almalé és kungfu Rólunk

Okos kertilocsolót dobott piacra az Elgato, csak sajnos még buta

Ha van valami, amit nem értek ebben az okoseszközösödésben, azt nagyon pontosan mutatja be az Elgato új csodája, az Eve Aqua. Ez:

eveaqua2-800x556.jpg

Ez kérem szépen, egy okos kerti vízadagoló, 100 dollárért. Vagyis egy olcsó Gardena hobbivezérlő áráért adnak egy olyat, ami kiszámolja a becsült fogyasztásokat, okostelefonról távolról elindítható, egyszerűen programozható, szinkronizál. A butakorból ránk ragadt manuális esőérzékelő helyett itt lehetséges lenne egy időjárás-jelentéssel összekapcsolt programmódosító, hogy viharban ne induljon el. Hopp, megspóroltuk azt is.

Mi az ami mégis feltűnik? Így van: egyetlen csapra szerelhető, és egyetlen kivezetése van. Vagyis egyetlen szórófej, neadjisten egyetlen kör köthető rá, egy kicsit nagyobb kertben ez már nem működik, hacsak nincs hat kerti csapunk és hat darab Eve Aquánk.

És elérkeztünk az okoskütyüsödés butasásgához. Ugyanis egyre többször futok bele olyan megoldásokba, hogy inkább tűnik demónak, teasernek az adott termék, mint egy komoly darabnak. Egy hatkörös Eve Aqua, amiben semmivel sem kellene több számítási kapacitás, sem kommunikációs interfész, csak még öt darab szelep, szűrő, máris minden igényt kielégítő termék lenne a legtöbb helyen. Imádnám, én lennék az első, aki a 100 ezer forintért kínált, helyileg programozható cucc helyett egy ilyet vesz.

Miért kell egy okoskütyünek úgy kinézni, mint egy freemium játék? Ráadásul úgy, hogy nem fogadnak el kreditet azért, hogy upgrade-eljenek egy hatkörösre, így folyamatosan erős a meh-faktor.

De ha valakinek van ötlete, hogy miért vagyok én a barom, és miért nagyszerű ez így is, ne habozzon megosztani velem.

Disclaimer: az Eve Aquának nincs köze az Aqua Webshophoz, aki a partnerünk, és szuper Apple-kütyüket is árul. Viszont szóltunk nekik, hogy amint megjelenik az Eve Aqua hatkörös vezérlője, küldjenek nekünk tesztre.



Az Apple felszabadíthatja végre az NFC chipet

2014, vagyis az iPhone 6 megjelenése óta található az Apple készülékeiben NFC chip, aminek segítségével az Apple Pay fizetési rendszer kommunikál. A rövidtávon adatcserét lehetővé tévő Near Field Communication már korábban elkezdett terjedni, egy rakás gyártó készülékében van ma is jelen, és nem csak fizetésre használhatjuk: hotelszobák ajtajait nyithatjuk vele, buszjegyet vagy belépőket válthatunk vele. Már ahol.

nfc-apple.jpeg

Ezidáig az Apple csupán egyetlen lépést tett afelé, hogy liberalizálja a chipet, és kiengedje az Apple Pay őrző falai közül: az iOS 11 óta már RFID tageket tud olvasni a telefon, tehát infókat olvashat le egy-egy adóról (mondjuk múzeumban egy képről így olvashatjuk el a hozzá tartozó leírást), de ez csak read-only módban működik, tehát a lehetséges kommunikációs irányoknak csak az egyik felét engedélyezték.

Most azt pusmogják, hogy az Apple továbbmegy, és az iOS 12-vel felszabadítja az NFC által nyújtott lehetőségeket, hozzáférést adva külső fejlesztőknek, sőt az Apple Park biztonsági rendszere, a munkatársak azonosítása állítólag már most is iPhone-okban található NFC chipekkel működik.

Noha az NFC előnyei ismertek, és egyértelműen hasznos és tartós technológiáról van szó, csak korlátozott számban használhatjuk, nem jön szembe minden sarkon egy lehetőség az alkalmazásukra. Az Apple viszont pont abban jó, hogy egy technológiát elterjedtté, mainstreammé tegyen, bár láthatjuk, hogy az Apple Pay esetében is minimum lassú terjedésről beszélhetünk. Mármint nem Magyarországon, mert ott semmilyenről, hanem az óhazában, az újvilágban.

