A kínai VR-Zone jutott hozzá ehhez a táblázathoz, amiből kiderül, hogy milyen processzorokat dob piacra 2013-ban az Intel (kattintva előjön nagyban)
A második negyedévben várható az új Haswell-platform, ami eggyel nagyobb ugrást jelent, mint az idei Ivy Bridge. Az Intel tiktak-stratégiája ugyanis körülbelül abból áll, hogy páratlan években új generációt dob piacra, párosokban meg a meglévőnek javítja a gyártástechnológiáját. A fejlődés így folyamatos, de igazán nagy ugrásokra kétévente lehet számítani, most épp a Haswellel.
A kínai oldal táblázata szerint a legerősebb csip a 3,5 gigahertzes Core i7-es lesz 8 megabájt gyorsítótárral és 3,9 gigahertzes maximális órajellel. Lesznek alacsonyabb fogyasztású modellek is, bőven akad majd köztük 35 wattos TDP-jű, négymagos csip is a kínálatban, akár 2,5 gigahertzes órajellel.
Az ultraalacsony-fogyasztású modellek nincsenek rajta a listán, a pletykákból annyit lehet tudni, hogy ezek valamivel lassabbak lesznek a jelenlegieknél, de sokkal kevesebbet fogyasztanak majd. Ami elméletileg lassabb, de hosszabb ideig üzemképes MacBook Aireket jelent.
A grafikus gyorsító viszont mindegyik csipben sokat gyorsul, ez a változás a Haswell fő erőssége.
Ma reggel megjelent az a program, amire az iOS 6 felhasználók kilencven százaléka várt: a Google Maps. A program akkor tűnt el a platformról, amikor az Apple bevezette saját térképszolgáltatását, ami olyan rosszul sikerült, hogy azóta már Tim Cook is bocsánatot kért miatta, ráadásul fejek hullottak az Apple-nél. Nagy fejek.
A felhasználók többségét persze csak az érdekelte, hogy mikor kapja vissza kedvenc programját. Máig kellett várni, a Google Maps ugyanis ott van az App Store-ban, letölthető, használható.
A hét megabájtos alkalmazás drasztikusan különbözik elődjétől, egészen más a kezelőfelület, persze ennek az lehet az oka, hogy a korábbit az Apple készítette, ezt meg már a Google. Utóbbi egyébként nagyon büszke az új programra, közleményében azt állítja, hogy ez még jobb, mint az androidos verzió, átláthatóbb, könnyebben kezelhető.
Más szempontból meg rosszabb: nincs benne offline mód, és még nincs tabletes verzió se, de a Google azt ígéri, hogy rövidesen ezek a funkciók is megjelennek az alkalmazásban.
Ami egyébként tényleg jól működik. Első indítás után egy gyors bejelentkezésen kell (nem kell) túlesnünk, az új kezelőfelületet meg néhány pillanat alatt kiismerhetjük. Átlátható, letisztult.
A program egyébként mindent tud, amit a régi: ügyesen felismeri a rosszul beírt címeket, hozzáfér és jól használja a közösségi közlekedés adatbázisát és a forgalmi adatokat is képes megjeleníteni.
Elsőre remek kis appnak tűnik, ami mindent tud, amit az elődje, de írjátok be kommentbe, hogy nektek mik a tapasztalataitok, webkettesedjen már ez a tartalom.
Richard Wiseman (beszélő név alert!) a britek legnépszerűbb pszichológusa, akinek megszámlálhatatlanul sok online követője van, akinek a projektjeiben eddig már kétmillióan vettek részt és akit beválasztottak abba a száz emberbe, akik a legtöbbet tették a britek életének jobbá tételéért.
De mindez elveszti a jelentőségét ahhoz képest, amit most a YUZA nevű fejlesztőcéggel közösen piacra dobott. A Dream: On ugyanis egyszerre tűnik forradalminak, képtelenségnek és valamilyen szinten nagyon-nagyon betegnek.
A program funkciója egyszerű: segítségével beállíthatjuk, hogy miről akarunk álmodni.
Elsőre képtelenségnek hangzik, pedig nem feltétlenül az. Az álmainkat ugye a valóság befolyásolja, az elmúlt napok, hetek történései köszönnek bennük vissza, illetve az alvás közben ért hatások. Biztos mindenki átélte már, ahogy egy külső hang, benyomás, érintés szervesen beépült az álmába, és a program elvileg pont erre a jelenségre épít.
