Tudom én, hogy nyakunkon az iPad 2 premierje, mindenki az új tablettel van elfoglalva, de ahogy azt már korábban is írtam, az első generációról sem érdemes még elfelejtkezni: alig pár hónapja árulják Magyarországon, most baromi jó az ára, ráadásul számos munkára nem is rosszabb, mint az új modell, arról nem is beszélve, hogy elég sokan elégedetten használják a cuccot és nem akarják lecserélni, na nekik szól ez a poszt.
Állandó alkatrészpartnerünk, a Steelbird ugyanis a nulladik órában (amikor végül megmentette a világot egy koalahal-mutáns madár) küldött nekünk három iPad tokot is, a kipróbálás előre megfontolt szándékával.
Érdekelt, hogy mit tudnak, mert én, mióta megvan a tabletem, ugyanazt használom, amit még az Apple adott a cucchoz. Ennek 12 ezer forint az ára, nem különösebben olcsó tehát, ráadásul olyan sok mindenre nem is lehet használni, legfeljebb támasztéknak használhatjuk az iPad alá forgatva, de a legtöbb esetben ennyi pont elég.
A tesztelésre kapott két Ultracase és egy Hard Candy tokok ennél mindannyian többet tudnak.
A Hard Candy tokja nubuk hatású, tehát nem valódi bőr, de valami olyasmi, amitől nagyon elegáns benyomást kelt, de az Apple tokjához hasonlóan könnyen koszolódik.
Tisztítani is könnyű, egy kicsit benedvesített ronggyal lejön róla a szennyeződés. Ez a burkolat is alkalmas az alágyűréses módszerrel arra, hogy támasztékot adjon az iPadnek, miközben sokkal könnyebb, vékonyabb, mint a gyári. Ezzel együtt csak a hátlap könnyű, ahol úgyis a tablet alumíniumburkolata van, míg az előlap, ami a kijelzőt védi, megerősített. Ide egyébként került egy névjegytartó is, ami annyira, de annyira hasznos és olyan sokszor hiányzott már nekem a hagyományos tokból, hogy örömtáncot jártam, amikor megláttam.
Ehhez képest az egyik Ultracase tok engem nem különösebben nyűgözött le. A szénszál-szerű borítás biztos, hogy van, akinek tetszik, szerintem nem passzol az iPadhez, nem elég elegáns, ráadásul ha sokáig nézem, elkezd vibrálni a szemem és hányingert kapok a változatos fénytöréstől.
Támasztéknak ez is jó, de névjegykártyatartó már nincs benne, ez a tok szerintem azoknak megfelelő, akik egy Hummerből kiszállva továbbra is mély benyomást akarnak gyakorolni áldozatukra.
A bőrszerű Ultracase már sokkal jobban bejött. Testvéréhez hasonlóan ennek is megerősített az elő és a hátlapja is, tehát egy nagyobb ejtést is kibírhat a párnázott bélésben az iPad, viszont ez a cucc megjelenésében már jobban passzol a tablet eleganciájához, jópofa az enyhén mágneses lezárófül és az is tetszett, hogy a belső oldalon, a kijelző előtt van két nyílás: egy a kisebb, egy meg a nagyobb jegyzeteknek.
Aki gyakran használ iPadet, tudja, hogy szükség van az ilyesmire. És akkor a hátulütő: ennek meg nincs támasztéka, szóval nem tudjuk úgy használni a tabletet, hogy kicsit megdöntve gépelünk rajta, pedig ez az egyik leggyakrabban látott felhasználási mód.
Összegezve a Hard Candy könnyű, elegáns tokja nekem nagyon tetszett, a katonai Ultracase ellenálló, de nem túl vonzó, míg a bőrhatású tetszetős, jók a tárolók is, de a kitámasztó hiányzik róla.
És akkor azoknak, akik végigolvasták, egy kis NYEREMÉNYJÁTÉK: menjetek el a facebookos oldalunkra, ott like-oljátok a posztra mutató bejegyzést, mert a like-olók közt kisorsoljuk az egyik tokot. Sorsolás harmincadikán 12 órakor, addig lehet nyomni a like-okat, a nyertes választhat, hogy melyiket kéri a háromból. Hajrá!
A tokok forgalmazója a Steelbird, a cuccot leginkább , a Starkingnél, az XMS-ben vagy az iStyle-ban tudod megvásárolni, körülbelül 9990 forintért, bár nagyon fogynak (leginkább a Hard Candy, ami már csak a Starkingnél és az XMS-nél van).