Az biztos, hogy a piac már várja, van olyan hotel, ahol már most iPhone-nal lehet szobaajtót nyitni, csak épp Bluetooth segítségével. Van olyan tömegközlekedési pont, ahol érintéssel lehet bejutni, az Apple Pay rendszerének lehetőségeit használva. De ha most megindul a teljes felszabdítás, akkor sokkal többen vágnak bele ilyenbe, és nem kell szívniuk annyit, hogy működjön a dolog.



Tényleg ez lesz az Apple nagy dobása 2019-ben és 2020-ban?

Sorra jönnek a pletykák két titkos Apple-projektről. Az egyiket “Marzipan“, a másikat “Star” néven emlegetik Cupertinóban, és mindkettő célja hasonló: az iPadek és a Macek közötti szakadék áthidalása.

A cél, amiről Tim Cook konkrétan elmondta, egyáltalán nem is hisz benne. Szerinte ugyanis a két termék épp azért jó, mert különböznek, és ahhoz, hogy közelebb hozzák egymáshoz őket, fel kellene hígítani a mostani képességüket. Mondhatnánk, hogy azóta Cook meggondolta magát, de mindezt alig több mint egy hónapja állította, szóval nem hiszem.

Ennek ellenére a pletykák következetesen kitartanak amellett, hogy ezzel kísérleteznek odabent. Most épp a “Star” fedőnevű projekttel kapcsolatban hallották, hogy elkészült januárban néhány prototípus, és már el is szállították Kínából, a Pegatrontól az Apple főhadiszállására. Nem sokmindent tudni ezekről a készülékekről, a forrás nélküli - tehát kevéssé megbízható - pletykák szerint:

  • érintőkijelzője van
  • SIM kártyát tud fogadni
  • GPS és iránytű is található benne
  • vízálló
  • EFI-t futtat

Az első négy pont utalhatna egy új iPadre is, de az EFI a Mac-ek boot rendszere, gyakorlatilag a PC-s BIOS párja.

Emiatt aztán sokan úgy gondolják, ez tulajdonképpen egy ARM alapú Mac lesz.

Mindenesetre valami game changer lehet a cucc, hiszen Star-nak becézik, ami eléggé egyértelmű utalás a Xerox Star-ra, az 1981-ben megjelenő számítógépre, amit kereskedelmi forgalomban talán elsőként lehetett számítógépnek nevezni. Ha az Apple ilyen ambíciókkal áll a Starhoz, akkor valami nagy dobásról lehet szó.

A Marzipan nevű projektről már megbízhatóbb forrásokról lehet tudni: Mark Gurman úgy tudja, hogy a fejlesztőknek szóló cross-platform eszközzel egyszerre fejleszthetnének iOS-re és macOS-re, az alkalmazás ugyanúgy képes lenne touchscreen és egér/trackpad információ fogadására.

Ezt nyilván nem úgy kell elképzelni, mint ahogy az iPad előtti Windows-tableteket, amik egyszerűen érintős inputot engedtek rá a sima Win-re, és amiket egyszer már elsüllyesztett a történelem. De elképzelhető egy olyan fejlesztői környezet, ahol a funkciókat és utasításokat mi határozzuk meg, az UI elrendezésre pedig kétféle javaslatot tud adni egy program.

Nem tudom, Tim Cook miért tagadja egyértelműen az Apple ilyen irányú erőfeszítéseit. Korábban a cég a “no comment” elvét vallotta, a mostani kedélylehűtés új irány. De lehetséges, hogy így akarják végleg hitelteleníteni a pletykákat, amik a két év múlva esedékes meglepetéseket vizezik fel.

