A Macet alapesetben egy rakás hasznos programmal kapjuk, most nem térnék ki mindre, sem az iLife vagy iWork használatára, ezt mindenki fedezze fel maga. Viszont jó tudni, hogy nevével ellentétben a Preview nem csak képnézegetésre jó.
Lehet vele például pdf-et módosítani, legalábbis az oldalak sorrendjét meg lehet cserélni. Ehhez használjuk a View menü Thumbnails funkcióját, az oldalsávban pedig áthúzhatjuk egyik oldalt a többin, újrarendezve, kitörölhetünk, hozzáadhatunk más oldalakat más pdf-ekből akár.
Hasznos lehet még a tömeges átméretezés funkció is. Szintén a Thumbnailst használjuk: jelöljünk ki a Finderben több képet, húzzuk rá a Preview-ra, majd bökjünk rá a Thumbnailsek között az egyikre. Ezután nyomjunk "Cmd - A"-t, ekkor kijelöli az összes képet. Ha utána egy Tools - Adjust Size parancsot adunk ki, az összes képre érvényes lesz a dolog.
Régen foglalkoztunk ezzel a témával blogon, pedig nap mint nap határozzák el magukat emberek az OS X mellett. Emlékszünk az érzésre: bizonytalanok vagyunk, nem vagyunk biztosak abban, minden működik-e majd, amit eddig megszoktunk. Nekünk már régi az emlék, de az elmúlt hetekben többen is fordultak hozzám olyan kérdésekkel, hogy mennyire nehéz váltani. Az ünnepek alatt rövid tippeket, trükköket osztunk meg veletek, adunk néhány választ alapvető kérdésekre.
Szóval ha karácsonykor a fa alatt Macet találsz: no panic. Itt vagyunk.
Titeket, régi maceseket pedig arra kérlek, hogy kommentben egészítsétek ki a listát, ezekkel majd a következő posztokat tömöm meg. Ha nagyon hosszú lesz a végeredmény, legfeljebb kiadjuk könyvben, hahaha.
Az első tipp a szorzásjelre vonatkozik. Írnám be a táblázatba, de nem találom. Hol az a rohadt *? A Mac billentyűzetén nem találunk segítséget. A megoldás: Option (Alt) - Shift - vessző (,?)
És a kukac? Alt-Q.
A legjobb megoldás, ha az egyik asztalunkra (én a nem-fullscreenben használt Mailnek fenntartott asztalon használom) kitesszük háttérnek cdcolt képét, amin nagy felbontásban látszik a segítség. Megtalálhatunk minden karaktert.
Ezt a két fogalmat az utóbbi időben ismét sokat emlegetjük együtt. A Lionban, aztán a Mountain Lionban is bemutattak biztonsági újításokat, de még az új Mac-szériában is találhatunk ide vonatkozó változtatásokat.
Megpróbálom összeszedni ezeket egyetlen, határozott szemszögből: lássuk, mit hozott az elmúlt időszak biztonság terén, mire számíthatnak azok, akik most vásárolnak Macet.
Ja, és biztonság alatt nem csak vírusvédelmet értek, hanem az adataink körülbástyázását minden szempontból és áron.
Új kommunikáció
Banálisnak tűnhet, pedig tényleg fontos: az Apple a "Macen a védekezés szükségtelen" jelmondatról átváltott a "Mac biztonságos" érvelésre. A hivatalos kommunikációban elő-előbukkannak olyan mondatok, hogy ez és ez segíti a malware-ek távoltartását a gépünktől. Ez pedig azért fontos, mert tudatosabbá teszik a felhasználókat, akik adataira az Apple számítógépeinek térnyerésével egyre többen fenhetik majd a fogukat. És akkor talán nem ismétlődik meg a történelem eddigi legnagyobb támadása a platform ellen, a nemrég lecsengett Flashback-attack. Persze más is kell az üdvösséghez.
Közvetlen frissítés
Az egyik nagy tanulsága az esetből az Apple számára ez volt: nem feltétlenül jó, ha a külső szoftverfejlesztők biztonsági frissítéseit ők is átnézik a felhasználókhoz jutás előtt, mert így hetekig állhat védtelenül a júzer. Így a Java esetében most már a kiegészítőhöz közvetlenül az Oracle-től jönnek az update-ek. Így támadás esetén gyorsabban védekezhetnek, védekezhetünk.
Automatikus frissítések
A Mountain Lionban a biztonsági frissítések automatikusak lesznek, a háttérben töltődnek le és telepítik magukat. Nem a felhasználók felelőssége lesz, hogy nyomtak-e két továbbot, vagy okét, megtörténik kérdés nélkül. Az operációs rendszer naponta kommunikál majd az Apple szervereivel, hogy van-e új patch.
