Ez egy rövid poszt lesz, mert amiről hosszasan lehet írni, azt már hetekkel ezelőtt bepötyögtem: teljesítményadatokért, leírásokért olvassátok el az első tesztet, most kizárólag arról írok, hogy együtt lehet-e élni az Apple valaha volt legkisebb laptopjával, a 11,6 colos Airrel.
Röviden: együtt, méghozzá boldogan.
A gépet egy hét tesztelésre kértem el az Apple-től, mert tényleg kíváncsi voltam rá, hogy képes lesz-e helyettesíteni a 13,3 colos Prómat. Éppen ezért a gépemet félreraktam és csak akkor vettem elő, ha nem volt más megoldás: például kellett egy fotó, esetleg egy videó róla, a munkatársam viszont az Airt lett.
Elsőként az akkuidőt vizsgáltam, mert a gép elvileg pont addig bírja, mint a Próm, gyakorlatilag jóval tovább. Maximumra állított fényerővel és bekapcsolt wifivel simán elment 6,5 órán keresztül az apró Air, miközben az enyém jó ha négy órát bír hasonló beállítások mellett. Wifi nélkül hét óra fölé is eljutottam, és egyszer felére vett fényerővel, wifi nélkül 8 óra 20 percen keresztül használtam jegyzetelésre a gépet, ami döbbenetes.
Főleg, hogy a teljesítményt csak nagy ritkán éreztem kevésnek: az apróság szinte minden körülmények közt helyt állt, az ssd-nek hála villámgyorsan indulnak el a programok, minden fürgén reagál, csak néha éreztem lassabbnak a gépet, mint a Prómat, pedig abban nyolcvan százalékkal magasabb órajelen fut a Core 2-es. Egy hét alatt csak két alkalommal tűnt kevésnek a teljesítmény: a hd-felbontású flashvideók lejátszása már megakasztotta a gépet (a sima hd-t gond nélkül lenyomja), és amikor nagyon sok ablakom volt nyitva, szaggatottá vált az Exposé, pedig ilyen évek óta nem láttam Macen.
Az usb elrendezése szuper, a többi Macbookban ugye egymás mellett vannak a bemenetek, így ha az egyikbe valami kövéret dugunk, használhatatlanná válik a másik, az Air viszont mindig boldogan várta a behatoló tárgyakat, mindkét oldalról.
A billentyűzet tökéletesen használható, fél óra után már gond nélkül ment a vakon gépelés, nem csoda, ez a rész pont akkora, mint a 13-as, 15-ös vagy 17-es Prón. Csak az Enter zavart, de az mindegyik európai gépen ostobán vékonynak tűnik, az amerikai, széles, alacsony Entert szerintem sokkal kevesebbszer lehetett félreütni.
A munka közben már csak egy apróság zavart: nem lehetett eléggé szétnyitni a gépet, nem mindig volt kényelmes a kijelző és a billentyűzet egymáshoz viszonyított helyzete, jó lenne, ha ezen még tudnának finomítani egy kicsit.
Ezt leszámítva azonban a kicsi Air tökéletes munkagép, sem a szerkesztés, sem a szövegírás, sem a netezés, sem az egyszerűbb kikapcsolódások nem okoztak gondot a gépen. Voltak ugyan kétségeim, de utóbb azt mondom, hogy az Apple tényleg a tökéletes subnotebookot rakta le az asztalra, amihez nincs nagyon hasonló a piacon. Ilyen formát egyik gyártó sem készít, az OS X tökéletesen egybeforr a hardverrel, a teljesítmény rendben van, az üzemidő jó, sunáznám.
És csak egy példa az érzetekre, amiket a gépnek köszönhetek: az Air használata után a Próm, a könnyű, elegáns Próm egy orrszarvúnak tűnt, egyszerűen a kanyarban sincs a 11,6-os gép obszcén módon hajlékony vonalaihoz képest. És a kijelző is kiábrándító volt: 1280x800 pixel 13,3 colon sokkal kevesebb, mint 1366x768 pixel 11,6 colon, éppen ezért a Pro idejét múltnak, ódivatúnak, csúnyábbnak tűnt az Air után.