Végül álljon itt egy kép az Apple utolsó ARM-alapú laptop-szerűségéről, ami valójában inkább átmenet volt a Newton PDA és a számítógépek között. 480x320-es, 16 színű szürkeárnyalatos kijelzője volt, és stylus is járt hozzá:

emat.jpg

Sokan a "Star" projektet is ehhez hasonlítják, pedig egész más okból született a fent látható eMate 300. Az Apple ugyanis így szeretett volna egy elfogadható árú számítógéphelyettesítőt piacra dobni (csupán 799 dollárért adták, mai értéken 1200 dollár körül, miközben a PowerBook 3400 ugyanekkor mai értéken 6500 dollár körül volt). Átlátszó háza a későbbi iMaceket idézi dizájnban, emiatt a laptopra hasonlító eMate 300 emiatt inkább tűnt játéknak, mint komoly gépnek, nem véletlenül: oktatási céllal hozták létre, iskoláknak szánták a készüléket. Végül egész más helyről kaptak megkereséseket: rendőrség és állami szervek szerettek volna rendelni belőle inkább, feltéve hogy kiadnak  komolyabb kinézetű darabokat. Végül Jobs kinyírjta a teljes Newton sorozatot, így ez a termék mindössze egy évet élt.



Egybekezdés: Véget ért a történelmi Apple vs. Samsung per, itt a végső kártérítés

update: a posztban valótlan információ, hogy ez a legfelsőbb bíróság előtt zajlott, és hogy ez a végső kártérítés, az ügy megy tovább: a mostani döntés egy újraindítása a korábbi küzdelemnek,valójában addig képesek ezt folytatni, ameddig akarják. A megítélt összeg, az általuk igényelt összeg és a korábban megítélt összegek stimmelnek. BOCSESZ!

2011-ben kezdték, végül is csak 2018-ig tartott, míg a két cég végigment az USA bírósági hierarchiáján, hogy a legfelsőbb mondja ki az áment. Első fokon egymilliárd dollárt ítéltek meg az Apple-nek, aztán 339 milliót, amit még mindig sokallt a dél-koreai cég. Most azonban a legfelsőbb bíróság 533 millió dollárt szavazott meg az Apple-nek, amiért a Samsung másolta a terméküket. Tekintve, hogy az Apple egymilliárd dollárt akart magának, míg a Samsung meg 28 milliót lett volna hajlandó fizetni, és hogy az ezek közötti mértani félút 514 millió dollár, úgy tűnik

ezt az ügyet a létező legegyszerűbb átlagolással meg tudták volna oldani, és megspóroltak volna maguknak hét évet.

paent_1.jpg



A nap, amikor az Apple végleg eltűnik, és senki sem emlékszik rájuk többet

Most, hogy végleg eltűntek a Föld színéről, és csupán két nagy reményű, csillogó szemű főiskolás maradt az egykor világhírű cégből, tekintsük át történetüket az egyik legismertebb termékük révén.

Következzen az iPhone-sztori úgy, ahogy még senki nem mondta el.

Egy eléggé bonyolult alaphelyzetből indult a cég: egyetlen negyedév alatt 61 milliárd dollárt termeltek. Csak adóelkerülés miatt 15 milliárd dollárra büntették őket az EU-ban, ők pedig kifizették az első egymilliárd dolláros törlesztőt - úgy, hogy a kifizetést sem az átadó, sem igazából az átvevő nem akarta. Írországban. Mindegy.

iPhone-ból 50-80 millió darab fogyott egy negyedévben. Az átkos keresletet csak iszonyatos volumenű termeléssel győzték, amire a jó hírnevük is majdnem ráment. Saját auditorokkal kellett roppant kínai gyárcsarnokokban keresni gyerekeket és alvó munkásokat.

A cég telefonkínálata széles palettán mozgott, ami az árat illeti. Volt egy kisméretű, de jó képességekkel megáldott telefonjuk, ami a piacon egyedülállónak számított az egy colra jutó teljesítmény terén. Volt három közepes és három nagyméretű telefonjuk, amik a közepes kategóriát, és a nagy tenyerű embereket célozták (meg mindenkit, aki nagy tenyeret szeretett volna). A leggyorsabbat 8-as sorszámmal látták el, azokat pedig, amik a jövő kissé már elavult processzorait tudták magukénak, 7 és 6s nevekkel látták el. A 6s név arra utalt, hogy a következő évben talán megjelenik a 6-os, ami remélhetőleg még egy kicsit lassabb lesz.

