Egyre inkább az az érzésem, hogy Cook elsődleges feladata lett megvédeni az Apple pénzét. Ami nagy kár, mert az Apple nem egy őrző-védő cég, meg nem is bank.

A probléma: 137 milliárd dollár, ami az Apple bankszámláján várakozik. Hülyeség, azt gondolnánk, ez nem probléma, pedig az. Az Apple vezetése azt állítja, nagyon gondolkozik, mire is fordíthatná az irdatlan mennyiségű pénzt, amit összegyűjtött. De nem tudják kitalálni.

Addig gyűlt a matrac alatt, amíg a részvényesek, egyébként teljesen jogosan, kérték a részüket a pénzhalomból. Cook is látta ezt, megelőzte az elégedetlen hangokat, és megígérte: 45 milliárdot oszt ki három év alatt. Tizenhét év után ez volt az első osztalékfizetési lépés. Ennek ellenére még perelt is egy hedge fund menedzser, aki úgy gondolta, jobban tudja mit kell csinálni ennyi pénzzel.

Most pedig másik front nyílt: egy szenátusi albizottság előtt kellett felelnie nemrég Tim Cooknak az Apple adókezelési szokásairól. Az Egyesült Államok ugyanis nehezményezte, hogy az Apple pénzének egy jelentős része külföldön csücsül, így nem vethető ki rá a 35 százalékos társasági adó.

Eszembe jut Steve Jobs talán utolsó nyilvános szereplése 2011 nyarán. Cupertino városvezetésének mutatta be az új központ terveit, mire az egyik tanácstag megkérdezte, hogyan profitálnak a városlakók az új központból. Jobs nagyon rosszul nézett ki, alig volt benne élet, de még így is elegánsan osztotta ki a kérdezőt: ők a legnagyobb adófizetők, rengeteg állást hoztak itt létre, és ha valakinek nem tetszik ez, ők tovább is állhatnak. Azt profitálják, amit eleve kapnak.

Cook hasonló módon reagált az albizottság feltevésére, egyébként ugyanilyen ügyesen. Demonstrálta, hogy az Apple fizeti a legtöbb társasági adót az Egyesült Államokban. Hogy a 35 százalék sok vagy kevés, ne menjünk bele (sok), az Apple mégis irgalmatlan mennyiségben önti be ezen a kapun a dollármilliárdokat. Kiemelte, hogy minden cent adót megfizetnek, amivel tartoznak az Egyesült Államoknak, semmi takargatnivalójuk nincs.