Emlékeztek még arra, hogyan rontották el az Apple Eventeket a kiszivárgó információk? A kémfotók, a részletes specifikációk, a termékbemutatók. Mikor Jobs vagy Cook elővette a színpadon az évekig fejlesztett új eszközt, már alig tudott hatást elérni vele, hiszen hónapok óta tudtunk róla mindent.
És ezt utáltuk.
Éppen ezért tűnt jó hírnek, amikor Cook tavaly nyáron bejelentette, hogy vége a szivárogtatásnak. Átszervezésekkel, szigorításokkal, új szabályok bevezetésével meg fogják akadályozni, hogy idő előtt kijussanak az információk. Majd akkor kapjuk meg a terméket, amikor az Apple úgy gondolja, hogy eljött az idő, és bemutatja azt.
És most meg ezt utáljuk.
Angelday írta, hogy annyira kevés információk kapunk a vállalatról, hogy az már kikezdi a vásárlók márka iránti lojalitását. Támpontokat akart, dátumot, ami világítótoronyként ragyoghatna az információs fekete lyuk ÓCEÁNJÁBAN.
Nehéz vele vitatkozni, valóban szörnyű, hogy mennyire érdektelenek mostanában az Apple-hírek, ezt egy Apple hírblog szerkesztőjeként még nehezebben élem meg, mint ti, olvasóként. Harc minden egyes nap. De ez a probléma kezelhető, valamivel kreatívabb, elemzősebb posztokat kell írni, amúgy is untuk már a sok pletykát, kémfotót, feltételezést.
De van egy másik vetülete is ennek a jelenségnek, és most kanyarodjunk vissza a poszt elejére: végre eljöhet az az idő, amikor az Apple képes lesz újra meglepetést okozni. Olyan termékeket előrántani a színpadon, amiket nem elemeztünk szénné a megelőző hónapokban. Persze az információs vákuum okoz némi zavart egy olyan cégnél, amelyik negyedévente ha egyszer áll elő valami jelentős termékfejlesztéssel, így a két event között az új, szigorúbb rendszerben hónapok telnek el érdemi hírek nélkül. De hát mindent nem lehet egyszerre.
A lényeg: a látszat ellenére az Apple nem fagyott le, nem hagyott fel a fejlesztéssel, nem lett egy unalmas multi, csak Cook tartja magát a tavaly nyári bejelentéséhez. Nem szivárogtat, ez minden.
Megjelentek az első tesztek a Samsung csúcstelefonjáról, és ahogy arra számítani lehetett, gyorsabb mindennél. A Geekbench szerint egyértelműen a csúcsot jelenti most a Galaxy S4:
Ha megnézzük a grafikonokat, kiderül, hogy nemcsak a HTC One és a Nexus 4-et nyomta le az új mobil, de lényegében kétszer erősebb, mint az S3-as, vagy az iPhone 5. Pedig tavaly ezek a mobilok is két-két és félszeres gyorsulást hoztak az elődeikhez képest.
Az iPhone 5S nyilván ledolgozza majd a hátrányát, ahogy tavaly tette ugyanezt az iPhone 5, de a lényeg nem ez, vagyis nem csak ez: sokkal inkább az a hihetetlen fejlődés, amit a mobil iparág diktál évről évre. A teljesítmény megállíthatatlanul duplázódik, miközben a számítógépek évente 15-20 százalékot erősödnek. Ha ez így megy tovább, a mobilok lehagyják a pc-ket és Macintoshokat.
Tudom, ez ma még szürreálisan hangzik, de nézzünk egy pillanatra a számokra: a Geekbench kiváló erre, hiszen minden platformon fut és nagyjából összehasonlítható eredményeket ad. Lényegtelen, hogy iOS-en, Androidon vagy épp OS X-en fut a program, az 1.000 pont mindig az egyprocesszoros, 1,6 gigahertzes Power Mac teljesítményét jelenti. Szóval akkor hogy is állunk?
Tegnap bemutatták a mobilt, ami megöli az iPhone-t. Minden egyes generációja egy kicsit jobban. Ez természetesen nem igaz, az viszont tény, hogy a Galaxy az egyetlen csúcskategóriás okosmobil, aminek az eladásait egy napon lehet említeni az iPhone-éval. Van a Galaxy S, az iPhone, és nincs más.