Gatekeeper
Szintén Mountain Lion-ficsör lesz. Eldönthetjük, milyen programokat engedünk futni a gépünkön. Korábbi posztomból:
A legszigorúbb szint, amikor a felhasználó csak a Mac App Store-ból letöltött appokat engedélyezi, csak azok futhatnak. A második szinten a Mac App Store-os alkalmazások mellett az Apple-nél bejegyzett fejlesztők által aláírt appokat is elfogadja az operációs rendszer. Mivel itt a letöltés forrása bármi lehet, egy fokkal nagyobb a kockázat, nem nézték át a kódot Cupertinóban, és a letöltés előtt nem olvashattunk felhasználói értékelést. Ez lesz a Mountain Lionban az alapértelmezett. A legkevésbé biztonságos szint, ami a mostani operációs rendszerben általános, hogy bárhonnan letöltött, bárki által aláírt appot futtathatunk. A rendszer nem figyelmeztet majd arra, hogy az adott fejlesztő regisztrált-e az Apple-nél.
A Gatekeeper egyébként legalább annyira politikai döntés, mint amennyire biztonsági. Mindenesetre sokan lesznek olyanok, akik a legmagasabb szintet állítják be, és onnantól elvileg lehetetlen lesz ártalmas alkalmazást telepíteni a gépre. Erre már nem lesz gond számukra.
Sandbox
A Sandbox rendszerét az Apple a Leopard óta fejleszti, lényegében egy biztonsági szolgáltatás, ami korlátozza a programok hozzáféréseit. Minden app csak azokat az erőforrásokat érheti el, amire a működéséhez szüksége van. Így megakadályozzák, hogy egy program olyan adatokban is nyúlkáljon, vagy olyan erőforrásokat is felhasználhasson, amihez egyébként nincs köze.
FileVault2
Nem csak a károkozó vagy adathalász alkalmazásoktól félti az ember a gépét, még inkább az adatait, hanem a lopásoktól is. A FileVault szolgáltatás a 10.3-as operációs rendszer óta része a Mac OS X-nek, lényege, hogy titkosítva tárolja és kezeli az adatainkat a háttértárolón. Fontos: csak ha bekapcsoljuk! Így ha a gépünket ellopják, a jelszó nélkül nagyon nehezen vagy egyáltalán nem tudják értelmezni a fájljaink tartalmát, még úgy sem, hogy másik gépre kötve próbálnak hozzáférni a dolgainkhoz (ami ellen egy sima jelszó a felhasználói fiókra vonatkozóan nem véd ugye).
A FileVault2, ami a Lionban mutatkozott be, már nem csak a home foldert titkosítja, hanem a háttértár teljes tartalmát. Elvileg egy éjszaka alatt lefut az algoritmus az összes fájlunkon (persze függ attól, mennyi adatról beszélünk), utána nem vesszük észre a változást, állítólag nem tapasztalhatunk lassulást a gép teljesítményében.
Find my Mac - Remote Wipe
Az iClouddal és a Lionnal a felhasználók még egy ingyenes biztonsági szolgáltatást kaptak, a Find my Macet. Ez megint a lopás/elvesztés esetén jön jól, egyrészt látjuk, hol van jelenleg a gépünk, másrészt távolról törölhetjük a háttértár teljes tartalmát.
Ez jól hangzik, de valójában ennek a megoldásnak van egy gyenge pontja. Egyrészt mivel a laptopokban a mai napig nincs SIM-kártya csatlakozási lehetőség, csak IP-cím alapján mérhetik be a gép helyét, azt is csak akkor ugye, ha a tolvaj hagyja csatlakozni az internetre. A törlés parancsot is csak akkor adhatjuk ki, ha kapcsolatot tudunk teremteni a Macünkkel, vagyis elég hülyének kell lennie az új "tulajdonosnak", hogy ezt meg tudjuk tenni.
Az iCloud paneljén találjuk a Back to My Mac szolgáltatást, aminek a segítségével távolról, külső hálózatról is elérjük a biztonsági mentéseinket tartalmazó Time Capsule-t. Így a világ másik feléről is automatikusan menthetjük a fájljainkat, nem kell egy hálózaton lennie a Macnek és a merevlemeznek.
Bonyolultabb módszer is van ugyanerre, ehhez itt találtok segítséget, ha mazochisták vagytok.
Hová tűnt a Kensington Lock?