Összesen talán két komolyabb észrevételem van, ha ezeket kijavítják az 2.0-ás 11,6-os Airre, akkor tényleg hibátlan lesz a gép: a billentyűzetvilágítás nagyon hiányzik belőle, és bírjon már bekerülni a házba egy 3G-s csip, mert mégiscsak méltatlan mindenféle modemeket tömködni a finom vonalú házba.
Magyarósi Csaba
2010.11.18. 07:33
Címkék: flash macbook air
Az apró gépek Flash nélkül érkeznek, ami elég határozott, bár buta állásfoglalás az Apple-től. Értem, mi van a döntés mögött: hogy az 1,4 gigahertzes processzort kár megterhelni az erőforrás-zabáló pluginnel, hogy az üzemidő húsz százalékkal csökken, hogy a Safari folyton összeomlik a Flashtől, ettől függetlenül egy számítógépről 2010. novemberében nem lehet száműzni egy ilyen fontos platformot.
Ami mobilon vagy tableten védhető álláspont, egyebek közt azért, mert látszik, hogy a problémára jó megoldást a konkurencia sem tud nyújtani, az egy laptopon elfogadhatatlan, minden észérv ellenére is.
De lehet, hogy lesz megoldás, az Adobe vezetőjének egyik panaszkodása alapján. Shantanu Narayen az Engadgetnek beszélt arról, hogy sajnos nem kaptak tesztpéldányt az Airekből a megjelenés előtt, ezért nem tudták elkészíteni a Flash apró gépekre optimalizált verzióját.
A CEO szerint amint megírják a hardveres optimalizációt, ami kihasználja a grafikus gyorsítóban lévő tartalékokat, sokat javulhat a teljesítmény. A munka már folyik, a tesztgépek segítségével optimalizálják a kódot, így az már nem fogja olyan drasztikusan csökkenteni az üzemidőt az Adobe szerint.
Kérdés, hogy ebből mi valósul majd meg: emlékszem én azokra a fogadkozásokra, amik már két évvel ezelőtt használható, gyors mobil Flash-t ígértek. Aztán nézzük meg, hova jutottunk: a telefonok, tabletek hardvere sokat fejlődött, teljesítményük összehasonlíthatatlanul nagyobb, mint 2008-ban volt, mégis gondot okoz még egy Samsung Galaxy Tabnek is a gördülékeny böngészés vagy videolejátszás, ha belép a képbe a Flash.
Elhiszem a legjobb szándékot, hiszen az Adobe érdeke is az, hogy népszerű, sőt, megkerülhetetlen legyen a platformja, de van, ami egyszerűen nem megy. És ez még akkor is igaz, ha egy laptopról, legyen az akár szuperszexi, vagy szupervékony, nem hiányozhat a Flash.
Egyébként ezt a posztot már egy 11,6 colos Airről írtam, ami tesztelésen van nálam, és meg kell, hogy mondjam, hogy legalább olyan gyorsnak és valamivel még gördülékenyebbnek tűnik, mint a 2,53 gigahertzes processzorral szerelt MacBook Próm, gondolom főleg a memória-alapú háttértárnak és a grafikus gyorsítónak köszönhetően. Remek kis gépről van szó, amiről a tartós teszt végén írok majd egy hosszabb posztot, de annyit már most elmondok, hogy az egyik első dolgom a Flash telepítése volt, bármennyire is ismerem annak minden hátrányát.
Laptopon Flash Nélkül Nem Megy.
Magyarósi Csaba
2010.11.06. 12:49
Címkék: flash macbook air
Amellett, hogy az Apple hadjáratot folytat az Adobe ellen, tényleg nehéz szeretni a Flash-t Mac OS X-en: instabil, lassítja a böngészést, ráadásul rengeteg teljesítményt követel. Zavaró ez akkor is, amikor csak elkezd pörögni a ventilátor, és az addig néma gép zajos lesz, de még sokkal nagyobb a baj, ha akkumulátorról dolgozunk és hirtelen eltűnik az üzemidő egy része.