Szóval ezek ketten harcolnak, most az előny megint a Galaxy-nál van, kicsit ugyan nehezebb az iPhone 5-nél, de teljesítményben például lenyomja azt. Az előző generáció, az S3-as még körülbelül pariban volt az Apple mobiljával, attól függően, hogy milyen szempontból vizsgáltad a teljesítményt. Az S4-ben viszont a Cortex A9-es technológia helyett A15-öst alkalmaznak, ráadásul valamivel magasabb órajelen, így az új Galaxy másfélszer gyorsabb, mint a régi, vagy mint az iPhone. Több a memória, jobb a fényképező, ezek azonban nem döntik el a harcot. Ma már inkább az extra funkciók azok, amik érdekessé tudnak tenni egy mobilt, mert a teljesítmény, a kamera minősége, meg a többi hardveres izé már vagy másfél éve hozza azt, ami a többségnek kell. 13 megapixeles kamera a 8 megapixeles helyett kevés az üdvösséghez.
Az új funkciók közül kettőt emelnek ki a beszámolók: az egyik megállítja a filmnézést, amikor nem figyelsz oda, ami inkább ijesztőnek, mint ígéretesnek tűnik (nagyon ijesztőnek), meg itt van az Air View, ami egy preview mód, és aminek az előcsalogatásához elég a kijelző fölé tennünk az ujjunkat. Ez hasznos feature, de nem váltja meg a világot.
Szóval jó telefon lett ez, és egyáltalán nem állítom, hogy az iPhone 5S, vagy 6-os, ki tudja még, hogy hívják majd, forradalmat mutat be hozzá képest, mert ezt nem lehet előre tudni. Régóta módom, hogy ha az Apple újra fel is forgatja a világot, azt az iOS-szel teszi és nem az iPhone-nal.
Egyben azonban biztos vagyok: a tovább növelt méretű és képpontsűrűségű kijelző nem "az" út. Nem cél. Nem valami. A nagyobb kijelző semmi. A nagyobb kijelző nem jobb. A nagyobb kijelző egyszerűen csak nagyobb.
Az új készülék a korábbi 4,8 colos panel helyett 4,99 colost kapott, a képpontsűrűség meg 441 ppi-re nőtt. Utóbbiról gyorsan szögezzük le, hogy impresszív szám, csak nem különösebben okos: lehetne 500 ppi-ről, 1000-ről, 10.000-ről beszélni, el is juthatunk idáig, de használat közben ennek semmi jelentősége. Valahol az iPhone 4 retinás képpontsűrűsége körül jutottunk el az érzékelhető maximumig, onnan még volt néhány lépés, amit érdemes volt megtenni, de a 441 ppi számpornó, önmagáért való, ami csak a különösen jól látó szerencséseknek jelent némi elégtételt. Most már ők is retinások, ők, az emberiség kevesebb mint egy százaléka.
A képernyőméret a másik kérdés. Őszintén szólva kicsit meglepődtem, amikor néhány napja Angelday akadt ki az iPhone 5 aprócska kijelzőjén és nagyobbat követelt. Nem azt írta, hogy létezik a vásárlóknak egy csoportja, aminek nagyobbra van igénye, még csak azt sem, hogy van egy hülye trend, amire felülünk, elvesztjük az eszünket, jóleső érzéssel átadjuk neki magunkat és tudomást sem véve a valós igényeinkről vakon követjük azokat. Angelday azt írta, hogy:
"Világosan látszik, hogy ez a méret ma már nem elég egy telefonon. Aki szerint elég, az javaslom, hogy még most húzza ki a fejét az alma szagú seggéből, mert a folyamatos verseny és megjelenő teljesen változatos méretű telefonok már bebizonyították, hogy ez valós piaci igény."
A fenti mondattal annyi a gond, hogy nem igaz. És ezt nem azért mondom, mert a fejem benne van az almaszagú seggemben, hiszen a 4 colos iPhone 5-öt használom, ez az aktuális Apple-kánon szerint a tökéletes méret, aminek átadhatnám magam, pucsíthatnék neki, mégsem teszem, mert belátom, hogy a 3,5 colos méret telefonnak jobb volt. Jobb.
A mobil ugyanis nem a pöcsöd. Nem attól lesz jó, hogy nagy. Nem ez a feladata. Egy mobil nem rajztábla, nem elsődleges munkaeszköz, nem videóvágó, egy mobil, az csak egy mobil. Előkapod egy kézzel, ugyanezzel a kézzel aktiválod, még mindig ugyanezzel a kézzel elvégzed az összes feladatot, és - ki nem találnátok - változatlan kézzel befejezitek rajta a munkát. Ennyi. Ami ezen túlmutat, az vagy kevésbé alkalmas a mobilságra, vagy ügyesen mosták ki a trendek az agyadat.
