Hivatalosan még nem kommunikálta az Apple, hogy mennyibe kerül majd az ssd-hdd-kombó az iMacbe és egyelőre a Store-ból sem lehet kiverni ezt az információt, a gépek ugyanis még annyira messze vannak a szállítástól, hogy például konfigurálni sem lehet őket.
Ott van viszont az új Mac mini, ami szintén rendelhető Fusion Drive-val, méghozzá azonnal, és a menüpontok közt lavírozgatva ki is köpi az Apple a technológia árát.
Előbb dollárban:
Utána forintban:
Jól látjátok, 250 dollárról, illetve 80 ezer forintról beszélünk. A jó hír az, hogy a magyar ár szinte csak az áfával meg az apróval drágább az amerikainál, a rossz meg az, hogy a Fusion Drive mindkét piacon durván túlárazott.
80 ezer forintért ugyanis nem 128-as ssd-t szokás adni, hanem legalább 256-ost, de azt is csak Swarovski kristályokkal kirakva, aranygravírozással. A 128-asok bolti ára ugyanis valahol 25 ezer forint közül mozog. A 256-os úgy, hogy azon már rajta van a gyártó, a szállító, a hazai forgalmazó és a kiskereskedő haszna, 55 ezerért elvihető. Ne legyenek kétségeink afelől, hogy az Apple ennél lényegesen kevesebbért kapja meg a modult, jóval 40 ezer alatt.
Ha figyelembe vesszük az innovációt (bár a kombódrive annyira nem forradalmi, hogy én vagy egy éve vettem hasonló technológiájú meghajtót a MacBookomba), azokat a feladatokat, amiket programozói oldalon kellett elvégezni az OS felkészítésére és az Apple-prémiumot, akkor is legalább egy 256-os modulnak kellett volna beférnie az 1 terabájtos merevlemez mellé 80 ezer forintért.
Persze más lehetőség alig van: szét lehet kapni vásárlás után teljesen a gépet, hogy házilag rakjunk bele ssd-t, de ez egy iMacnél kész horror mondjuk egy MacBook Próhoz képest, ráadásul garanciavesztéssel is jár, és abban sem vagyok biztos, hogy ebbe a vékonyabb, optikai meghajtótól megfosztott dizájnba befér-e egyáltalán egy ssd a merevlemez mellé.
Szóval marad a Fusion Drive, a vásárlók ki vannak szolgáltatva az Apple-nek, de ez a 80 ezer forintos felár minden szempontot figyelembe véve is pofátlanul magas.
A tegnapi show legnagyobb sztárjai a tabletek voltak, ezért is hagyták őket dramaturgiailag az előadás végére. Bár pletykákkal tele volt a padlás, a negyedik generációs iPad meglepetés volt, senki sem számított arra, hogy alig fél évvel a harmadik generáció után nekiesik az Apple a tabletnek.
Lássuk, mit kaptunk: a gép méretei érdemben nem változtak (pedig lehetne könnyebb), a kijelző felbontása is 2048x1536 pixel maradt, az előrelépést a hardverben kell keresni, azt ugyanis alaposan átalakították.
A mi szempontunkból talán az egyik legfontosabb változás, hogy az új iPad az iPhone 5-höz hasonlóan sokkal szélesebb körben támogatja az LTE-szabványt, így az végre már nálunk is, meg a világ legtöbb pontján képes lesz csatlakozni a 4G-s mobilhálózatokhoz.
Fontosnak tűnik, hatásait tekintve mégis kevésbé jelentős, hogy a készülék új processzort kapott. Azért nincs ennek nagy jelentősége, mert az eddig használt A5X is bődületesen gyors, sosem érezzük lassúnak a tabletet (leszámítva talán az iOS Maps 3D nézetét), de tekinthetjük befektetésnek is a jövőbe az A6X-et: ezzel a csippel hosszabban lesz majd versenyképes az iPad.
Egy kicsit tegyük helyre ezt a processzort. Volt ugye az Apple A5, ez került az iPhone 4S-be és az iPad 2-be, jó is volt mindkettőbe. Aztán tavasszal megjelent az iPad 3 retina kijelzővel, és az Apple-nek egy olyan csipre volt szüksége, ami képes volt elbánni a bődületes pixelszámmal, így megalkotta az A5X-et: a processzorsebesség nem változott, de a grafikus teljesítmény kétszeresére nőtt.