A Kensington Lock ugye arra jó, hogy a gépet kiköthetjük nyilvános helyen, kávézóban, iskolában, étteremben, kábé úgy, mint egy biciklit, így nyugodtabban fordulunk el beszélgetni valakivel, vagy futhatunk el az automatáig egy kávéért. A MacBook Aireken nincs kialakítva a nyílás, de a MacBook Prókban magától értetődően jelen volt ez a biztonsági megoldás.
A legutolsó frissítéssel azonban megváltozott a helyzet. Ugyan a hagyományos kijelzővel és vastagabb unibody házzal adott Pro laptopokon továbbra is ott van a rögzítés helye, a Retina MacBook Próban már sehol nem látjuk ezt. Pedig az értéke miatt pont ez a gép lenne, amit minden létező eszközzel meg szeretne védeni a tulajdonosa.
Varga Benedek fotós írását közöljük le arról, hogyan hozhatunk létre iBookot, hogyan publikálhatjuk azt az iBookstore-ban, és kell-e nehézségekre számítani az eljárás során.
Nagyon örültem, hogy az Apple végre kiadta saját alkalmazását, mellyel iPadre fejleszthetünk könyveket. Ezzel ugyanis saját interaktív fotós-videós portfóliónkat is összedobhatjuk. Én a képeimmel szeretném elkápráztatni az embereket, ezért próbálok minél több platformon megjelenni. Van egy honlapom, amin blogomat és portfóliómat tettem elérhetővé, de nincs mindig mindenhol internetkapcsolat. Emellett szerintem különleges dolog, hogy lehet egy saját iKönyvem, amelyet fotóim megmutatására használhatok. Ezért hamar le is töltöttem az alkalmazást a Mac App Store-ból és nekiláttam a "fejlesztésnek".
A koncepcióm a következő volt: sok-sok, nagy fotó és kevés szöveg. A szöveget angolul írtam, hogy nemzetközi legyen az album, mivel az összes Apple-ország könyvesboltjába el szerettem volna juttatni.
Mikor megnyitjuk az alkalmazást, a program felajánl pár sablont. Munkánk megkezdéséhez válasszuk ki a nekünk legjobban tetszőt.
Ha rápillantunk a képernyő sarkára, három hierarchikusan elrendezett oldalt találunk. A legfelső szint a fejezeteké. A középső szint az alfejezeteké, a legalsó pedig a sima oldalaké. Ezek segítségével tudjuk elválasztani a nagyobb szerkezeti egységeket egymástól.
Ha bármilyen szintű új oldalt szeretnénk beszúrni, akkor az ablak bal felső sarkában lévő + gombbal ezt könnyedén megtehetjük.
Természetesen a szinteket nem kötelező használni, ahogy én sem tettem. Csak fejezetekre osztottam a könyvem, és a fejezetek alá üres oldalakat hoztam létre, ezekre kerültek a fotók.
Oldalaink bélyegképe felett láthatunk más gombokat is.
A “Book Title” alatt megtervezhetjük könyvünk borítóját.
Az “Intro Media” fül arra szolgál, hogy beszúrjuk azt a videót, amely automatikusan elindul, ha megnyitjuk az iPad-en a könyvünket. Bár szerintem elég zavaró, hogy a videót folyton át kell ugrani az első megnézés után, ezt úgy küszöbölhetjük ki, hogy nem élünk a beszúrás lehetőségével.
A “Table of Contents” alatt egyes fejezeteink (a legmagasabb hierarchiai szinten álló oldalak) tartalomjegyzékét készíthetjük el, de bármilyen más összefoglaló szöveget is beszúrhatunk. Ha megnézzük az oldal alsó részét, láthatunk egy áttetsző szürke sávot. Ez lesz az a hely, ahol oldalaink előnézeti képei között tudunk majd böngészni az iPad-en.
A “Glossary” alatt a szójegyzetet találjuk. Ha a szövegben kijelölünk egy szót, akkor a helyi menü segítségével el tudjuk helyezni azt a szószedetben. Ez idegen, magyarázatot kívánó szavak esetében igen jól jöhet.
A könyv szövegében a szószedetben is megjelenő szavak félkövérek, ha a felhasználó ezekre rábök, megjelenik a jelentésük. Ezeket a jelentéseket tudjuk létrehozni és szerkeszteni a “Glossary” fül alatt, és akár képeket is beszúrhatunk melléjük, így a magyarázatot vizuálisan is megfogalmazhatjuk.
Nemcsak szöveges könyveket hozhatunk létre. Lehetőségünk van különféle multimédiás elemek használatára is. Ezek elkészítéséhez gördítsük le a “Widgets” menüjét, és válasszuk ki a nekünk megfelelőt.
