Az elmúlt időszakban Tim-et és az Apple-t a San Bernardino-i és több hasonló eset kapcsán sokan látták az ügy élharcosainak, tesszük hozzá, nagyrészt jogosan. Egy olyan világban, ahol az IT-óriások aprópénzért árusítják ki személyes adatainkat big data cégeknek, kellenek is az ilyen kiállások.
Az érem másik oldalaként ott van azonban az az egészen friss hír, hogy az Apple február 28-án átadja kínai adatközpontjának működtetését egy helyi cégnek, a Guizhou-Cloud Big Data-nak. Az átadás lezajlásával a GCBD válik felelőssé a jogi és gazdasági kapcsolatokért Cupertino és a kínai iCloud júzerek között. Az Apple szerepe ezek után gyakorlatilag befektetővé sorvad vissza, illetve némi technikai segítséget is nyújtanak majd a kizárólagos állami tulajdonban levő kínai cégnek.
Hogy mi történik majd az adataikkal ezek után? Az Apple nyilvános állásfoglalásaiban semmi nincs erről, csak tücsökciripelés. Helyette csak arról beszélnek, hogy micsoda előnyt jelent ez majd a szolgáltatások sebessége és megbízhatósága szempontjából, illetve van pár elejtett megjegyzés a kínai szabályzásoknak való megfelelésről. Arról sehol sem esik szó, hogy ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a kínai államnak és biztonsági szerveinek teljes hozzáférése nyílik az iCloud júzerek adataihoz.
De miért fekszik le ennyire könnyen a kínai kormánynak egy olyan cég, amely nem kis részben arra építette hírnevét, hogy védi felhasználói adatait. Egy olyan cég, amely még a Department of Justice rosszallása ellenére is beleállt a csatába és nem engedett a 48-ból? "Úgy tűnik, hogy Tim Cook nyílt levele inkább az üzleti modell és a nyilvános márkastratégia iránti aggodalomból született, mintsem a felhasználói adatok védelmében." - hangzott akkoriban a DOJ kritikája.
Ez az anno cinikus odaszúrásnak tűnt, ma azonban sok kínai számára ez a valóság. Míg az amerikai kormány felé bekeményítettek, a kevésbé demokratikus, jóval autoriterebb kínai kormány ésszerűtlen igényeivel kapcsolatban felpuhult Cupertino ellenállása, ha lehet egyáltalán ellenállásról beszélni. Sőt, inkább úgy tűnik, hogy mindent megtesznek, hogy a hatóságokkal megőrizzék a jó viszonyt.
2017 végén az Apple elismerte, hogy összesen 674 VPN alkalmazást távolított el a kínai App Store-ból és felszívódott a Skype app is. A Nagy Tűzfal így az Apple készülékekről áthatolhatatlanná vált jailbreak nélkül és a kínai felhasználók jogosan érezték elárulva magukat. Eközben az Android telefonokra még mindig letölthetők ilyen alkalmazások, ez egyrészről sok platformváltót eredményezett, másrészről pedig jól mutatja, hogy az Apple-t nem kényszerítették, hanem önként vette le, hogy kvázi proaktívan kedveskedjen Pekingnek.
"Ha a kínai kormány ötven centet kér, az Apple egy dollárt ad neki." - jegyezte meg valaki találóan online.
Többen közületek rávághatja: "de hát ezt írja elő a szabály Kínában". Tévedés. A kínai kiberbiztonsági törvény, amelyet tavaly júniusban fogadtak el azt mondja ki, hogy a kínai júzerek adatait csak Kína területén tárolhatják adatközpontokban. Az sehol nincs benne, hogy helyi vállalatnak kell üzemeltetnie is a létesítményt.
Az évek óta tartó kowtow eredményét azonban nem látjuk, bár mostanság javulnak a tendenciák, az eladások még mindig csekélyek a kínai okostelefonpiac méretéhez képest. Akkor megéri ez az önlejáratás? Ennek a helyzetnek ugyanis csak egy igazi nyertese van, az pedig a Kínai Kommunista Párt és állami vezetés. A dolgok ilyen kifutása gyakorlatilag a lehető legjobb forgatókönyv az ő szempontjukból.
