Több mint egy éve jelent meg a magyar Music Store, de már bőven elmúlt egy éves a Movie Store is. Utóbbi szinte semmilyen hatással nem volt az életemre: talán ha egy filmet kölcsönöztem ki az elmúlt 12 hónapban, de a legtöbb hazai Apple-felhasználó között még így is rekorder vagyok: alig van olyan ismerősöm, aki használja ezt a szolgáltatást.
Ez két dolognak köszönhető: egyrészt az árazásnak, a filmenkénti 1200 forintos kölcsönzés és 5000 forintos vásárlás egyszerűen túl drága, hiszen ugyanezért az árért már bluray-lemezen is megkapjuk a legtöbb mozit, sokkal jobb kép-, és hangminőséggel. Most tekintsünk el attól a ténytől, hogy a bluray-lejátszó mennyire terjedt el, egyszerűen a fizikai terjesztés költségeit megspóroló, rosszabb minőséget kínáló szolgáltatásnak kevesebbe kéne kerülnie, hogy versenyképes legyen a tök ingyenes torrenttel. Ezek a piac realitásai, ezekkel kell megküzdeni.
Főleg, hogy a Movie Store még egy ponton elvérzik az ingyenes, bár nem különösebben jogszerű megoldásokkal szemben: alig vannak magyar nyelvű, vagy legalább magyar feliratos filmek. Hollandiában például biztos nem jelent problémát az ilyesmi, de az olyan, szinkronhoz szokott piacokon, mint a magyar, kész öngyilkosság ilyen kínálattal előállni. Mondhatja persze az Apple, hogy majd akkor öl energiát a szinkronos filmek feltöltésébe, ha elég nagy lesz a forgalom a Movie Store-ban, de a sorrend pont fordított: szinkronos filmek nélkül az életben nem lesz itt jelentős vásárlás.
A Music Store egészen más, mert az alapvetően változtatta meg a felhasználási szokásaimat. Ma már csak innen szerzek be zenét. Megveszek olyan dalokat, amiket jó tíz éve hallgattam mindenféle bizonytalan forrásból letöltött mp3-akon, és ettől jól érzem magam: egy rakás zenekar szórakoztatott az elmúlt másfél évtizedben, amióta főleg a netről szerzem be a dalokat, jó, hogy végre én is adok nekik cserébe valamit. Ráadásul a Music Store-nál nincsenek olyan akadályok, mint a Movie-nál: a nyelv kérdése ugye értelemszerűen nem merül fel, egy-egy dal ára meg mindig a megfizethető kategóriában mozog, lényegében egy tábla csokiért kapunk egy számot, és sokszor az albumokat is egész olcsón ki lehet fogni.
Mondjuk hogy miért nincs meg a teljes amerikai kínálat itthon, arról fogalmam sincs, de sokszor beleszaladok olyan albumba, ami nálunk érthetetlen módon nem kapható. Legutóbb például a U2 No Line On The Horizon albumára kerestem rá, arról is a Magnificent című dalra, ami akkor volt új, amikor a Szilícium Völgyben voltam, és naponta posztoltam itt az Appleblogon az Apple-lel kapcsolatos helyszínekről. Miközben San Jose és San Francisco közt autózgattam, az antidepresszáns reklámokat megszakítva többször is leadták ezt a dalt, ami most valamiért eszembe jutott, szóval úgy döntöttem, hogy megvásárolom. Beütöttem a címet az iTunes Store-ba és le is töltöttem az első találatot, amiről csak vásárlás után derült ki, hogy valami instrumentális izé egy filharmonikus zenekartól, szóval biztosan nem az, amit kerestem.
Megnéztem az albumokat, és megtaláltam a teljes U2 életművet, de ezt az albumot nem.
Aztán csekkoltam az amerikai Store-t, és ott megvolt minden. És azért ilyesmiben havonta egyszer-kétszer belefutok. Persze a bolt kínálata így is óriási, de fura, hogy akadnak a mostani példához hasonló vakfoltok, és a hazai előadók kínálatát is bőven lenne még hova bővíteni.
Magyarósi Csaba
2013.01.10. 08:53
Címkék: apple iphone
Gene Munster nagyon szeretne hinni abban, hogy az Apple rövidesen piacra dob egy olcsó mobilt, sőt, egyre több információt vizionál a hivatalosan még be sem jelentett termékről. Pontosította például az árat, amit korábban a legtöbben 99 és 149 dollár közé tettek valódi humorérzékről tanúságot téve, azt Munster 199 dollárra, 44 ezer forintra lőtte be. Ami azért szintén elég bátor tipp.
Főleg, ha figyelembe vesszük, hogy a független iPhone 4, tehát a két generációval ezelőtti modell 450 dollárba kerül az Egyesült Államokban, de jóval többe a világ többi részén.
Jelenleg egyébként 55-60 százalékos haszna van az eladott mobilokon az Apple-nek, köszönhetően annak, hogy ezek főleg előfizetéssel kerülnek a gazdájukhoz, és a szolgáltatók fizetik ki a gyártónak a mobilok magas árát. A kétszáz dolláros kártyafüggetlen ár mellett Munster szerint az olcsó iPhone-nál 30 százalékos lehet ez a mutató, ami az iparágban még mindig kiemelkedőnek számít, de Apple-berkekekben már kevésbé mutat olyan szépen.
Főleg, hogy nem mindegy, hogy egy 600 dolláros készülék árának 55 százalékát (330 dollár) rakja zsebre a gyártó, vagy egy 200 dolláros mobil árának 30 százalékát (60 dollár). Akárhogy is nézzük, a két tétel közt a szorzó 5,5-szörös, és éppen ez az a körülmény, ami miatt én továbbra sem tartok életképesnek egy olcsó modellt.
