Ha ki akarnék emelni egyetlen szolgáltatáscsomagot az Apple-től, amit a tökéletes értetlenség és homály fed a mai napig, akkor az Apple Music, az iTunes Match és az iCloud Music Library kapcsolatát emelném ki. Megpróbáltam én is kibogozni a témát két posztban is, de a végén mégiscsak úgy jártam, mint Koltai Róbert a Panelkapcsolatok című filmben, amikor a gyerekének próbálta elmagyarázni, hogyan lehet fejlettebb a szocializmus a kapitalizmusnál, miközben láthatóan elmaradottabb.
Most meg itt van a hír: az Apple átáll a Apple Musicnál is az audió ujjlenyomatos azonosításra. Ezt a módszert korábban az iTunes Match használta kizárólag, most azonban mindketten ezzel meccselnek.
Kábé öt forrást olvastam el, míg találtam egy olyat, ahol olyan magyarázza el a dolgot, aki érti. A kommentek megérnek egy külön misét, tele vannak olyanokkal, hogy "ha jól értem...", "most ez hogy is van...", "teljesen összezavarodtam". A Macworld sietett a segítségünkre végül.
A hangsúly tehát az iCloud Music Library-n van. Ez az a hely, ahonnan az eszközeink elérik a zenéket, azokat is, amik fizikailag nincsenek a készüléken. Ha volt korábban egy csomó saját mp3-unk, azokat eleinte csak az iTunes Match, aztán megjelenése után az Apple Music is meccselte, tehát ellenőrizte, megvan-e a saját kínálatában. Ha megvolt, ott is elérhettük a másik eszközünkön, ha nem volt meg, feltöltötte a felhőbe, ahonnan letölthettük.
Amiben azonban gyökeresen különbözött az Apple Music és az iTunes Match: az előbbi DRM-es dalokat töltött át a többi készülékre, míg az iTunes Match-csel DRM mentes fájlokat tárolhattunk, tölthettünk. A másik a meccselés metódusa: az iTunes Match egy fejlett audió ujjlenyomatos azonosítást alkalmazott, amivel a dal tartalmát vizsgálta, míg az Apple Music simán megnézte a metaadatokat, és úgy döntött a egyezésről. Sokszor nem ugyanazt a dalt töltötte le, koncertfelvétel helyett stúdiófelvételt kínált fel, mondjuk.
A cég naponta a felhasználók 1-2 százalékánál vezeti be az új algoritmust, így pár hónap alatt meglesz az átállás. Azért ilyen lassan, mert közben figyelik a panaszokat, és ha valami gáz van, viszonylag fájdalommentes mennyiségű embernél javíthatják.
Jogos a kérdés, hogy akkor most lesz-e még szükség iTunes Match-re? Lesz, hiszen valaki csak azt használja, az Apple Music nem érdekli. Miattuk meg kell hagyni ezt a szolgáltatást is. De aki eddig mindkettőre előfizetett, az lemondhatja lassan az iTunes Match-et, mert nem jár vele többé semmilyen plusz előny.
Jellemző a zűrzavarra, hogy miután megértettük, mi fog történni, még egyszer neki kell állnom elmagyarázni, egy másik módon. Tehát.
Azok, akik nem használtak iCloud Music Library-t, nem látnak változást.
Azok, akik iTunes Match-et használtak kizárólag, nem látnak változást.
Azok, akik Apple Musicot használtak kizárólag, azoknál megjelenik egy Matched szekció iTunesban. Ezek a fájlok nem lesznek DRM-mel védve. Azok a dalok, amiket Apple Music-on keresztül töltöttünk le, természetesen továbbra is DRM-védelemmel lesznek ellátva, itt nincs változás. A korábban DRM-mel védett, újra letöltött, saját fájlokat le kell törölni, és újra letölteni DRM mentes formátumban, a program ezt nem teszi meg helyettünk. Azoknál a számoknál azonban, ahol a szoftver hibázott, és véletlenül stúdiófelvételt rántott le mondjuk koncertfelvétel helyett, automatikus csere lesz a következő hónapokban.
Azok, akik iTunes Match-et ÉS Apple Music-ot is használtak, mondják le az elsőt. Az újonnan érkezők, akik csatlakoznak az Apple Musichoz, nem látnak többé lehetőséget csatlakozni az iTunes Match-hez.
Szóval ne aggódjatok, történnek a dolgok Cupertinóban, egészen sok jó projekt fut most a szoftvereseknél, egy lépéssel távolabb kerülünk a korábban általam vázolt kellemetlen világ képétől, gratula nekik. A hardveresek meg kapják össze magukat.
skarpad
2016.07.02. 10:03
Címkék: apple music
A nemzetközi helyzet egyre fokozódik Pelikán elvtárs! Az Apple kőkeményen szólt vissza a svédeknek. Itt az Apple jogi fejesének, Bruce Sewellnek a Spotify ügyvéde részére címzett, a BuzzFeed által közzétett levelének egyik részlete:
Nem is férhet ahhoz kétség, hogy a Spotify számára hatalmas haszonnal járt együttműködése az Apple App Store-jával. Amióta 2009-ben elérhetővé vált a platformon, az appot közel 160 millióször töltötték le, ami többszáz millió dollár járulékos bevételt jelentett a Spotify számára. Pont ezért tartjuk problémásnak, hogy olyan szabályok alól kértek felmentést, amit minden fejlesztőre ugyanúgy alkalmazunk és pletykákat, illetve fél-igazságokat terjesztetek a szolgáltatásunkról.
Az irányelveink segítik a szabad versenyt, nem pedig akadályozzák. A tény, hogy versenybe szálltunk sosem befolyásolta azt, hogy miként kezeljük a Spotify-t, vagy a többi sikeres versenytársunkat: a Google Play Music-ot, a Tidal-t, az Amazon Music-ot, vagy a Pandorát.
Azt is hozzáteszi, hogy az, hogy elvárnák, hogy ne kelljen fizetniük az Apple-nek simán mértéktelen és nem fair. Kiemeli, hogy e szabályok már azelőtt léteztek, hogy az Apple Music akárcsak egy kósza gondolatként is kipattanhatott Tim-ék fejéből illetve arra is emlékeztet, hogy a jutalékukat hamarosan felére csökkentik az egy évnél régebbi előfizetők esetében.
Sewell azt is pontosan leírja, hogy mi is történt valójában:
1. A Spotify fogta magát, kivette az IAP előfizetés lehetőségét az appból és közvetlen fizetési lehetőséget rakott a helyére.
2. Az Apple természetesen azonnal értesítette a svédeket a szabályzat megsértéséről.
3. Akik erre válaszul pár nappal később egy újabb verziót terjesztettek fel elbírálásra, ahol ezt a rész megint kicserélték egy email elérhetőséget bekérő formra, ahova megadva a címet elküldtek neked egy linket, ahol a webes felületükön keresztül megrendelhetted a szolgáltatást.
A szabályzat alapján mindkettő az IAP-rendszer megkerülésének számít. Most akkor kinek van igaza?