Kipróbáltam az új gépet, a legolcsóbb, legkisebb MacBook Prót, a 2,3 gigahertzes Core i5-össel szerelt alapmodellt. Több dologra is kíváncsi voltam: hogy változott a rendszer összteljesítménye, a grafikus gyorsító sebessége és az üzemidő. Ellenfélnek az előző két generáció 13-asát raktam be, bár nem a közvetlen elődmodellt, olyat ugyanis nem találtam: az én, 2,53-as Core 2-essel és Geforce 9400-zal szerelt laptopom, és a másik, 2,6-os Core 2-essel és Geforce 320M-mel szerelt tesztgép is az erősebb konfigurációt jelentette eddig a 13-as kínálatból, szóval valójában a 2,7 gigahertzes Core i7-essel szerelt új 13-ast kéne harcba küldeni ellene, de a különbség így is nagyon látványos lesz.
Xbench alatt például látszik, hogy míg a 2010-es gép alig volt gyorsabb a 2009-esnél, addig az új modell még a két régi erősebbtől is alaposan elhúz.
Gekkbench alatt még keményebb az eltérés, az új processzor alacsonyabb órajelével is megeszi reggelire a régi modelleket.
Ahogy azt sejteni lehetett, a grafikus gyorsító nem az új MacBook Pro erőssége, de az tisztán látszik, hogy a processzorba integrált csip sokkal jobb, mint a korábbi inteles borzalmak: a Geforce 320M-mel tartja a lépést, a Geforce 9400M-et meg kiröhögi:
Az üzemidő kicsit csalódást okozott, amikor terhelés nélkül futott a gép, majdnem annyi ideig bírta, mint az elődmodell, és jóval tovább, mint a kettővel ezelőtti generáció, teljes terhelés mellett viszont csak annyi ideig bírta egy feltöltéssel, mint a 2009-es generáció. Hiába, a Core i5-ös falánk vadállat is tud lenni.
Még egy érdekességet figyeltünk meg: a betöltési sebességet. Az új gép merevlemezéről szempillantás alatt indulnak el a programok, nem nagyon találtunk magyarázatot rá, de amikor egy Safari, Photo Booth, Photoshop, Activity monitor, Disk utility kombót nyomtunk, az én merevlemezzel szerelt laptopom alaposan lemaradt, az új meg kábé olyan hamar végzett, mint egy ssd-vel szerelt MacBook Pro.
Szóval jó kis gép lett ez, bár én némi plusz üzemidőnek jobban örültem volna, mint a teljesítménynövelésnek, de hát mindent nem lehet egyszerre.
Ahogy Csaba is említette tegnap, az új MacBook Prók tisztességes ráncfelvarrást kaptak, a Core 2 Duók kiesése főleg az alsó kategóriás Pro laptopoknak jelent hatalmas sebességnövekedést.
A 15 és 17 colos modelleket azonban már mind négymagos Core i7-essel kínálják, ami szintén csábítónak tűnik. Főleg, ha megnézzük a Geekbench-eredményeket, amivel a mostani high-end modellek teljesítményét mérhetjük:
Ha ezt összevetjük a Mac Prók és szerverek teljesítményével (mert hát miért ne), akkor jól láthatjuk, a mostani high-end Mac Book Prók elérik a tavalyi négymagos Mac Prók szintjét.
A tavalyi MBP-topmodellek még csak az 5000-es szintet verdesték a teszten, míg idén már dupláztak.
Nem tudom, hogy vagytok vele, nekem megjött a kedvem a csúcsmodellhez SSD-vel.
Tegnap a Samsung Forum 11-en voltam a Műcsarnokban: ez a dél-koreai cég legnagyobb show-ja most a térségben, óriási nemzetközi újságírócsoportot szállítottak ide, hogy bemutassák nekik a legújabb fejlesztéseket. Izgalmasak az új tévék, elképesztő a kijelzőjük, tetszik az is, ahogy összekapcsolják ezeket a mobilokkal és a tabletekkel: át lehet küldeni a képüket, így a hálóban fekve, a Galaxy Tabon tudjuk nézni a tévé., vagy blurayfilmet.