Aztán megjelent az iPhone 5, ebben mutatkozott be az Apple A6: a processzorsebesség kétszeres lett az A5-öshöz és az A5X-hez képest, míg a grafikus teljesítmény valahol a kettő között helyezkedett el. És most itt az A6X, aminek a processzora körülbelül olyan gyors, mint az A6-osnak, tehát kétszer gyorsabb, mint az A5-nek és az A5X-nek, míg a grafikus teljesítménye kétszerese az A5X-nek, tehát körülbelül négyszerese az A5-ösnek és másfélszerese az A6-osnak.
Látszik, hogy az Apple féllépésenként halad, az új processzorgeneráció mindig kétszeres cpu-teljesítményt jelent, míg az X kétszeres gpu-sebességet. Nagyjából ennyit kell tudni az új készülékről, illetve az talán még érdekes lehet, hogy az előlapi kamera 0,3 megapixel helyett most már 1,2 megapixeles.
A modell nyilvánvalóan azért került piacra, mert a konkurencia kezd megerősödni, rövidesen érkeznek a Windows 8 tabletek és az Apple meg akarta őrizni elsőségét, bár ez a konkurenciakövető magatartás eddig nem volt a kaliforniai cég sajátja.
Pedig a másik nagy dobás, az iPad mini is ilyesminek tekinthető: az Apple létrehozta a tabletpiacot a 9,7 colos készülékével és hosszan hangoztatta, hogy ennél kisebb kijelzőnek nincs nagyon értelme. Aztán észrevette, hogy ha van olyan tulajdonság, amivel egyáltalán meg lehet szorongatni a folyamatosan csúcsokat döngető iPadet, az a méret: elkezdtek terjedni a 7 colos tabletek. Az Apple tehát lépet, és létrehozta a saját olcsóbb, kisebb modelljét, bár egyelőre még kérdéses, hogy mennyire jól sikerült belőni az árazást.
Nézzük először a képességeket: az iPad mini hardvere a két generációval ezelőtti iPad 2-é. Ugyanaz az A5-ös processzor található benne, szóval a cpu kétszer, a gpu négyszer lassabb, mint a negyedik generációs iPadben. Ez jelentős lemaradás, csakhogy ne felejtsük el, hogy a csipnek nem 2048x1536 pixelt kell kirajzolnia, hiszen a retina helyett az iPad 2 1024x768 pixeles felbontású a paneljét kapta meg a mini. Ez visszalépésnek is tűnhet, sőt, az is, csakhogy ne felejtsük el, hogy most már 9,7 col helyett 7,9 colon kell elférnie a képpontoknak, így az iPad mini képe sokkal szebbnek tűnik majd, mint a még mindig forgalmazott iPad 2-é. Az apró méret előnyei: a gyengébb, olcsóbb hardver is elég lehet ahhoz, hogy szebb, élvezhetőbb felhasználói élményhez jussunk.
A méretek egyébként izgalmasak, engem főleg a súlyváltozás érdekel, 660 helyett 308 grammal szaladgálni, azt emelgetni óriási élmény lehet. Elég, ha csak arra gondolok, hogy az iPad 3 tízszázalékos súlynövekedése az iPad 2-höz képest milyen érezhetően fájdalmas volt, és máris leheletkönnyűnek tűnik a mini.
Jók lettek a kamerák is, ugyanaz került a modellbe, ami a negyedik generációs iPadbe, és az LTE-kompatibilitás is hasonló, szóval mehet Magyarországon is a 4G-zés.
Nagyjából ennyi. A Lightning konnektorra most nem térnék ki, a SIM-ről meg annyit, hogy a 4G-ben Micro, a miniben meg Nano van, ezért mehet a kártyák össze-vissza vagdosása.
De koncentráljunk inkább az árra: nem kérdés, hogy az iPad továbbra is nagy siker lesz, eddig is az volt, most változatlan áron nagyobb teljesítményt kapunk, ami életben tudja tartani a keresletet. Az iPad minivel már bonyolultabb a helyzet: mindenki arra számított, hogy a 200-250 dolláros konkurencia nyomásának engedve legfeljebb 299 dollár lesz az ára, ehhez képest - főként lélektanilag, de - magasabb lett, 329 dollár.
Ez nem sokkal kevesebb, mint a hasonló hardverrel de gyengébb kamerával szerelt iPad 2-é, a két gép között tehát nem az ár, hanem a funkció dönt majd: akinek kisebb modell kell, a minit választja, akinek a nagyobb, az a második generációt. Az apróságot mindenesetre sikerült jó messzire árazni az aktuális csúcs-iPadtől, a 35 százalékos árkülönbség már elég lehet ahhoz, hogy olyanok is vásároljanak iPadet, akik eddig anyagi szempontokat figyelembe véve nem tehették azt meg. Az iPad-modelleken belül tehát ügyesen osztották el az árazást.