Márpedig az Ars Technika szerint semmi jóra nem érdemes számítani, főleg, ha egy 11,6 colos Airrel dolgozunk, aminek a gyenge processzorát még a szokásosnál is jobban leterheli a Flash. Van egy konkrét adat is: az apró gép akár hat órán keresztül is üzemképes marad böngészés közben, ami remek eredménynek számít ebben a kategóriában, a mutató azonban négy órára zuhan vissza, ha engedélyezzük a Flasht.
Márpedig ez a teljes idő harmadát jelenti, szignifikáns különbségről van tehát szó.
Tény, hogy gyakran nekem is problémát jelent a Flash, legutóbb például 3-4 böngészőablak is futott, ami 7-8 százalékos leterheltséget okozott a 2,53-as Core 2-esemnek, aztán az egyik oldalon be kellett kapcsolnom a szolgáltatást, és máris 70 százalékra ugrott fel a mutató. Ami azért durva.
Magyarósi Csaba
2010.10.29. 08:16
Címkék: teszt macbook air
Már egy hete az országban van, és a héten többször is kipróbáltam a MacBook Airt, úgyhogy röviden leírom a véleményem. A legfontosabb: szép a 13,3-as, de majdnem értelmetlen a 11,6-os mellett. Pont azért, amiért az elődje sem fogyott igazán, és amit az alapgép megjelenése óta hangoztatok: egy laptop ne vékony legyen, hanem könnyű és apró.
Jó volt az Air alapkoncepciója, de az első tesztnél is azt írtam már, hogy inkább egy 12-es gépet kellett volna gyártania az Apple-nek ahelyett, hogy csiszolóval hordja el az alumíniumot a gép orráról, fenekéről. Na de arra álmomban sem gondoltam, hogy a cég váratlanul kiad egy laptopot, ami egyszerre apró, de vékony is.
A 11,6-es Air minden szempontból remek gép, most egy abszolút létező piaci igényt próbáltak meg kielégíteni. Az én igényem például majdnem pontosan ez volt: egy apró, könnyű gépet akartam, jó teljesítménnyel, jó építési minőséggel, használható billentyűzettel, és ezeket meg is kaptam.
Az 1,4 gigahertzes Core 2-vel szerelt gép például kimondottan erős, itt van egy grafikon, ami azt mutatja meg, hogy milyen gyors egy tipikus netbookhoz képest, amiben 1,6 gigahertzes Atom dolgozik integrált videokártya társaságában:
Ami azonban ennél is meglepőbb, az a meglévő termékvonalhoz mért sebesség. A 13-as MacBook Pro 2,4 gigahertzes processzora persze erősebb, de nem annyival, grafikus gyorsító viszont az Airben közel ugyanannyit tud, persze ugyanarról a Geforce-ról is beszélünk (az OpenGL-eredményt tízzel osztottam, hogy ne nézzen ki olyan hülyén a grafikon):
A teljesítmény tehát jó, a képernyő jó, a hangszóró minősége elfogadható, végre van két usb a döbbenetesen vékony, alig egy kilós gépben, ami hordozhatóbb, mint az Apple történelmében bármi. A flash-alapú háttértár miatt a munkafolyamatok hihetetlenül felgyorsulnak, egyszóval nagyon harmonikus, jó karaktere lett a kis gépnek, azt hiszem, az Apple elkészítette a tökéletes utazólaptopot. Ha nem alig egy éve vettem volna a kétszer ilyen nehéz Prómat, komolyan elgondolkoznék a kisebbik Air vásárlásán, bár az is igaz, hogy amíg a 13-as gép tökéletesen megfelel az otthoni munkára is, addig a 11,6-os mellé nem árt egy első rendszert venni, akár egy Prót, akár egy iMacet, van bőven választék.