Komplett fotógalériákat legkönnyebben úgy tudunk hozzáadni a könyvünkhöz, hogy létrehozunk először egy új projectet iPhoto-ban vagy Aperture-ben, ami tartalmazza a fotókat. Ezután az iBooks Author-ban a Widgetek közül kiválasztjuk a galériát. Következő lépésünk pedig az lesz, hogy a média eszköztárból szimplán megkeressük az ájfotós/epörcsörös projektet és a “drag & drop” módszerrel beimportáljuk a galériába.
Magát a könyvet megszerkeszteni nem nagy dolog. Ha már van szövegszerkesztős múltunk, könnyedén el fogunk vele boldogulni. Természetesen, ha komolyabb html5-ös vagy 3D-s objektumokat akarunk létrehozni, ahhoz más tudásra is szükségünk lesz.
Ha elkészült a könyvünk, ideje publikálni. Előtte azonban nem árt leellenőrizni, hogy néz majd ki az iPaden. Ha van otthon az Apple táblájából, csatlakoztassuk a géphez, nyissuk meg az iBooks app-ot, majd az iBooks Authorban kattintsunk a Preview gombra. Könyvünk másodperceken belül látható lesz az iPad kijelzőjén. Mindent kipróbálhatunk, leellenőrizhetünk.
Sajnos az Author-nak van egy nagy hátránya. Hiába jelennek meg a szerkesztés során az internetről letöltött extra fontjaink (betűtípusaink) helyesen, sajnos azokat az iPad nem támogatja. Így olyat kell választanunk, mely az iPaden is telepítve van, máskülönben az egész tipográfiát buktuk. Nemcsak egyszerűen más betűtípusú szöveg fog megjelenni, az elrendezés is változhat az egyes fontok méretkülönbségei miatt. Ezért még publikálás előtt feltétlen csekkoljuk könyvünket.
Ezután publikálhatjuk a könyvet. Ha rábökünk a “Publish” gombra, először egy mentési ablakot kapunk. Nevezzük el a fájlt, majd nyomjuk meg ismét a “Publish gombot. Ezután a program elkészít egy csomagfájlt, amely tartalmaz minden szükséges elemet a könyvünkhöz. Ebben minden benne van: képek, videók, szöveg, borító, stb. Ezt kell majd feltöltenünk az Apple szerverére, ellenőrzésre. Ehhez szükségünk lesz egy iBook Publisher fiókra, amit ingyen is létrehozhatunk.
Az első könyvünk publikálásakor ezt automatikusan felajánlja a rendszer. A fiók létrehozásakor kiválaszthatjuk, hogy ingyenes vagy fizetős könyvet szeretnénk kiadni. Itthonról sajnos bajos dolog a fizetős könyvárusítás, kell hozzá egy amerikai bankszámla(amerikai adószám - a szerk.).
Én így csak az ingyenes verzióról tudok írni. Igazából az egész folyamat egy egyszerű regisztrációhoz hasonló. Megadjuk a már meglévő Apple ID-t (követelmény, hogy legyen hozzá bankszámla rendelve) és ezzel gyakorlatilag készen is vagyunk a lépéssel.
Ezután kapunk egy e-mailt, hogy regisztráltak minket a programba, majd letölthetünk egy alkalmazást gépünkre, aminek a neve iTunes Producer. Ezzel küldhetjük el könyveinket az Apple-nek, és itt adhatjuk meg könyvünk adatait is (szerzők, előnézeti fotók, leírás) . Ezenkívül egy iTunes Connect hozzáférést is kapunk, amivel könyvünk állapotát és letöltési statisztikáját ellenőrizhetjük. Ezt elérhetjük böngészőből (www.itunesconnect.apple.com) vagy letölthetjük iOS-re az iTunes Connect Mobile app-ot, hogy könnyedén csekkolhassuk a chartokat iOS-eszközünkről is.
Miután feltöltöttük a könyvet, következik a várakozás. Az Apple ugyanis - hasonlóan az alkalmazásokhoz - minőség-ellenőrzésnek veti alá munkánkat. Nekem 6 napot kellett várnom, mire megjött az értesítés e-mailben, hogy felkerült az iBookstore-ba a könyvem, amelyet azóta is bárki letölthet.
De mi van akkor, ha meg szeretnénk tartani magunknak a könyvet és nem szeretnénk az iBookstore-ba feltölteni, csupán rápakolni az iPadünkre? Ehhez válasszuk a File/Export/iBooks lehetősége, és mentsük el a fájlt valahova a Macünkön. Miután gépünk végzett az exportálással, nyissuk meg az iTunest, húzzuk bele a fájlt, és a Books fület használva töltsük rá könyvünket a táblára.