A kínai kormány ugyanis az elmúlt években egyre inkább épít a big datára, mint a belföldi stabilitás megőrzésének és a diplomáciának stratégiai eszközére. Hasonló fontosságúként kezelik mint a katonai erőt vagy az ideológiai kontrollt. Ha érdekel, hogyan néz ki a kínai digitális jövő, ebbe a 2015-ös videóba is érdemes belenézni.
Az adatok tehát a párt szolgálatában állnak, az Apple pedig a profit reményében vígan asszisztál ebben annak a kormánynak, amelynek politikája nem csak a cég hangoztatott adatvédelmi álláspontjának, de Cupertino alapvetői értékeivel is szembemegy. Nem mellékesen rossz példát állítva a a Szilícium-völgy kisebb és nagyobb szereplőinek.
(A poszt alapját képező cikk eredetileg a HKFP-n jelent meg.)
Méghozzá az az elmúlt 24 év első hivatalos vállalati címváltásával . Bár az új főhadiszállásra való átszokás nem zökkenő- és koppanásmentes, és az Apple még nem fejezte be hatalmas humán állományának áttelepítését a régi bázisról, a címerre (vagyis leginkább a cégjegyzékbe és a honlapok footerjébe) már a One Apple Park Way kerül a One Infinite Loop helyett.
Nem véletlenül időzítették a dolgot a Steve Jobs Theaterben tartott éves részvényesi fórumra, hiszen egy füst alatt az ezzel kapcsolatos SEC beadványokra is már az új cím kerülhetett. Ennek megfelelően elvileg péntek óta a felhasználóknak küldött hivatalos Apple levelek láblécében is az új cím van már.
Persze sokan mondhatjátok, hogy ez egy apróság, viszont jól jelzi, hogy az cég kezdi otthonának érezni az új szuperkampuszt/szappantartót/űrhajót/ánuszt - nevezd, ahogy szeretnéd. Az Apple Park azonban még közel sincs megtöltve, az eredeti tervek szerint a 12 ezer dolgozó 2017 végéig költözött volna át, ez azonban jól láthatóan még mindig zárult le és még nem is fog egy jó ideig.
Nem tudom, ti hogyan vagytok vele, de engem például a mintegy négy és fél évig tartó kampuszos híráradat közepette a leginkább az érdekelt, és foglalkoztat még most is, hogy ez hogyan és mennyire fogja megváltoztatni a céget? Az újfajta, nyitottabb elrendezéssel kapcsolatosan elhangzottak érvek pro és kontra: egyesek szerint a techcégek jövőjét jelenti, mások (többek között produktivitáskutatók) szerint lehetetlen dolgozni kizárólag ilyen közös terekben.
Ha még emlékeztek a botrányra, nem csak a beosztottak és középvezetők, de jópár a felsővezetői rétegbe tartozó Apple munkatárs sem rejtette a véleményét a Naoto Fukasawa által tervezett egyedi irodaberendezésekről és nyílt terekről. A legvokálisabb a Daring Fireball szerzője, John Gruber beszámolója alapján a hardveres technológiákért felelős senior alelnök, Johny Srouji volt.
Állítólag amikor körbevezették, Srouji szájából az alábbiak hangzottak el:
"fuck that, fuck you, fuck this, this is bullshit. my team isn't working like this."
Ezek után fogta magát és átköltöztette csapatát egy másik épületbe. Az azonban, hogy a felmérések alapján átlagosan 25-30%-os produktivitáscsökkenést okozó nyitott terek milyen befolyással lesznek a cég életére, ilyen rövid idő alatt értelemszerűen nem lehet megjósolni. Persze a vészmadaraknak ilyenkor kimegy a fejéből, hogy a közös tereknek azért megvannak a maga előnyei is.