Pár apróság azért akad, ami nem annyira tetszik. Nekem hiányzik a kicsi gépről az sd-kártya-olvasó. Jó lenne, ha világítana a billentyűzet, ezt az előző Airen sikerült még megoldani. És az üzemidő is kevés: öt óta ilyen méret és teljesítmény mellett kiemelkedő, de ebben a kérdésben tipikusan feláldozták a funkciót a forma oltárán: ha csak kicsivel vastagabb lenne a gép, és egy kiló helyet mondjuk 1,15-1,2 kilót nyomna, bírhatná akár hét órán keresztül is, de ebbe a formába ennyi fért.
Egyébként érdemes elgondolkozni azon is, hogy a 11,6-os gép összes alkatrésze, burkolati eleme nyom körülbelül annyit, mint a telepek, szétszedve még megdöbbentőbb a kép:
Feltalálhatnák végre a hideg fúziót, hogy egy gombostűnyi semmi működtesse örökre a gépet.
Magyarósi Csaba
2010.10.25. 11:42
Címkék: processzor macbook air
Az apró laptopban ugye nem a legújabb technológia, hanem a 2006-os Core 2-es processzor, pontosabban annak egy 2008-ban bemutatott verziója található meg. Jogosan merül fel a kérdés, hogy miért, és az Ars technica elég alapos választ ad erre cikkében.
Jelenleg az Airek Core 2-es csipjeinek órajele 1,4-től 2,13 gigahertzig terjed attól függően, hogy melyik kiépítést választjátok a gépet, fogyasztásuk az órajel függvényében 10 és 17 watt között mozog.
Mije van az Intelnek ebben a kategóriában Core i5-ös vagy Core i7-es alapokon? Néhány olyan csipje, amiknek a fogyasztása 18 watt, órajele meg 1.06-1,2 gigahertz között mozog. Bár a Core i7-es technológia jóval fejlettebb a Core 2-esnél, 1,06 vagy 1,2 gigahertzen legfeljebb a 11,8 colos modell 1,4 gigahertzes processzorával tudnák úgy-ahogy felvenni a versenyt, nyolcvan százalékkal magasabb fogyasztás mellett, ami teljes képtelenség egy apró gépben. A 13 colos Airekben használt Core 2-esek ugyan már 17 watt körül fogyasztanak, ezek azonban a legtöbb esetben jóval gyorsabbak, mint az alacsony órajelű Core i7-esek.
És akkor ott van ugye az integrált grafikus gyorsítók problémája: az Intel csak a Core 2-esek mellé engedi be másik gyártó termékét, a Core i-sorozatnál már kikötés, hogy csak a processzorba integrált Intel gpu-kat lehet használni, ha valakinek nagyobb teljesítmény kell, rakjon egy dedikált csipet a gépbe. A módszer nagyobb gépeknél működik is, az Airben azonban nincs hely az ilyesmire, sem akkukapaciátás, az Intel integrált gpu-jának teljesítménye azonban túlságosan harmatos, így mindent egybevéve nem nagyon volt más megoldás, mint a Core 2-es használata.
Az Ars technica szerint azonban minden megváltozhat jövő nyáron, amikor az Intel új Core i5-ös és Core i7-es csipeket mutat be. A lap értesülései szerint ezeket már elsősorban az Airhez hasonló ultravékony gépekhez fejlesztették ki, akárcsak azokat a Core 2-eseket, amik az első MacBook Airben debütáltak, és amik később más gyártók kínálatában is felbukkantak.
És ahogy két évvel ezelőtt, úgy jó esély van rá, hogy az Apple-nek most is komoly rálátása van az Intel legújabb fejlesztéseire, így könnyen lehet, hogy az új technológia megint valamelyik Macben jelenik meg először. Feltéve persze, hogy az Intel leszokik a saját grafikus gyorsítójának az erőltetéséről, mert azt nehezen tudom elképzelni, hogy az Apple egy generációváltásnak a kicsit erősebb processzorért cserébe lemondana a sokkal-sokkal erősebb gpu-ról. Ha nem lesz ez a megkötés, legkorábban jövő nyáron érkezhet az új Air, már Core i-alapokon.