De a 299 dolláros iPod touch piaca tovább szűkült: kétszer drágábban már egy sokkal jobb képességekkel bíró, telefonálásra is alkalmas iPhone-t lehet venni, alig tíz százalékkal többért meg ott van az Apple remek kis minitabletje, ugyanazzal a processzorral, igaz, kevésbé látványos kijelzővel és feleakkora háttértárral. Ráadásul azt még mindig nem lehet zsebre dugni. De érezhetően ott vannak egymáson.
És ne felejtkezzünk meg az ebben a szegmensben sikeres és előnnyel induló konkurenciáról, a 199 dolláros Kindle Fire HD-ről és a 249 dolláros Nexus 7-ről (16 gigabájtos verziók), amik 30-40 százalékos árelőnnyel indulnak az iPadhez képest. Persze ezek érezhetően kisebbek az Apple tabletjénél, de az Kindle Fire HD 8,9 például már nagyobb, több a pixel a kijelzőn és, mégis kevesebbe fog kerülni, amikor novemberben megjelenik, mint a mini. Szóval nehéz harc lesz ez kemény ellenfelekkel, akik nem félnek árban a béka segge alá lemenni, csak hogy terjesszék a platformot, majd az eladott tartalmon betegre keressék magukat. Ez a modell viszont kevéssé felel meg az Apple stratégiájának, nekik a tableten is keresni kell, ami hatással van az árazásra.
Ezzel együtt is azt mondom, hogy az iPad mini óriási siker lesz és az érezhető felár ellenére tízmilliós eladásokról beszélhetünk majd jövő ilyenkor.
Most jelent meg a Piper Jaffray amerikai fiatalok körében végzett felmérése, ami olyan eredményeket mutat, hogy csak vakarom a fejem: lehet, hogy elszámoltak valamit? A számok mindenesetre az Apple növekedését ismerve is megdöbbentőek, hiszen a 7700 tizenéves bevonásával végzett vizsgálat azt állítja, hogy a korcsport 40 százaléka iPhone-t használ.
Meglepő ez önmagában is, és jól mutatja a mobil walkmanesedését egy egész korosztály számára, de még viccesebb, ha a 40 százalék mellé tesszük a tavaszi 34 százalékot: az Apple úgy tudta növelni részesedését ebben a kategóriában, hogy az említett időszakban egyetlen új terméket sem mutatott be. És azt se felejtsük el, hogy másfél éve még 17 százalékon álltak. Ez a 40 százalék már közel lehet ahhoz a plafonhoz, ahonnan képtelen lesz tovább nőni az Apple. Főleg egyetlen modellel.
Egyébként hasonlóan vicces a helyzet a tabletmezőnyben is: másfél éve még csak a diákok 22 százaléka használt táblagépet, mára ez a szám 44 százalékra nőtt, szóval brutálisan terjed a termékkategória. Azt meg már nyilván mondani sem kell, hogy a megvásárolt gépek 72 százaléka iPad.
Az NPD piacelemző forrásaira hivatkozva azt állítja, hogy két és fél hónapon belül piacra dobja az Apple a 13 colos, retinakijelzővel szerelt MacBook Prót. A konkrét információ szerint az október végére várható iPad mini-premier után fut be a csúcstechnikás laptop, amit egyébként magukat tévedhetetlennek beállító források ígértek már szeptember és október elejére is. Szóval simán lehet, hogy az idei premierből sem lesz semmi.
A Cnet ugyanakkor úgy tudja, hogy a laptop tömeggyártása már folyik. A kijelző 2560x1600 pixeles lesz, ami 13,3 colon közel olyan pixelsűrűséget jelent, mint a 2880x1800 pixel 15,4-en. Szóval brutális lesz a növekedés a mostani, minden szempontból idejétmúlt 1280x800-hoz képest, amihez komolyan át kell alakítani a hardvert is, mert a most használt integrált Intel HD4000-e nem valószínű, hogy el tudna bánni ezzel a felbontással. Főleg, hogy a hírek szerint a 15-ös retinában található GeForce GT650M is sokszor szenved a pixelekkel.