Jó az iPhone 5, tetszik a nagy kijelző, de hogy jobb-e, mint a korábbi iPhone-oké? Jobb használni? Nem, rosszabb. Nyújtózkodik az ujjam, a normális méret legfelső határánál járunk, talán túl is lógunk rajta egy csöppet. Amikor a premier másnapján elvégeztem az első tesztet még úgy tűnt, rendben van a 4 col:
Ma viszont már egyre inkább azt gondolom, hogy nem praktikus, pusztán csak érzelmi alapú a javulás. Elhiszem, hogy kell a több col, mert ezt diktálja a divat, de az életem nem lett jobb általa, nem élvezhetőbbek a Youtube-videók, mert ahhoz 10 col kell, nem tudok kényelmesebben dolgozni, mert ahhoz meg legalább 13, egyszerűen csak kicsit nagyobb lett minden és ezzel együtt kicsit kényelmetlenebb is.
És akkor most itt van ez az 5 col. És ez egy baromság. Ba-rom-ság. Nem mobil. Nem kényelmes. Egy kétkezes izé. Egy tepsi. Elhiszem, hogy van erre igény, azt is, hogy az 5 colos mezőnyben a Galaxy S4 a legjobb termék a piacon. De hogy a legjobb okosmobil-e? Kizárt. Ekkora méretben nem lehet az. Persze ettől még a címben feltett kérdésre könnyen lehet egy nagy igen a válasz, az iPhone-nak eddig is volt, ezután is lesz félnivalója a Galaxy-tól. És az is feltételezhető, hogy az Apple is ebbe az irányba megy tovább, és az iPhone 6 már 5 colos lesz. Vagy legyen 6 colos, nem? Miből áll? Vagy rakjanak mobilcsipet az iPad minibe, és már van is egy 8 colos mobiljuk. Az még jobb lenne, nem? Piacon az iPad negyedik generációja, van LTE-kompatibilis modell is, igazán semmiből sem állna alkalmassá tenni a mobiltelefonálásra, és már van is egy 10 colos telefonunk. Akkor az Apple elébe menne a trendeknek, ugye?
Engem nem zavar, ha piacra kerülnek nagyobb mobilok. Miért zavarna? Az bosszant, ha ez a trend lehetetlenné teszi az értelmes gondolkozást arról, hogy mit is várunk egy mobiltól és a valóban praktikus méretek eltűnnek a nagyzási hóbort miatt. iPhone-ból sem tudsz már csúcskategóriás hardverrel 3,5 colos modellt venni, pedig az volt az ideális méret. Félek tőle, hogy ha lesz 4,5 vagy 5 colos modell, a mostani 4-es sem marad meg. És szépen-lassan átcsúszik az egész mobilpiac a specifikációpornóba, ahol már rég nem számít, hogy mennyire jó használni a mobilt, hogy mik a valós piaci igények, mert a kreált elvárások annyira elfedik ezeket, hogy senkinek sem fog már többé eszébe jutni megkérdezni: mi a szart kezdjek egy 6,5 colos tepsivel és hol találok olyan nadrágot, aminek elég nagy zsebe van hozzá?
Természetes evolúciónak vagyunk tanúi, de attól még beszéljünk egy keveset a Macotakara értesüléséről, miszerint még idén megjelennek a retina kijelzővel szerelt Airek. A lap a harmadik negyedévre várja az új gépeket.
A vékony laptopok felbontása most sem vészes, 1440x900 pixel, ami mellett például a hagyományos Pro család 1280x800 pixele fájdalmasan kevésnek tűnik. De hát hol vannak ezek a 13-as retina Pro 2560x1600 pixeléhez képest?
Technikai akadálya nincs a lépésnek, a 13-as panel adott, ezt már bele is lehet építeni a nagyobbik Airbe, aztán ugyanezt kell legyártani 11 colos méretben, és készen is vagyunk. A hardverelemekkel szintén nem lehet probléma, hiszen a vékony laptopban ugyanaz a processzorba integrált grafikus gyorsító dolgozik, mint a 13-as retinában, a pixelek megjelenítésében, mozgatásában tehát nem lesz különbség.
Az egyetlen kérdés a pozicionálás, az ár. Az Airek az Apple legolcsóbb gépei, és most három út áll a cég előtt: vagy a Pro-sorozathoz hasonlóan lesz egy hagyományos felbontású és egy drágább retinás sorozat, így ugye a kecske is, meg a káposzta is, én azonban erre a forgatókönyvre látom a legkisebb esélyt.
A másik lehetőség, hogy a hagyományos gépcsalád megszűnik és csak a retinás modelleket lehet venni a harmadik negyedévtől, magasabb áron. Erre se fogadnék nagyobb összegben, őrültség lenne eltüntetni az Air árelőnyét a többi Machez képest.