A legfőbb rivális, a Samsung egy reklámban már ekkor elismerte: a 6s épp elég lassú ahhoz, hogy meghaladja a korát akár négy évvel is.

A csúcstelefont iPhone X-nek hívták. Míg a legolcsóbb iPhone-t 129.990-ért, ezt a sajnálatosan igen fejlett technológiákat felvonultató, nem a jövőbe mutató telefonért akár 436.990 forintot is elkértek. Ez megegyezett számos magyar vidéki telefonszámmal, előhívó nélkül.

Természetesen ez az állapot nem volt fenntartható. A cég vezetősége tudta, hogy tennie kell valamit.

Elsőként a nagyon evidens utat választottak: megszüntették a drága iPhone X-et és a legdrágább közepes modelleket, végleg eltörölve ezeket a világból, meghagyva csupán az induló, kisméretű modellt, valamint a 7-es és a 6s modelleket. Ugyan kicsit drágábban kellett adni mindent, mintegy 22-23 százalékot ráverve a korábbi árakra a megmaradt telefonoknál, de ezt tudták indokolni azzal, hogy a telefonokba épített technológián egyáltalán nem változtattak, így idővel az magától is elavulttá vált.

ke_pernyo_foto_2018-05-23_10_02_09.png

Csak a következő évben sikerült kiadniuk egy elavultabb készüléket, 6-os sorozatszámmal, ez küldte nyugdíjba a 7-eseket. Közben már valamennyivel csökkentek a felsőbb kategória árai is. A cél egyértelmű volt: minél kisebb, minél kompaktabb telefont létrehozni, ami árával is versenyképesebb a kisebb pénztárcájú emberek számára. Valamint kiderült, hogy ha az iPhone SE méretét megtartják, azzal a járókelők is képesek lesznek teljesen egy kézzel elérni mindent a kijelzőn.

De még hosszú út volt előttük, alig változott valami:

ke_pernyo_foto_2018-05-23_10_03_47.png

A következő évben bemutatták az 5S és 5c telefonokat, utóbbiak alacsony háttértára és színes borítója jelentette a vonzóerőt sokaknak, igazi néptelefon lett, bár sokan kritizálták:

még mindig drágább volt 10 ezer forinttal annál, amennyiért még az átkos első évben árulták az iPhone SE-t.

De már mindenki érezte, hogy valami megindult, és innen már megállíthatatlan a fejlődés.

ke_pernyo_foto_2018-05-23_10_23_34.png

Végül 2014-ben sikerült elérni: csak kisméretű telefont árult a cég. Innentől kezdve már csak az egyszerűsítés feladata maradt. Vagyis a cél az volt, hogy egy olyan telefont alkossanak meg, ami mindenkinek megfelel méretben, teljesítményben, árban. Ehhez masszív kampányba kezdtek: kizárólag egyetlen telefont reklámoztak innentől kezdve, és amelyik nem futott a tévében, azt hamarosan meg is szüntették.

Mivel a Föld klímájának kilengései egyre kevésbé voltak kritikusak, a cég fokozatosan csökkentette az erre irányuló beruházásokat, amire azért is szükség volt, mert a telefonjaiból egyre kevesebbet vettek. Az árbevétel csökkent, a nyereség is zsugorodott: a részvényesek elégedettek voltak a negyedéves bejelentésekkor.

Mielőtt végleg leszoktatták volna az embereket az okostelefonokról, az utolsó évben, bezárták az App Store-t. Az iPhone-on csupán néhány előre telepített app maradt, azok is lokálisan működtek inkább, szerencsére: nem is nagyon volt szerverpark, ami kiszolgálta volna az igényeket.

A cég ezután többé nem gyártott telefont, csak számítógépeket, egyre kisebb piacoknak. Apple-rajongónak lenni immár szektának számított, alig valaki ismerte már az egykor híres logót. Végül egy garázsban, valahol Kaliforniában, két fiatal kivégezte a céget, az alapító okirat lapjait fehérre festve.

xylmmtxrogvsw9ppagfn.jpg




süti beállítások módosítása