Én egy darabig vártam azzal, hogy kijelentsem, de már nem várok tovább. Az Apple az új iOS-sel úgy tönkrevágta a használati élményt iPhone SE-n, hogy kijelenthető: inkább maradtam volna iOS 12-n. Szerencse, hogy van egy iOS 12-es iPhone SE-m is, szóval…
De nem csak ez a baj. Az egész ökoszisztéma megroggyant.
Az iPhone-om egyrészt belassult. Van ez a tipikus teszt, amivel eldöntheted, hogy az Apple szeretné-e már, hogy vegyél új telefont. A teszt abból áll, hogy megnyitod a telefonkönyvet, és gyorsan felhívsz egy kontaktot az előzményekből. Ha meg tudod tenni, hogy még azelőtt érsz a kijelzőhöz, mielőtt frissült volna a lista, és képes vagy véletlenül valaki mást hívni: a telefonod nem bírja. Ugyanaz a gyökegyszerű művelet, mint az elmúlt években bármikor, de már sok neki, valamiért.
Ez már jelentkezett nálam.
De nem csak ez. A legjobban utált új jelenség, hogy amikor jön egy értesítés, mondjuk egy mail-ről vagy egy üzenetről, és én megnyitom azt, akkor először az alapprogramot, pl. a Mailt nyitja meg a rendszer. Csak úgy, mintha rányomtam volna a program ikonjára, látom az összes üzenetet. Aztán itt két lehetőség van: vagy megnyílik az üzenet, amire kattintottam, vagy nem. Várni kell.
Van, hogy nem jelenik meg, és az egész Mail elkezd lagolni. Tölti az új üzeneteket, minden korábbinál lassabban. Van, hogy azt írja, frissítve, és az utolsó üzenet tegnapi, az azóta jött 100 darab sehol. Újraindítom az appot. Ja. Ki is fagynak időnként appok.
A fényképező exponálása sokszor lassú, és a képet is sokszor nagyon lassan tölti be szerkesztésre. Az iOS 12-es iPhone-om azonnal betöltötte, betölti most is.
És hogy mi van az ökoszisztémával? Például az, hogy most először fordult elő: kinyomtam egy filmet az iPhone-ról az Apple TV-re, mire az Apple TV bekapcsolt, és elkezdte játszani a legutóbbi mesét, ami ment rajta. A telefonon aktív az AirPlay, de a jel nem jut el a tévéig. Pont mint fent: mintha odáig jutna el a hülye, hogy elindítja azt, amire szüksége van az adott tartalom megnyitásához, de utána elfelejt mindent.
A telefon HomePoddal való együttműködése is leromlott. Korábban csodáltam, milyen okosan intézik azt az esetet, ha a telefon is hallja a hangomat, meg a HomePod is. A telefon régen felvillant, de rájött, hogy nem neki szólt a dolog, így visszakussolt, és a HomePod válaszolt. Most egyre többször van másként: mindkét eszköz válaszol, mindkét eszköz elkezdi csinálni, mondjuk zenét lejátszani, nyilván valami mást.
A HomePod szorftvere egyelőre nem frissült, talán akkor megjavul a dolog. Mindenesetre furcsaságok vannak a Sirivel is, hiszen amikor kérek egy saját magam által összeállított, saját magam által elnevezett playlistet, elkezdi ugyan lejátszani, de mellé valami egészen más névvel erősíti meg, hogy mi is az, ami szól.
Tényleg ilyen bugosak a rendszerek? És ha igen, mitől?
Utóbbira ad választ egy nemrég megjelent cikk David Shayer tollából, amiben hat okot sorol fel. Shayer 18 évig dolgozott az Apple-nél, szóval tudja.
Nyilván a felhalmozott ficsörlista miatt egyre több mindennel kell foglalkozni. Az is gond, hogy a crashing reportok nem azonosítanak olyan hibákat, amik nem vezetnek fagyáshoz. A komplexitás is egyre nagyobb, egyre több az ügyfél, az eszközök egymással és az iClouddal is folyamatosan kommunikálnak.
Mégis van egy fontos ok, amire felhívja a figyelmet. Ez pedig az a tény, hogy
a régi hibákat figyelmen kívül hagyják, és ezeket valószínű soha senki nem fogja kijavítani.
Az alpha verzió előtt a fejlesztők midnen felbukkanó hibát javíthatnak. A béta után már csak a komoly hibákat javítják, amik a fontos ficsöröket blokkolják. Ahogy közeledik a kiadás napja, csak a fagyással és adatvesztéssel fenyegető hibákat javítják.
Ha egy mérnök valamivel véletlenül elcsesz egy ficsört, azt regression-nek hívják, és azonnal javítják. De ha te jelentesz egy hibát, írta a volt mérnök, egy olyat, ami a korábbi verziókban is volt, azt “not a regression” cimkével látják el, és onnantól megy a süllyesztőbe. Az nem fontos, mert előbbre valók a regression-ök. Volt egy olyan mérnök team a cégnél, akik viccből “Not a Regression” pólókban jártak. Ennyire tudott dolog ez.
Szóval mit is várunk? Egyre több operációs rendszer, egyre több ficsörrel és interakcióval, egyre több user, és úgy tűnik, ezt a növekedést nem tudják lekövetni odabent.
Tudjátok, mi a legfélelmetesebb telefonhívási bug? Amikor látod, ki hív, azt mondod, “hát ez a barom mit akar?”, majd felveszed, hogy “szia, hogy vagy, rég hallottam felőled!”. És erre a vonal másik végén azt mondja a tag: “hallottam, hogy baromnak neveztél“.