Nem mintha az Apple-nek bármi gondja lenne a belépőszinttel, iPodból például 49 és 399 dollár között egy rakás terméket lehet vásárolni, de az iPhone piaca más: a mobil így is rendkívül jól fogy, a platform eléggé elterjedt ahhoz, hogy mindenki fejlesszen rá, további erőltetett piacnövelésre tehát nincs szükség, ráadásul a cég profitjának több mint fele származik ebből a kategóriából, amit hülye lenne kockáztatni valamiféle statisztikai kozmetikázás miatt.
Mert az olcsó iPhone biztosan kannibalizálná valamennyire a drágább piacát, és minden olyan 200 dolláros készülék, amit egy 600 dolláros helyett vásároltak meg, ötödére csökkenti az Apple profitját. Őszintén nem látom azt a piaci szükségletet, ami egy ilyen lépésre kényszerítené a gyártót, de ha ti láttok ilyet, írjátok le kommetbe, hátha együtt megvilágosodunk.
Magyarósi Csaba
2013.01.09. 18:29
Címkék: apple piac tablet
Amikor Steve Jobs bemutatta az iPadet, még csak zavartan vakargattuk a fejünket és nem értettük, hogy mire lesz jó ez a túlméretezett iPod touch. Az első reakciók csalódottak voltak, ami miatt eléggé ki is készült Jobs, a könyvében lehetett olvasni arról, milyen zaklatott volt a sok kurvaanyázó kommentet olvasva.
Aztán mégis neki lett igaza, a tablet a netbookkal szemben nemcsak egy lufi, ami még azelőtt kidurran, hogy rendesen felfújták volna, az első iPad óta a kategória népszerűsége töretlen, sőt, az NPD szerint az idén a tabletek le is győzik a laptopokat. A piacelemző ugyanis azt mondja, hogy tabletből 240 milliót, laptopból meg 207 milliót adnak majd el idén.
Az NPD emlékeztet rá, hogy a piac még mindig egyszereplős, akkora az Apple dominanciája, de a következő évek a verseny fokozódását hozzák magukkal: a mininek köszönhetően a kisebb tabletek is elterjednek, de az is látszik, hogy a 9,7 és 7,9 colos iPadek mellett meglehetősen sok vetélytársnak szorított még helyet a piacelemző:
Magyarósi Csaba
2013.01.09. 09:59
Címkék: apple os x
Az Apple elérhetővé tette az OS X új bétájának 12D50-es buildjét, ami már az ötödik a sorban. A legelső novemberben jelent meg, a harmadik és negyedik decemberben.
Elvileg sok hiba nincs már ebben a verzióban, de a korábbi buildek alapján a tesztelőknek érdemes az AirPlay-re, az AirPortra, a Game Centerre, a grafikus driverekre és a Safarira koncentrálniuk. Ott lehet a kutya elásva.
Magyarósi Csaba
2013.01.08. 09:54
Címkék: apple appstore
Ha rendszeresen előfordul, hogy az iPhone hó vége előtt kimeríti a mobilnetes keretet, de nem tudod, miért, akkor itt egy ingyenes app, ami választ ad a kérdésre.
Októberben a hónap közepén kaptam egy értesítőt a szolgáltatómból, amiből kiderült, hogy túlléptem a 2 gigabájtos mobilnetes keretet. Fogalmam sem volt, hogy mi történt, nem éreztem úgy, hogy többet neteztem volna, mint korábban. Persze biztos volt racionális magyarázat a jelenségre, csak épp nem tudtam, hogy mi az.
Akkor kezdtem el keresni valami olyan alkalmazást, ami rendes statisztikát készít a havi mobilnetes adatforgalmamról, de csak arról, hogy tudjam, melyik résen át távoznak a gigabájtok. Viszonylag gyorsan rá is akadtam az Onavo Countra, ami pontosan azt ígéri, amire nekem szükségem van: monitorozza a 3G/4G-s adatforgalmat és harminc napra visszamenőleg statisztikát készít arról, hogy ki a bűnös.
A program iTunesos értékeléseit olvasgatva sokan elkövetnek egy komoly hibát: telepítés után egyből alapos grafikonokat várnak, pedig a készítők is leírják, hogy néhány napot várni kell, amíg elég adat áll az Onavo rendelkezésére. Onnantól kezdve viszont, hogy mindent magába szívott, nincs megállás.
Egyetlen para lehet csak a programmal: telepítés után az Onavo szerverein keresztül halad az adat, ott történik a megabájtok számlálgatása. Ez egy bizalmi kérdés, a készítő a honlapján esküdözik arra, hogy az adatforgalom névtelen és nem tárolják az információkat, de azért érdemes tisztában lenni a technikai részletekkel.
Ha túltesszük magunkat a parán, egy csomó izgalmas infóhoz jutunk. Ott van például az összesített nézet, ahol csökkenő sorrendben látjuk az adatforgalomért felelős programokat. Nálam például egyértelműen a Safari viszi el a legtöbb adatot, de ezzel a 6-700 megabájtos utolsó harminc napos adatforgalommal nem kell aggódnom, bőven a 2 gigabájtos kereten belül maradok. És meg tudjuk nézni időszakra bontva is a programokat, hátha nem általában zabál sokat valamelyik app, csak egy bizonyos héten pörgette túl magát.
Akárhogy is, ha megint kapok egy figyelmeztető sms-t, elég lesz megnéznem a programot és tudni fogom, hogy mi szívta le az adatkeretet az iPhone-ról.