Az Appleblog szempontjából viszont nem ez az érdekes, hanem a tablet, a Samsung Galaxy Tab 10.1. Ennek már jóval nagyobb a kijelzője, mint az előző generációnak, a koreaiak készüléke akkora lett, mint egy iPad. Csak sokkal brutálisabb hardverrel: kétmagos Tegra 2 processzor van benne, aminek a teljesítménye körülbelül háromszorosa az iPadének. Több benne a memória, már a 3.0-s Android fut rajta, a kijelző felbontása meg 1280x800, harminc százalékkal több, mint az iPadé, ami látszik is, ha mindkettőn megnézzük az Appleblogot:
A lényeg azonban nem is ez, hanem a sebesség. Frászt, a sebesség érzete. Megszokhattuk, hogy ebben az elképesztően fontos mutatóban, amire legyinthetnek a geekek, mondhatják, hogy ez egy lényegtelen, specifikáción túli lidércvilág, az emberek többségének mégis erre van szüksége, ettől lett sikeres az iPhone és az iPad, szóval a sebesség érzetében bizony még az új csúcs Galaxy Tab és csúfosan leszerepel a lassan élete végéhez közelítő iPadhez képest. Nézzétek meg ezt a videót, amin két feladattal kellett megküzdeniük a tableteknek: az elforgatással és a görgetéssel:
Tisztán látszik, hogy a Samsung sokkal lassabban forgatja el a képet, annyival, hogy meg is szűnik a természetesség érzete: az iPaden olyan, mintha a gravitáció húzná le a képet, a Samsungon meg látjuk a sok nullás meg egyes izzadását. És érezzük is, az Index nézésétől ugyanis keményen izzadt a processzor, a tablet hátulja hamar felmelegedett, ami gondolom nem tesz jót az üzemidőnek, pedig csak böngésztem. De látszik, hogy néha még ez is sok volt, ugyanis a görgetés sem volt olyan folyékony, zökkenőmentes, mint az iPaden, ami azért tényleg nevetséges. Mondhatnánk persze, hogy még két mag mellett is ez az ára a Flashnek egy tableten, de egyrészt ez túl nagy ár, másrészt meg az Indexen ugyan minden reklám letöltődött, viszont az oldal alján található Indavideo nem: az egyetlen olyan Flash-tartalom, aminek lett volna értelme.
Persze ez csak egy gyors teszt volt, a szoftver sem végleges, csiszolják még ezt a gépet, de az tisztán látszik, hogy az alapkoncepcióval van a baj, amivel úgy látszik, a brutális hardverteljesítmény sem tud mit kezdeni. És ez a lényeg, ezért tökmindegy, mi lesz az iPad 2-ben, mert már az első generáció is versenyképes ezzel a böngészési élménnyel (kivéve, ha valaki direkt a Flash reklámokra hajt). Ezzel együtt érdemes megjegyezni, hogy a 10.1-es Galaxy Tab márciusban fog megjelenni, egy hónappal az iPad 2 premierje előtt, szóval a tabletnek már azzal kell versenyeznie.
Fizikai gombok még nincsenek hozzá, de műanyag kormányt már ragaszthatunk a mobilra.
Baromi jó játékgép az iPhone meg az iPod touch, csak sajnos nagyon hiányzik róla a fizikai billentyűzet: látszik rajtuk, hogy elsősorban mobiltelefonok, és vért izzadhatnak a programozók, a touch screen akkor sem lesz olyan jó beviteli csatorna, mint amit meg tudok nyomkodni. Ismerőseimmel, szakújságírókkal többször beszélgettünk már arról, hogy ha érkezne egy olyan burkolat az iPhone-hoz, amin valódi gombok, joystickok vannak, abba bepattintva a telefont simán lehetne olyan összetett irányítású játékokkal is próbálkozni, amik most eszünkbe se jutnának.
Itt még azért nem tartunk, de kipróbáltam egy műanyag kormányt, ami azon túl, hogy ha heti hülyeség rovat dísze lenne, ha indítottunk volna ilyet, tényleg egész jópofa tud lenni.
A Clingo Universal Game Wheel forgalmazója a Steelbird, a cuccot leginkább iJoe-nál, a Starkingnél, az XMS-ben vagy a Notebookbags-nél tudod megvásárolni, körülbelül 5990 forintért.
A blogon található valamennyi írás, valamint a fényképek egy része a szerző saját tulajdonát képezik, amelyek másolása, terjesztése kizárólag előzetes engedéllyel lehetséges.
.png)
.png)
.png)