Nagy kérdés a premierdátum és a hardverelemek mellett az ár: a források szerint a gépet a 13-as Pro és a 15-ös retina közé lövik be, ami kábé 1850 dolláros, 615 ezer forintos árat jelent, szóval nem lesz kirívóan olcsó, de megfelelő hardverrel tökéletesen piacképes lehet. Állítólag ezért is készül jóval nagyobb darabszámmal az Apple, mint a 15-ös modellnél.
A The Verge foglalta össze a legszabatosabban, milyen következményei lehetnek az Apple kontra Samsung per ítéletének. Mert ez a döntés csak látszólag korlátozódik két cég harcára, valójában többet jelent. Azt, hogy mostantól mindenki fenyegetve érezheti magát, aki nem a nulláról indítja a tervezést, hanem egy sikerterméket megvizsgálva készít dizájnt. De akár UI-t is - az Apple mindhárom szoftver szabadalmával kapcsolatban kimondták ugyanis a Samsung bűnét. A logikát ebben valahogy úgy kell keresni, hogy a Samsung döntött a Google operációs rendszerének használatáról, és az Android készítőjén sokkal nehezebb fogást találni a bíróság előtt, mivel nem a szoftvereladásokból származik a bevétele.
A döntés elég egyértelmű volt, nem nagyon lehet félremagyarázni. Nemcsak az Apple számtalan szabadalmát sértette meg a Samsung egy rakás készülékével az ítélet szerint, de ezek a szabadalomsértések az esetek jelentős részében szándékosak voltak. A Samsung ellenben egyetlen esetben sem tudta meggyőzni a bíróságot, hogy az ő szabadalmait az Apple ugyanúgy lenyúlta volna. Az egyetlen döntés, ami a Samsung javára született, hogy a koreaiak tabletjei nem lopták az iPad dizájnját.
Az Apple érvelése egyetlen irányba haladt a tárgyalás egésze során: azt állították, hogy az Apple telefonja forradalmi volt, és ennek a kifejlesztésébe a cég rengeteg pénzt, időt és kreatív energiát tett. A Samsung ellenben három hónap fejlesztésével gyakorlatilag lemásolta a készüléket anélkül, hogy kockáztatott volna bármit is. A bíróság egyetértett. Lehet okosabbnak lenni, lehet nem egyetérteni annak ellenére, hogy a hetekig tartó folyamatos tanúmeghallgatáson nem voltunk ott, a több száz oldalnyi beadott dokumentumot nem olvastuk végig és a két cég órákig tartó érvelését nem hallgattuk meg. Lehet ilyet csinálni, csak nem érdemes. Az egyetlen dolog, ami nekünk szólhat, mint hasznos információ, az az ítélet.
Az eredmény: az Apple megkapja a milliárd dolláros kártérítést, és betiltatja a forgalomban lévő, a bíróság ítélete szerint szabadalmat sértő készülékek forgalmazását. Valószínű, hogy a döntés az Androidra is hatással lesz majd. Apró dizájnelemekben már most is lehet látni, hogy visszakoznak a cégek, a "rugós scrollozást" például egyértelműen az Apple-nek tulajdonították, az ilyenek pont olyan UI-elemek, amikről könnyű bizonyítani a szabadalomlopást. Másokkal nehezebb, úgyhogy apró győzelmekkel lehet itt változást elérni.
A másik következmény, hogy a cégek rá lesznek kényszerítve eltérő telefonokat gyártani, hogy egy ilyen per többé ne ismétlődhessen meg, akár az Apple, akár más cég kezdeményezésében. A különbözőség, a "nulláról való" újragondolás pedig a vásárlóknak jó.
Ettől függetlenül valószínű, hogy az Apple vérszemet kap, és a többi androidos telefon gyártóját is elkapja, még valószínűbb, hogy peren kívül egyeznek majd meg. A tegnapi ítélet sok mindent eldöntött, a piacot mindenképpen megváltoztatja valamennyire. Gyógyítja. Aki kreatív munkát végez, pontosan tudja, mekkora a különbség van a tiszta, fehér lappal elkezdett munka, és a bevált példákból kiindulva alkotott, a korábbiakra hasonló termék között. Az alkotó szempontjából érezhető a legnagyobb különbség: az utóbbi elkészítője nem dolgozik megszállottan, és nem büszke arra, amit csinál.
A blogon található valamennyi írás, valamint a fényképek egy része a szerző saját tulajdonát képezik, amelyek másolása, terjesztése kizárólag előzetes engedéllyel lehetséges.