Ehhez azonban meglehetősen összetett rendszert kellett készíteni. Első körben a Dream:ON-nak tudnia kell, hogy épp melyik alvásfázisban vagyunk. Ehhez a mobil mozgásérzékelőjét használja. Csak le kell tennünk elalváskor a telefont az ágyunk sarkára, így a program képes lesz rögzíteni a matrac mozgásait, amiből már tudja, mikor érünk az álomfázisba. És ekkor jön a támadás: elkezd nagyon halkan olyan hangokat sugározni, amik hatással vannak az álmunkra.
Az abszurd rész ott következik, amikor a Dream Store-ban mászkálva LETÖLTHETŐ álmokat találunk. Tiszta Inception, nem? A program maga ingyenes, az alaptémák is azok, de ha nagyon bejött az álmodozás, akkor a békés kert mellé vásárolhatunk olyan mintákat, mint a tokiói utazás, a paparazzi (te vagy a sztár), a space shuttle, az ocean view vagy a 50 shades of..., ami igen, a dugásról szól.
A kérdés már csak az, hogy működik-e. A poszt mai megírása előtt több este is elindítottam a programot, de egy megfázás miatt mindig olyan rosszul aludtam, hogy igazából majdnem végig ébren voltam, nem is nagyon tudtam alvást produkálni. Egy viszont biztos. Amikor hétfő este beállítottam a Wild West témát, lefeküdtem, és olyan mélyen aludtam, mint azóta egyszer sem, hajnal kettő körül ezzel a kitörölhetetlenül erős képpel a fejemben ébredtem:
A kaliforniai cég termékei zömét olyan partnerekkel gyártatja, mint a kínai Foxconn: leadja a megrendelést, aztán millió számra jönnek a termékek. Obamát annyira zavarja ez az egyébként teljesen természetes munkamegosztás, hogy tavaly megpróbálta rávenni arra Steve Jobsot, hogy hozza vissza a gyártást Amerikába. Jobs csak annyit mondott: "ezek az állások nem jönnek vissza többé".
De hát már nincs Jobs, vagy viszont Cook, aki annyira ért a gyártás megszervezéséhez, hogy gyakorlatilag ezzel a képességével lett a főnök kedvence. Aztán főnök. Szóval ha ő azt mondja, hogy visszaviszik a gyártás egy részét az Egyesült Államokba, akkor komolyan kell venni. Márpedig pont ezt mondta a Bloombergnek.
Cook fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy most is van néhány olyan termékük, amiben amerikai gyártású alkatrész dolgozik. Az iPhone processzorát például Texasban gyártja a Samsung, míg a strapabíró üvegburkolatot a Corning készíti Kentuckyban.
Jövőre azonban valami komolyabb beruházásra készül az Apple, Cook ugyanis azt ígérte, hogy valamelyik Macintost az Egyesült Államokban fogják készíteni. Nem fejtette ki, hogy melyiket, de annyi már biztos, hogy 100 millió dollárt szánnak a beruházásra, hogy ne csak annyi szerepeljen a Macintoshokon, hogy Designed in California, de az is, hogy Made in USA.
Csodálatos koncepcióval állt elő a popSLATE: kitalálta az iPhone-hátlapként használt e-papírt, ami a Lightning csatlakozón keresztül jut elegendő energiához és adathoz, így két dolgot tud egyszerre: átküldhetünk rá mindenféle képet, amit az iPhone kamerájával készítettünk, és meg is tudja jeleníteni azt.
Minden nap új hátlap! Fontos információk megjelenítése a telefon hátsó oldalán: térkép, bevásárlólista, tennivalók! Mindez minimális energiafelhasználás mellett, hiszen az e-papír csak akkor szív az akkumulátorból, amikor képet vált.
Egyetlen baja van a terméknek: nincs még kész. A fejlesztőknek 150 ezer dollárra volt szükségük a projekt befejezéséhez, ez az összeg azonban pillanatokon belül összejön: tegnap már 100 ezer dollár volt a számlájukon az adományokból, ma reggel már 125 ezernél tartottak.
De legjobb lenne, ha az Apple felvásárolná a céget és beleépítené a fejlesztését a következő iPhone-ba. Persze ilyen kis összeget nyilván nem tudnak átutalni, szóval egyszerűbb, ha borravalóval együtt rögtön egymilliárd dollárt küldenek a fiúknak.
A blogon található valamennyi írás, valamint a fényképek egy része a szerző saját tulajdonát képezik, amelyek másolása, terjesztése kizárólag előzetes engedéllyel lehetséges.