Na, ezt sikerült összehozni az Apple-nek.
Kiderült ugyanis, hogy ha FaceTime videóhívást indítasz valakivel, és a híváshoz hozzáadod a saját számodat (tehát indítasz egy csoportos FaceTime hívást, amiben te kétszer szerepelsz), abban a pillanatban hallod a túloldali iPhone mellett elhangzó szavakat. Még azelőtt, hogy felvették volna.
Aztán kiderült, hogy ha a másik oldalon megnyomják ilyenkor a Power gombot, akkor még a videójelet is láthatod az audió mellett. Nem tökéletes a lehallgatás persze, hiszen a lehallgatott fél telefonja villog és csörög a lehallgatás ideje alatt, de azért könnyen kivitelezhető, és kaphatunk egy pár kést a hátunkba.
Az Apple az eset kirobbanása után nem sokkal kikapcsolta átmenetileg a csoportos FaceTime lehetőséget, én legalábbis most hiába próbálom hozzáadni magam a híváshoz, nem sikerül. Lázasan megy a bugfix, vagy a saját telefonszám hozzáadásának letiltása (országonként eltérő, hogy elérhető-e még a lehetőség, vagy nem).
Biztonsági szakértők hívták fel a figyelmet egy kritikus biztonsági résre az iOS rendszerben: csaknem teljesen észrevétlen módon tudnak támadók jelszavakat lopni a készülékünkről, úgy, hogy szinte semmit sem tehetünk ellene.
A bug az ImageIO-ban, a képadatokat kezelő rendszerben van. A támadó küld nekünk egy MMS-t, amiben TIFF formátumba rejtve található az ártalmas kód. Amint megkapjuk a képet, a kód lefut. A támadás Safarin keresztül is működik, csak meg kell látogatni egy támadó weboldalt, és kész.
Miután a kód lefutott, a támadó hozzáfér a különféle, memóriában található belépési adatokhoz. iOS-en tovább nem tud menni, a sandboxing miatt nem veheti át a teljes uralmat a készülék felett.
A hiba nagysága az Android Stagefright bugjához hasonlítható, ami tavaly váltott ki hasonló szájhoz kapást.
Szerencsére már kint is van a bugfix, iOS 9.3.3.-nak hívják. Mindenki töltse, tegye fel, és megmenekült. Viszont a bug ott van Mac OS X-en, tvOS-en és watchOS-en is, ezek közül leginkább a Mac lehet fájdalmas, főleg hogy ott sandbox sincs, így a támadó még nagyobb kontrollt érhet el a készülék felett. Ezt megelőzendő a két napja megjelent OS X El Capitan v10.11.6 rendszert kéretik feltenni.
Új és mulatságos hibát találtak az iOS rendszerben: ha 1970 január 1-re állítjuk az órát bármely iOS-eszközön - valószínűleg bármely operációsrendszer-verzión -, a telefont végleg kinyírjuk. Tényleg.
Ilyen egyszerű még sosem volt kicsinálni egy iPhone-t. Csak be kell menni a Beállításokba, azon belül Általános, majd Dátum és Idő. Az automatikus időbeállítást kikapcsolva el kell kezdeni lefelé szkrollozni, egészen 1970.01.01-ig. Ha ezt beállítjuk, már csak újra kell indítani a telefont, és készen vagyunk.
A készülék nem fog bebootolni.
Beteheted DFU-módba, és felcsatlakoztathatod az iTunes-ra, nyomhatsz backupot, akkor sem jut át a boot képernyőn. Egyelőre nincs biztos módja, hogyan lehet újra életre kelteni egy telefont vagy tabletet, ami 1970-ben ragadt. Valakinek 5 óra múlva sikerült elindítania (de ekkor is eléggé szaggatós volt a rendszer), valaki egy SIM-kártyacserével megoldotta a dolgot.
Lehet, hogy 46 év, 1 hónap és 11 nap múlva magától életre kel, nem tudni. Ezt még szerintem senki sem próbálta.
Nem ez az első eset, hogy az Apple-nek az időmérőjével akadtak gondok, emlékezzünk csak az update utáni ébresztés-kimaradásra. Mondjuk azóta már órát is piacra dobtak, úgyhogy nincs miért aggódnunk!
Az iOS 9 megjelenésével az Apple - egy iCloud backupokat érintő hiba miatt - elhalasztotta az App Thinning bevezetését. Most viszont, az XCode 7.0.1-gyel befoltozták a hibát, és elvileg már működhet a dolog.
Jogos a kérdés, hogy mi a fene az az App Thinning?
Teljesen evidens mechanizmusról van szó: az App Store felismeri, milyen készülékről töltik le az adott appot, és csak az adott készülék kijelzőjének megfelelő fájlokat válogatja ki számára letöltésre. Korábban egy készülék az összes fájlt letöltötte, az app egy univerzális változatát, amiből azonban csak azokat a fájlokat használta, ami a számára használható volt. Az App Thinninggel 20-40 százaléknyi hely megspórolható, ennyivel kevesebbet kell az egyes eszközökre letölteni. Ami sok tud lenni.
Egyébként az Apple szépen kommunikálta ezt a bugot: leírta a problémát, javítást ígért, majd nem sokkal később küldött. Mostantól pedig már csak idő kérdése, hogy a fejlesztők használhassák a helyspórolós megoldást.
A blogon található valamennyi írás, valamint a fényképek egy része a szerző saját tulajdonát képezik, amelyek másolása, terjesztése kizárólag előzetes engedéllyel lehetséges.