Nekem azonban minél több olyan hírt kapunk, ami azt sugallja, hogy az Apple kezdi "betörni" az új főhadiszállást, újra és újra elgondolkodtat arról, hogy vajon mennyiben fogja ez transzformálni a cég életét, a működését és ezáltal a termékeket, amiket piacra dobnak. Vajon a fényűző új hely valóban eléri a célt, amire Steve szánta vagy csak az Apple kései dekadenciájának eklatáns példája lesz a pár év múlva visszanézve? A cég jövőjének záloga vagy csak túl sokat látunk bele mi és az Apple sajtó is?
Ahogy megjelent a HomePod, természetesen megjelentek a neten a használati utasítások. Mivel az Apple ilyeneket soha nem szokott szerkeszteni a termékeihez, sokszor hasznos tippeket kapunk ilyenkor az egyébként magától értetődően használható cuccokhoz.
A HomePod esetén viszont eléggé viccesre sikerültek ezek az egyébként teljesen komolynak szánt bemutatók.
Következzen néhány tipp és trükk különböző oldalakról, csekély, de annál humorosabb információtartalommal.
Hogyan beszélj a Sirihez?
Mondd: Hé, Siri. (mivel magyarul nem tud ez a hülye, így ideírom a működő angol parancsot is: Hey Siri)
Hogy kapcsold ki a “Hé Siri”-t?
Mondd: Hé Siri, kapcsold ki, hogy “hé Siri” (Hey Siri, disable Hey Siri)
Hogyan vezéreld a HomeKit eszközöket?
Mondd: Hé Siri, kapcsold fel a lámpát. (Hey Siri, turn on the lights.)
Hogyan állíts be riasztást reggel nyolcra?
Mondd: Hé Siri, állíts be riasztást reggel nyolcra. (Hey Siri, Set an alarm for 8:00 AM.)
Hogyan játszd le a Smoke on the Watert vagy más zenét?
Mondd: Hé Siri, játszd le a Smoke on the Watert. (Hey Siri, play <name of song, album or playlist>)
Hogyan adj hozzá egy zenét a könyvtáradhoz?
Mondd: Hé Siri, add hozzá ezt a zenét a könyvtáramhoz (Hey Siri, add this song to my library)
Hogyan hallgasd meg a legfrissebb híreket?
Mondd: Hé Siri, mik a legfrissebb hírek? (Hey Siri, what’s the latest news?)
És akkor lássunk néhány értelmesebb tippet.
Ha nem a hangszóróból, hanem egy másik hangforrásból szól egy zene, hiába kérdezed meg a HomePodot, hogy What Is This Song, az eszköz úgy válaszol, hogy csak a saját maga által játszott dalokat ismeri fel. Mondjuk neki inkább: Shazam This Song, és máris megvan.
A play, pause, skip, next és hasonló parancsok működnek, csak úgy, mint egy hagyományos lejátszónál. Ha például azt mondod, “Hey Siri, play”, akkor ott folytatja a lejátszást, ahol legutóbb abbahagyta.
Időzítőnek is könnyen használható, mondjuk a konyhában, az eszköz. Miután azonban beállítottuk az időzítőt 20 percre, sajnos nem látunk sehol egy kijelzőt, ami mutatná a hátralévő időt. Viszont megkérdezhetjük, így: “Hey Siri, how much time is left on my timer”.
Nemrég fedezték fel, hogy egy indiai Unicode karakter elküldése esetén megfekszik az iOS, és újra kell indítani a készüléket a folytatáshoz. Mi több, az alkalmazás, ami ezt a karaktert üzenetben megkapta - legyen az a Messages, WhatsApp, Twitter, Facebook Messenger, Gmail vagy Outlook (a Skype valamiért immunis, úgy tűnik) - többé nem is nagyon áll lábra. Ha újra el akarod indítani, újra és újra lefagy, kilép.