Inkább a harmadik verzióban hiszek: kisfelbontású modell nem marad a kínálatban, csak retina, ezek azonban nem lesznek drágábbak a mostani gépeknél. Ezt a verziót erősíti a retinás Pro MacBookok múlt heti árcsökkentése is, ami után karnyújtásnyira került egymástól a hagyományos és a nagyfelbontású sorozat ára. A retinás 13-as gépek jelenleg 1499 dollártól indulnak, a sima Prók 1199-től, ám ha utóbbiba szintén 8 gigabájt memóriát és 128-as ssd-t rakunk, már 1499 dollárnál járunk, a retina kijelzőt tehát ajándékba kapjuk. Az Airben viszont már eleve ssd van, ami éppen ezért nem is lehet árnövelő tényező.
És az új Airekkel szerintem eltűnnek a hagyományos Prók is, amik a retinás modellek árcsökkentése óta sokkal kevésbé versenyképesek, mint korábban voltak.
Hát én nem tudom, látom, hogy zuhan az a nyomorult részvény, 485 körül jár, de amióta az Appleblogot írom, nagyrészt elérhetetlen álomnak tűnt a 485, meg különben is, már 505, úgy mozog ez az árfolyam, mint egy teniszmeccsen a bíró szemszögéből a labda.
Vannak persze hírek. Hogy nem fogy az iPhone. Állítólag csak 47 millió ment el belőle a karácsonyi szezonban, ami figyelembe véve az egy mobilon elérhető hasznot, olyan 14 milliárd dolláros profitot jelent az Apple-nek, ettől persze 2013. elején visszaeshetett a kereslet. Megjegyzem 14 milliárd dollár a magyar GDP tíz százaléka, egy ennél érezhetően kisebb lyukat próbálunk betömni hat éve megszorításokkal, eltörölt 13. havi nyugdíjjal, adóemelésekkel, einstandolt magánnyugdíjpénztári megtakarításokkal, de így is csak a felét sikerült lefaragni. És ez csak egy negyedév, egyetlen termék.
Ezzel együtt is simán elképzelhető némi visszaesés az év elején, ami alapot adhat arra a pletykára, hogy előbb jön az új modell, mint arra számítani lehetett. Vannak, akik szerint már márciusban beindult az iPhone 5S gyártása, és júniusban piacra kerül a modell. Erre tényleg van esély, csak kérdés, hogy kit tart vissza a vásárlástól a processzor teljesítménye, vagy a fényképező felbontása . Egy S-verzió ugyanis csak gyorsítást jelent, finom reszelgetést, így volt ez a 3S-nél, a 4S-nél és nyílván így lesz az 5S-nél is. Nem gondolom, hogy bárki amiatt halogatná a vásárlást, mert az A6-os processzor teljesítménye kevés. Ez a világon senkit sem érdekel. A kijelző nem lesz nagyobb, ha van egy normális hang az Apple-nél, már soha, a felbontást nincs értelme növelni, fizikai értelemben meglehetősen nehéz olyan áttörést elérni, amitől sokkal izgalmasabb lesz az iPhone.
Ahol inkább nagy változásra lehet számítani, az a szoftver, ebben volt mindig is erős az Apple, és ez az a terület, ahol talán kissé lemaradt az utóbbi években. Hülye egy helyzet ez, mert persze borzasztóan kényelmes, könnyen használható az iOS, szóval úgy kéne kinézetben is a Windows Phone felületéhez hasonlóan divatos terméket készíteni, hogy közben nem vesztünk a használhatóságból. És ez nem egyszerű.
De mégis: Jony Ive-nál pattog a labda, ő vette át fejlesztést, és most, vagy legkésőbb az iOS 8-nál megvalósulhat az, ami soha korábban ilyen tisztán még nem: a hardver és a szoftver tökéletes egysége, amikor ugyanaz az ember álmodja meg a fizikai formákat, mint a grafikai elemeket. Mert most elég nagy szakadék van a minimalista, szinte már hideg, tökéletesre csiszolt hardver és a színes, szkeuomorfikus grafikus felület között. Nem állítom, hogy ez az ellentét rosszat tett az iPhone-nak, csak azt, hogy kétség kívül létezik. Meglátjuk, hogy Ive mennyit változtat és hogy akarja-e, meri-e abba az irányba vinni a grafikus felületet, mint a hardvert. Hogy képes-e más irányt megszabni?
Akárhogy is, a jelszó az iOS, azt kell figyelgetni, nem a hardvert, mert abban ennél sokkal több nincsen. Nem az iPhone 5S lesz az izgalmas, hanem az iOS 7, vagy az iOS 8.
A blogon található valamennyi írás, valamint a fényképek egy része a szerző saját tulajdonát képezik, amelyek másolása, terjesztése kizárólag előzetes engedéllyel lehetséges.