Ha ti is kedvet kaptatok egy kis könyvszerkesztősdihez, ne habozzatok. De addig is töltsétek le ingyenesen a könyvem, hogy lássátok, hogy is néz ki egy iBook, és bátran forduljatok hozzám bármilyen kérdéssel.
Az iDownloadBlog írt pár napja leírást az IconProject appról (0.79 euró), aminek segítségével a telefon bármelyik funkciójának beállításait elérhetjük egyetlen gombnyomással, izé, ikonérintéssel. A gombnyomás tiszta kilencvenes évek.
Arról van szó, hogy a mobil Safari képes arra (megengedték neki), hogy weboldalakat adjon a főképernyőhöz, vagyis egy ikon formájában az url-eket kitehetjük az asztalra, hogy egyből elérjük a kedvenc oldalainkat. Az így lehetővé vált egyedi asztalikonok és mögé tehető url-ek megihlették az IconProject készítőit: olyan appot dobtak a piacra, amivel saját ikonokat szerkeszthetünk, és megadhatjuk egyedien az ikon engedélyezett hivatkozást is. Itt a videó, hogyan:
Tehetünk mögé kontaktot, Skype-kontaktot, SMS-t meghatározott irányba, és a legfontosabbat, az url-t. Ahová viszont (itt jön a csalás) nemcsak url-t írhatunk, hanem a Safariból meghívható rendszereléréseket is. Ha Safariba beírjuk például a "prefs:root=Brightness" sort, megnyílik a fényerősséget beállító panel. Ugyanezeket kell használni itt is. Rengeteg lehetőséget felsoroltak még a weboldalon, amit nyilván azért kell kézzel beírogatnunk, mert az Apple cenzúrázta volna, ha ezek a parancsok alapból benne vannak. Így meg ugye semmit nem szólhatnak.
És valójában még ekkora szabadság sincs, nem vagyunk készen, hiszen most jön a trükk. Az így elkészült ikont a telefon feltölti a készítők szerverére, ahonnan aztán Safarin keresztül hozzáadhatjuk azt a főképernyőhöz. A hírverés annyira felizgatta az ugyanilyen tudású, ingyenes program (aHomeIcon) készítőit, hogy gyorsan fizetőssé tették az appjukat ők is.
Itt már egy dél-afrikai blogger is elkezdett gondolkozni, és eszébe jutott, hogy minimális munkával bárki elérhetővé teheti ezt a szolgáltatást: az ikon szerkesztgetése, csinosítgatása az, amiért a fizetős programot egyáltalán létrehozták, de a kulcsmomentum valójában egy egyszerű parancs szerverről való betöltése. Valakinek meg csak erre van szüksége. Megírta tehát előre php-fájlokban a hivatkozásokat, rittyentett mellé egy-egy wifis, bluetooth-os stb. ikont, és elérhetővé tette ingyen mindenkinek. Nem kell gépelni, ikonokkal szarakodni, a webet nem cenzúrázza az Apple. Ilyen például egy fényerősséget állító ikon mögötti parancssor (érdemes azért leellenőrizni, milyen parancsot futtatunk le a telefonunkon):
Ha valaki nem tudta követni, bemutatom a gyakorlatban (a Safariban ez a weboldal van betöltve):
Valójában egyik sem túl elegáns megoldás, egy kiskapun keresztül érik el a telefon beállításait. Gyakorlatilag csak akkor tudjuk (az ingyenes megoldással) az egyedi ikonon keresztül beállítani a fényerőt, kikapcsolni a wifit stb., ha van internetkapcsolatunk. De ha valaki nélkülözhetetlen vágyat érez, hogy mondjuk a tényleg eldugott 3G-ki-bekapcsolást gyorsan elérhetővé tegye, ez egy módja. Pontosabban kettő: egy fizetős, és egy ingyenes.
A blogon található valamennyi írás, valamint a fényképek egy része a szerző saját tulajdonát képezik, amelyek másolása, terjesztése kizárólag előzetes engedéllyel lehetséges.
Hasznos lehet még a tömeges átméretezés funkció is. Szintén a Thumbnailst használjuk: jelöljünk ki a Finderben több képet, húzzuk rá a Preview-ra, majd bökjünk rá a Thumbnailsek között az egyikre. Ezután nyomjunk "Cmd - A"-t, ekkor kijelöli az összes képet. Ha utána egy Tools - Adjust Size parancsot adunk ki, az összes képre érvényes lesz a dolog.