Az egyetlen megoldás jelenleg, ha küldesz magadnak egy újabb üzenetet ugyanoda - vagy megkérsz erre valakit -, amiben nem szerepel ez az indiai karakter, így az alkalmazást el tudod már indítani, a fagyasztó üzenetet pedig törölheted. Ha a Messages appról beszélünk, egyedül is megoldható a dolog: kérjük meg Sirit, hogy írjon egy üzenetet annak, aki a lefagyasztó üzenetet küldte, 3D Touch-csal nyissuk meg a Messages-ben a küldő felet, így visszalépve az appba már törölhetjük a korábbi üzenetét.
De ahogy korábban már valaki megfogalmazta: nehogy már nekem kelljen megtanulnom, hogyan lehet kijátszani a bugot.
Az Apple-nek valamiért hosszú előtörténete van olyan esetekkel kapcsolatban, amikor egy karakter vagy egy üzenet megfektette a rendszerét. 2009-ben már találkozhattunk hasonlóval - mi is beszámoltunk róla -, akkor Charles Miller biztonsági szakértő jött rá, hogy egy szöveges üzenetben elküldött bináris sorozattal átvehető az irányítás az iPhone 3.0 szoftver felett. 2013-ban egy arab karaktereből álló sztring fektette meg az üzenetküldő alkalmazáson keresztül a rendszert.
2015-ben mi is volt? Ja, ugyanez. Az alábbi szöveg ütötte ki az iOS-t:
effective. Power لُلُصّبُلُلصّبُررً ॣ ॣh ॣ ॣ 冗
Tom Scott készített egy remek videót, amiben elmagyarázza, hogyan lehetséges egy sor betű hatalomátvétele:
Bár ez a mostani esetre nem ad magyarázatot, hiszen nem rövidítésről van szó, arról, hogy a szoftvert nem készítették fel az arab szóhosszúságok különleges alakulására, itt csupán egy karakterről szól az ügy. Az iOS 11.3 béta már megoldotta a problémát, de hamarosan kiadnak egy gyorsfrissítést is.
Ideje lenne ezt az Unicode dolgot most már adaptálni a rendszerekbe, elvégre 1991 óta volt rá idő vagy mi.
És még azt hitték szegények, hogy a közösségi munkavégzés lesz a legbosszantóbb az új központban. Aztán kiderült, hogy inkább a rengeteg üvegfelület.
A Marketwatch nevű oldalon azt írják, legalább két esetben kellett orvosi ellátás az Apple új központjában, mivel emberek egyszerűen és teli csűrrel nekimentek az üvegtábláknak. Feltehetően nem a hajlított üveg határolófalakról van szó, az épület homlokzatáról, hiszen ez esetben a delikvensek hálásak lehetnek, hogy megmentette őket egy üvegtábla a zuhanástól. Valószínű, hogy a központ üvegmániája a folyosókon és a közös terekben is tovább folytatódik, így minden bizonnyal itt érte a baleset a szerencsétleneket.
A megoldás nem egyszerű. Egyrészt érdemes védeni az épület drága szerkezeteit, így valószínűleg valamennyi üvegfelületet minimum Gorilla Glass 2-re érdemes cserélni. Másrészt a munkavállalókat is fel kell készíteni ezekre az esetekre - különösen hogy a munkavédelmi előírások nagyon szigorúak arrafelé, és az Apple a balesetek számából következően számíthat is vegzálásra -, így egyértelmű értelmet nyert a Monthy Piton társulat hülyejárási módszertana, mint a folyosókon alkalmazandó közlekedési mód. A szerzői jogok miatti tárgyalásokat érdemes elkezdeni mihamarabb.
Másrészt érdemes lehet az üvegfelületeket a térből kiemelni, végre Jony Ive is elszakadhat a “láthatatlan dizájn” ideájától, amit a csupakijelzős telefonnal vett a fejébe, és avantgard műalkotásokat álmodhat a falra, például így.
A fenti kép szerzői jogai a rózsaszín területeken az Appleblog feat. Almalé és Kungfu tulajdonát képezik, üvegfestő startupunkat ezúttal megvételre kínáljuk.
A blogon található valamennyi írás, valamint a fényképek egy része a szerző saját tulajdonát képezik, amelyek másolása, terjesztése kizárólag előzetes engedéllyel lehetséges.
