni e téren, mint ahogy a privacy terén az, akkor kellene ingyenes appot nyújtania, amiben a pénzügyi helyzetünket elemzi, és segít, hogy addig nyújtózkodjunk, ameddig valóban szeretnénk.
Csak akkor pontosan fogják látni, mennyit kérhetnek tőlünk új szolgáltatásokért, és ki is használják. Hahaha! Megint egy mekkora poén!
szucsadam
2019.03.22. 08:34
Címkék: vélemény disney
Az Apple és a Disney kapcsolata elég régre vezethető vissza. Steve Jobs a Disney legnagyobb részvényese volt, végül az általa feltőkésített Pixar is ide olvadt be. Jobs halála után özvegye, Laurene lett a legnagyobb részvényes a Disney-ben, de ő aztán elpasszolta a részvények felét. Sokáig a negyedik legnagyobb részvényes volt, most már a top 5-ben sincs.
Persze nem csak erről van szó. Az, amit az Apple a videós tartalomról gondol, nagyjából ugyanazt gondolja a Disney. Durva erőszak és meztelenség kizárva, családok a fókuszban. És a Disney-nek meg is van mindene, ami ehhez kell: animációs stúdió, Pixar, Lucasfilm, Marvel, ESPN több tévécsatorna, sőt Disney Music Group, ahol zenékkel, és a Disney Theatrical Group, ahol élő műsorokkal foglalkoznak.
Az Apple-nek mije van? Pár tucat filmes és videós szerződése, amik gyártása folyamatban van.
Kétségtelen, hogy sokat adna érte az Apple, hogy egy nagy ugrással ott tartson, mint a Disney most, legalábbis ami a fenti tevékenységeket illeti. Sokan pedzegették, hogy az Apple majd felvásárolja a Disney-t, amit megtehetne, de valójában nem tudna vele megbirkózni. A Disney sokkal szerteágazóbb cég annál, mint amire az Apple-nek szüksége lenne, hiszen ingatlanok, fogyasztói termékek, meg egy rakás cég járna vele, a Disney-nek még magyar leányvállalata is van. Itt van minden alvállalat.
Ezekért pedig, mivel az Apple-nek nincs rá szüksége, felesleges lenne dollárszázmilliárdokat költeni. Viszont a Disney bizonyos része nagyon is jól jönne az Apple-nek. Én azt gondolom, hogy hétfőn egy szoros kapcsolatra derül fény a két cég között. Egy olyan tartalmi paktum, ami ugyan nem teszi exkluzívvá az Apple-nél a Disney tartalmait, de mindenképp az Apple eszközein lesz a legnagyobb élmény fogyasztani ezeket a tartalmakat.
A Disney sorra vásárolja fel a médiabirodalmakat, most a 21st Century Fox-ot kebelezte be. Annyira most, hogy a napokban véglegesedett a deal, az Apple bejelentése előtti héten. Ezt a dátumot már lehetett tudni előre, így szerintem nem lehet teljesen véletlen, hogy az Apple is jövő héten mutatja be, amit be akar. Mert a bejelentésnek sok köze lehet a Disney-hez, így, kiegészülve a Twentieth Century Fox, Fox Searchlight Pictures, National Geographic Partners, éééééés Hulu alvállalatokkal. Meg egy rakás mással.
Egy hatalmas médiabirodalom ez tehát, tévécsatornákkal, hírcsatornákkal, sportcsatornával, saját családi filmekkel, animációs tartalmakkal, és a Disney erre az évre ütemezte be a saját stream-szolgáltatását is. Ez nyilván valahol exkluzív tartalmakat is jelent, miközben a fontosabb műsorokat meghagyja a szélesebb közönség számára is. Nem lepődnék meg, ha ez a stream-szolgáltatás valahogy összeérne az Apple elképzeléseivel, és valami hibrid megoldásban gondolkoznának.
Kíváncsi vagyok, igazam lesz-e. Hogy tényleg főszereplő lesz-e a Disney, vagy csak a többiekkel egy szinten lévő mellékszereplő.